Rétsági Erzsébet, H. Ekler Judit, Nádori László, Woth Péter, Gáspár Mihály, Gáldi Gábor, Szegnerné Dancs Henriette Sportelméleti ismeretek

A modellek nagy hátránya, hogy nem veszik, figyelembe az átlagtól való egyéni eltéréseket. Nem mutatják be továbbá az akcelerációs és a retardációs folyamatokat, azok lefutását. A fenti táblázat a nemi érést illetően orientál, de az edzés és versenyprogram tervezéséhez is jól felhasználható.

3.3.1. A szervrendszerek növekedésének modellje

A szervrendszerek növekedésének modelljét évtizedek óta használják kutatók, testnevelő tanárok az edzésterhelés meghatározásakor, az edzéshatékonyság mérése és elemzése alkalmával. A főként endogén meghatározottságú szerv- és funkció rendszerek fejlődése, eltérő iramú lefutási görbét, erős eltérést mutatnak. Négy szervrendszer fejlődési görbéinek figyelembevétele ajánlható annak ellenére, hogy Scammon még 1930-ban írta le, mutatta be modelljén keresztül a ma is elfogadott tételt.

2.2. ábra - Négy szervrendszer fejlődési görbéje

Az emberi szervezet összfejlődése, amely magába foglalja a testmagasság, testtömeg, az izomzat, a belső szervek fejlődését, kisgyermekkortól gyorsiramú, majd óvodáskorban (iskola előtti kor) fokozatosan lelassul. Pubertáskorban a testi fejlődés ismét felgyorsul. Ezzel szemben az idegrendszer, amely alapja a mozgás fejlődésének, a mozgástanulásnak már 6–8 éves korban eléri a 20 éves felnőtt idegrendszerének fejlettségét. A lymfatikus rendszer 10 éves korban kétszer olyan kiterjedt, behálózott, mint a 20 éveseké. A lymphatikus rendszer a fehérjék, valamint más anyagok elszállításában működik közre, amelyeket a véráram nem képes felvenni. Szűrő funkciója befolyásolja az elektrolit háztartást és az immunrendszert. A nemi mirigyrendszer, amelynek fejlődése a serdülőkorral felgyorsul, részt vesz a nemi érettség és a nemi hormonok előállításában. A testosteronok és östrogének az izomtömeg kialakulásában kapnak jelentős szerepet pubertás korban. (Martin, 1999)

3.3.2. A testi és a motorikus fejlődés jellemzői

A testi fejlődés magába foglalja az egyén szomatikus és fiziológiai fejlődését (Ezen belül beszélhetünk strukturális és funkcionális fejlődésről). Az előbbiekhez tartozik a csontváz, a testmagasság, a testtömeg, a bőr alatti zsírszövet fejlődése, az utóbbihoz tartozik a vázizomzat, a szív és keringési rendszer fejlődése.

Mozgásfejlődésen értjük a motorikus folyamatok szabályozását, a funkciót érintő folyamatok életkorhoz kötött változásait, amelyek többek között testtartást és az emberi mozgást teszik lehetővé.

A testi fejlődés és a mozgásfejlődés megkülönböztetésének alapja az, hogy az előbbit főként endogén, míg az utóbbit főként exogen érési folyamatok befolyásolják.

3.3.3. A csont és vázizomzat fejlődésének jellemzői

Az emberi csontváz 233 csontja születéskor 20%-a, felnőtt korban 18%-a a testtömegnek. A csontosodási folyamat három fázisra osztható. (Demeter, 1981)

Az első fázisban, amely születéstől hétéves korig tart, a csontot a porcos állomány többsége jellemzi, majd a második fázisban (7–9 éves lányok, 7–11 fiúk) lelassul a növekedés, a csontosodás irama. A harmadik fázisban, amely lányoknál 14, fiúknál 17 éves korra terjed, a csontosodás alaki jellemzői felveszik végleges kontúrjaikat, a csontokban a kalcium és foszforsók lerakódnak. Mivel a szalagok és az ízületek sérülékenyek, kerülni kell a gyakorlást nagy ellenállásokkal. Még akkor is legyünk óvatosak, ha a versenyző többéves edzéssel a háta mögött erősnek minősíthető. A csontosodás 20–25 éves korra befejeződik. Minél gyorsabb a sportoló növekedésének irama, annál sérülékenyebbek az izmok, az inak és a csontok szövete. 10–13 éves korban kezdődik a fiúk és a lányok szomatikus növekedésének differenciálódása. A további testtömeg-gyarapodás előnytelenül befolyásolja az izomerő és a külső ellenállás közti viszonyokat.

A gyermek és felnőtt izomsejtje hasonló egymáshoz. Az izomnövekedés a meglévő izomrostok hypertrófiája, tehát a növekedés hátterében nem a rostok számának növekedése áll. Az újszülöttek izomrostjainak átmérője kicsi. Hároméves korban 4-5-szörösére nő az izomrostok myofibrillumainak száma, hétéveseknél 15–20-szorosára (Koinzer, K. 1987.). Az izomrostok típusait vizsgálók szerint 11–13 éves korban a lassú (Slow type, ST) és a gyors (Fast type, FT) rostok aránya megközelítően 60–40% a gyors rostok javára, fiúknál valamivel több a gyors rostok száma.

