A vegetációtérképezés: visszatekintés és hazai körkép

Egyéb élőhelyek (U)

Belvárosok, lakótelepek (U1)

Definíció: Magas beépítettségi fokú, hosszabb-rövidebb ideje kialakított urbanizált területek, nagy lakósűrűséggel, csekély arányú zöldfelülettel.

Jellemzés: Belvárosok, lakótelepek környezete a folyamatos és igen intenzív emberi beavatkozások miatt jelentősen átalakított, átalakult. Többnyire síkon vagy enyhén lejtős domborzat mellett települtek, helyükön a talajok bolygatottak. Az építkezések miatt gyakoriak a megváltozott hidrológiai viszonyokkal jellemezhető, áthalmozott földtömegekből álló romtalajok. A fellelhető zöldfelületek mozaikos elrendezésűek, területi arányuk a beépített területekéhez képest alacsony. Sok helyütt találunk fűmagkeverékkel vetett, nyírt, locsolt gyepeket.

Jellemző fajok: Platanus spp., Fraxinus spp., Tilia spp., Acer spp., Sorbus spp., Celtis spp., Cotoneaster spp., Senecio bicolor, Tagetes spp., Salvia splendens, Begonia spp., Viola spp., Bellis perennis, Sedum spp., Kniphofia uvaria, Hosta spp., Achillea spp., Aster spp., Plantago spp., Lolium perenne, Polygonum aviculare, Poa annua, Artemisia vulgaris, Ambrosia artemisifolia.

Alegységek: Az urbanizációs hatások kezdete, valamint a beépítettség mértéke szerint két alegység különíthető el: belvárosok, lakótelepek.

Kertvárosok (U2)

Definíció: Épített terület, amelynek legalább kétharmada zöldfelület, vagyis növény- és állatfajok termő-, illetve lakóhelye.

Jellemzés: Általában a természetes élőhelyeknél rosszabb, szélsőségesebb mikroklímájú, ugyanakkor jobb talajfeltételekkel rendelkező kis mikroterületek. A kertvárosok jellegzetes fajtelepítési stratégiája, hogy a díszkertbe tűlevelű fák és cserjék, valamint ornamentális cserjék, félcserjék és virágok, valamint sziklakerti - a síksági klímát elviselni képes alpesi - növények kerülnek. A kert egy más része gyümölcsös, a klímát elviselni képes, vagy a speciális mikroklímát kihasználni tudó gyümölcsfa (pl. mandula, füge), illetve szőlő. Végül a kert egy harmadik része veteményes konyhakert, főleg zöldség- és fűszernövények számára. A rendben tartott kertvárosi kertekben nincsenek társulások, az elhanyagolt kertekben a kert helyzete és a talaj vízgazdálkodása szerint különböző gyomtársulások léphetnek fel.

Jellemző fajok: Ambrosia artemisifolia, Agropyron repens, Cynodon dactylon, Polygonum spp., Convolvulus arvensis, Chelidonium majus, Urtica dioica, Stellaria media.

Alegységek: Convolvulo-Agropyretum repentis, Sambucetum nigrae, Chelidonio-Urticetum.

Falvak (U3)

Definíció: Olyan élőhely, amelyet a település szerkezete, kulturális múltja és jelene együttesen határoz meg a környezetével.

Jellemzés: Rendkívül változatos terepviszonyok közepette, emberi, állati befolyás által kialakuló növénytársulások alakulnak ki. A település-szerkezet változó, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és üdülőfalvak elkülönítése lehetséges. Ezek funkcionális telepítése, csakúgy, mint hasonló funkciójú, de más térszerkezetű falvak (főútvonalat követő házsor, völgyalji, patakkal kettészelt stb.) más élőhelyet takarnak. Falun belül megjelenik a taposott gyomtársulás (eltérő talajfizikai szerkezet) csakúgy, mint a N- és tápanyag-bőséget reprezentáló komposzt és trágyatelepek tipikus növényegyüttesei. A falun belül számos eltérő részt különíthetünk el, pl. a paraszti portán belül eltérő a gazdasági udvar növényzete. Itt a növényzet ki van téve a mindennapi géphasználatnak, csak az udvar szegélyén található természetesebb vegetáció. További részek: a gyümölcsös, a siló és trágyakazal környéke, a kerítések, sövények, belső utak vegetációja. Az új építkezések gyepesített, öntözött díszkertjei. A közterületek, utak, árokpartok, parkok, piacok, temetők stb. eltérő növénytársulásai.