Az izomtömeg újszülöttnél 20-30%-a az egész testtömegnek, felnőttnél az arány 40-49%. Pubertás kortól a nemek között hormonális folyamatok hatására eltérések keletkeznek. Fiúknál 41,8%, lányoknál 35,8% az arány (Weinack, 1986). A pubertáskor végén látszatra jól fejlett a fiúk és a lányok izomzata, erőképessége azonban nem éri el a felnőtt értékeket. (Martin, 1999)

3.3.4. A szív keringési rendszer jellemzői

A szívnagyság megközelítő pontossággal az ökölbe szorított kéz nagyságával megegyező méretű. A fejlődés folyamatában a szív izomrostjainak száma azonos marad, a rostok azonban hosszabbak és vastagabbak. Az izomrosthossz növekedésével csökken a szívfrekvencia, a szívverésszám/perc. A növekedéshez, valamint a sportedzéshez kötött szívnagyság-növekedés (hipertrófia) következtében nő a szív űrtartalma, belső térfogata és nagyobb lesz az ütőtérfogat, a kilökött vér mennyisége. Ennek következtében növekszik a szív működésének hatékonysága és gazdaságossága. (Weineck, 1987) A szívfal vastagságának és a szívkamra átmérőjének aránya felnőtt korig 1:6. A továbbiakban az ütőtérfogat növekedése és a szívverésszám csökkenése figyelhető meg. A nőket magasabb, a férfiakat alacsonyabb szívverésszám jellemzi, a különbség percenként 5 szívverés.

3.3.5. Mozgásfejlődés

A mozgásfejlődésen az egyén életében kialakuló kondicionális és koordinációs képességek, valamint emberi mozgásformák és mozgáskészségek összességét értjük az idő függvényében. Mivel az ember születése előtti mozgásfejlődésére tervszerűen nem tudunk hatni, ezért a testnevelésben, sportban folyó kutatások csak a születést követő mozgásfejlődésre, a motorikus ontogenezisre összpontosítanak. A mozgások végrehajtásában a vezető szerepet a központi idegrendszer játssza, amely már születéskor morfológiai szempontból kifejlettnek mondható. (Noth, 1994) Eszerint az agysejtek száma három hónapos kortól nem szaporodik, de a környezethez szükséges alkalmazkodás központi idegrendszeri folyamatai működésbe hozhatók. Hatéves korban az agy tömegének eléri a 85–90%-át. Az iskoláskor kezdetétől puszta utánzással elsajátíthatók az egyszerű mozgásminták, sportági technikai alapok úszásban, tornában, számos labdajátékban. Ezek a korai, 4–7 éves életkorban elsajátított mozgásprogramok később a mozgásemlékezetből mozgósíthatók, egyúttal megkönnyítik a gazdaságos, biomechanikai szempontból előnyös sporttechnika kialakulását.

Az ideg–izom együttműködés már az újszülötteknél gyorsan fejlődik, hamar lehet észlelni változást a mozgásteljesítésben. Az első két évben néhány kiemelkedő fejlődési szakasz különíthető el. A negyedik hónap után az újszülött önkéntelen, ritmikus mozgásai eltűnnek. Egyéves kora előtt kifejlődnek a gerincvelő felső szakaszán a szándékos, akarattól függő mozgások, viszonylag kismértékű aktivitás a csípőben és az alsó végtagokban. Egyéves kor után nő a gerinc alsó szakaszához tartozó régió aktivitása, majd elkezdődik az asszociációs folyamatok gyors fejlődése. Ezzel az egyszerű és közvetett társítások, a kondicionálás, a szimbólumokkal asszociálás – beleértve a nyelveket is – válik lehetővé.

A gyermek mozgásfejlettsége másfél éves kortól lehetővé teszi az önálló cselekvést. Növekedésének üteme fokozatosan csökken, ezzel szemben egyre többféle mozgást tud végrehajtani. A viselkedésminták állandóságát és egymást követését – amely valamennyi csecsemőnél tapasztalható – a filogenezis determinálja. Ugyanakkor a fejlődés üteme már egyénileg eltérő. Ez a fejlődési ütem környezeti tényezőkkel, hatásokkal is befolyásolható. Kimutatták, hogy ha a gyermek számára 7–15 hónapos korban korlátozottak a mozgáslehetőségek, akkor mozgása a fejlődésben elmarad. Ingerszegény környezetben például jelentkezik a hospitalizáció. Az első két év hosszantartó, súlyos betegségeinek káros hatása lehet még a személyiség alakulására is. Az 5 és 7 évesek csoportjának mozgásfejlettségére utal a következő táblázat. (Hirtz, 1994)

	5 évesek	6 évesek
Ugrás páros lábbal	58%	84%
Szökdelés folyamatosan	33%	84%
Futás térdemeléssel (szkippelés)	14%	91%
Galoppfutás	43%	92%
Dobás, hajítás	20%	74%-a