Jellemző fajok: Artemisia vulgaris, Plantago spp., Atriplex tatarica, Ballota nigra, Leonurus cardiaca, Arctium spp., Malva neglecta, Veronica persica, Stellaria media, Poa trivialis, Rumex obtusifolius, Trifolium repens, Lamium amplexicaule, L. purpureum, Anthriscus sylvestris, Aegopodium podagraria, Urtica dioica, Chaerophyllum temulum, Daucus carota, Pastinaca sativa, Cichorium intybus, Chelidonium majus, Impatiens parviflora, Solidago spp., Linaria vulgaris, Melandrium album, Achillea millefolium, Lolium perenne, Agropyron repens, Cynodon dactylon, Taraxacum officinale, Polygonum aviculare, Geranium pusillum, Chenopodium album, Amaranthus spp., Chenopodium hybridum, Poa annua, Atriplex patula, Capsella bursa-pastoris, Cirsium arvense, Sambucus nigra, Solanum nigrum.

Alegységek: mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi és üdülőfalvak.

Telephelyek, roncsterületek (U4)

Definíció: Gyárak, kisüzemek, lerakatok, pályaudvarok, majorok stb. által elfoglalt területek gyomnövényzete. Gyakran nagy formátumú, használhatatlanná vált tartós használati eszközök gyűjtőhelyei.

Jellemzés: Többnyire romtalajjal borított területek, amelyeknek a mikroklímája, a talaj vízgazdálkodása és termőképessége egyaránt a félsivatagi-sivatagi élőhelyekéhez közelíthet. A telephelyeknek vegetációs szempontból alapvetően két típusa van. Az egyik, újabb, legfeljebb egy-két évtizedes "zöldmezős" beruházások úgy létesültek, hogy az eredeti növényzetet bekerítették, ennek egy részét beépítették, illetve teljesen parkosították, más részét csaknem érintetlenül hagyták. A régi telepek, pályaudvarok stb. környékén az eredeti növényzetnek általában nyoma nincs, a frissebben bolygatott felszíneken magaskórós, ruderális gyomtársulások és taposott gyomtársulások, esetleg fatelepítések, illetve spontán felnőtt gyomfákjellemzőek. A roncsterületeken többnyire az útszélek és töltésoldalak ruderális növényzetének fajai jelennek meg, azzal a különbséggel, hogy populációikat nem szabályozza az útszéleken végbemenő taposás. Rajtuk kívül jelentős mennyiségben jelentkeznek invázív, tájidegen gyomok. Ezért az itteni növényzet populációinak kialakulását és elterjedését sokkal inkább a véletlen, mint meghatározott ökológiai tényezők szabályozzák.

Jellemző fajok: Ambrosia artemisifolia, Artemisia vulgaris, Agropyron repens, Cynodon dactylon, Solidago canadensis, S. gigantea, Polygonum aviculare, Atriplex spp., Tussilago farfara, Carduus acanthoides, Cichorium intybus, Cirsium arvense, C. vulgare, Crepis rhoeadifolia, Cynoglossum officinale, Echium vulgare, Melilotus altissimus, Onopordum acanthium, Picris hieracioides, Verbascum phlomoides.

Alegységek: Többnyire nem társulások, hanem uralkodó populációk alakulnak ki, amelyeket nem neveznek asszociációknak, hanem “közösségeknek”. Így leírnak Artemisia vulgaris közösséget, Carduus acanthoides közösséget, Calamagrostis epigeios közösséget, Solidago canadensis közösséget. Ha van természetes vagy féltermészetes része a területnek, azt oda kell sorolni.

Meddőhányók (U5)

Definíció: Ipari tevékenység melléktermékeként keletkező, nem talaj jellegű ásványi szubsztrátok (leggyakrabban homok, agyag, salak, zagy, kő- vagy kavicstörmelék), a spontán vagy rekultivációs szukcesszió különböző stádiumaiban lévő változatos (rendszerint ruderális) élőlényközösségekkel.

Jellemzés: Néhány 10 négyzetmétertől, több négyzetkilométernyi kiterjedésű mesterséges (gyakran lépcsőzetes csonka gúla vagy csonka kúp) alakú felszínek, meredek rézsűkkel. Fontos jellegzetesség, hogy a meddőhányók képzése során elpusztul az eredeti élőhely, a talaj, illetve a lokális élőlényközösségek. A felszínre kerülő alapkőzetek növények számára hozzáférhető tápanyagtartalma rendszerint alacsony, a víz- és hőháztartásuk előnytelen. A meddőhányók keletkezésük pillanatában üres felszínek, amelyeket a környező flóra és fauna tagjai spontán (de nagyon különböző valószínűségekkel) kolonizálnak, vagy amelyeket rekultiválnak, azaz alkalmas taxonokkal mesterségesen betelepítenek. A nem rekultivált felszíneket, a lokális termőhelyi adottságok függvényében, a ruderális élőhelyek gyomfajai kolonizálják, jellegzetes szukcessziós stádiumokat alakítva ki. Más élőhelyekkel összehasonlítva, a meddőhányók vegetációját erős heterogenitás, gyönge koordináltság jellemzi.

Jellemző fajok: Lactuca serriola, Matricaria maritima subsp. inodora, Erigeron canadensis, Chenopodium spp., Amaranthus spp., Tussilago farfara, Daucus carota, Echium vulgare, Artemisia vulgaris, Carduus spp., Cirsium spp., Plantago spp., Melilotus officinalis, Trifolium spp., Medicago spp., Bromus spp., Poa spp., Calamagrostis epigeios, Agropyron repens, Rubus spp., Rosa spp.

Alegységek: Az alegységek a szukcessziós állapot, a természetes, illetve a rekultiváció során betelepített fajok aránya, a talaj kötöttsége, nedvesség állapota, tápanyag státusa és a biológiai aktivitást zavaró körülmények (pl. toxinok, savanyúság) szerint rendezhetők.

Nyitott bányafelületek (U6)

Definíció: Ásványi anyagok, kőzetek ipari kitermelése során lepusztult, roncsolt területek.

Jellemzés és alegységek: Legelterjedtebbek a külszíni dolomit, mészkő, bauxit, bazalt, gránit és lignit fejtések, melyek mint építőanyagok és energiahordozók kerültek kitermelésre. A felszíni bányafejtés során kialakuló nyitott bányafelületek mesterséges élőhelyeket alkotnak. A különböző kőzeteken keletkező, változatos méretű (szélesség, hosszúság, mélység) bányafelületek növényzeti adottságai eltérőek, és a növénytakaró kialakulása csak nagyon hosszú idő alatt, rendkívül lassú folyamatok révén indul meg. A nyitott bányafelületek növényesedési folyamatai aránylag gyorsabbak a vízszintes, illetve a kevésbé meredek oldalakon. A szukcesszió beindulásával évtizedekig termőhelyközömbös gyomfajok telepednek meg.

Jellemző fajok: Calamagrostis epigeios, Stenactis annua, Bromus sterilis, Melandrium album, Eupatorium cannabinum, Urtica dioica, Ballota nigra, Aristolochia clematitis, Agropyron repens, Saponaria officinalis, Barbarea vulgaris, Datura stramonium, Hyoscyamus niger, Melilotus officinalis, Verbascum lychnitis, Conium maculatum, Solidago gigantea, Reseda lutea.

Homok-, agyag- és kavicsbányák, csupasz löszfalak, digó- és kubikgödrök (U7)

Definíció: Növényzet nélküli vagy gyér növényzettel borított, általában váztalajú száraz vagy időszakosan vízzel borított felületek, mélyedések, gödrök. Növényfajokat kevésbé vagy egyáltalán nem tartalmazó meredek löszfalak.

Jellemzés: Extrém élőhelyek, talajuk gyakran váztalaj, egyesekben tavak találhatók. Használatuk intenzitásától függően a felszínek frissek vagy már növényzettel borítottak, regenerálódók. Általában növényzet nélküliek vagy valamilyen ritkás gyomnövényközösség jellemző rájuk. Fajkészletük annyira eltérő lehet, hogy általános jellemzésük nem lehetséges. Ha azonban van bennük növényzet, érdemes azt alaposabban megvizsgálni, mert például homokbányáinkban ritkább fajok is megjelenhetnek pl. orchideák, Ophioglossum, Oxytropis, a nyílt homoki gyepek fajai, lösz alapkőzeten az Agropyro-Kochietum fajai, nedves-mocsaras felszíneken pedig ritkább mocsári növények.

Alegységek: Tipizálásuk aszerint célszerű, hogy természetvédelmileg milyen fontosságúak, milyen típusú élőlények számára jelentenek élőhelyet, illetve hogy milyen jövőképeik vannak. Amennyiben a növényzet alapján valamilyen természetközeli vagy féltermészetes élőhely felismerhető, oda kell besorolni.

Folyóvizek (U8)

Definíció: Állandó, egyirányú, a magasabb térszinttől az alacsonyabb felé tartó mozgással rendelkező felszíni vizek.

Jellemzés: Alapvető jellemzőjük az áramlás és a hordalékszállítás, medrét maga a folyóvíz hozza létre és alakítja. Az áramló víztömeg mennyisége a vízfolyás mentén, annak időbeli dinamikája a vízgyűjtő terület csapadék és esésviszonyaitól, a hozzáfolyások mennyiségétől függ. A víz mennyiségének változása maga után vonja az áramlási sebességnek, a szállított hordalék mennyiségének, a medererózió mértékének, a vízszint ingadozásának, a part/vízfelszín aránynak a változását. Mindezek, valamint az egyéb klimatikus hatások és emberi tevékenység (folyószabályozás) következtében a folyóvizek nagyfokú változatosságot mutatnak. Az áramló vizekben a vízfolyás hosszától függetlenül négy élettájék különíthető el, az áramló "nyíltvízi" víztömeg maga (mediális régió), a parti táj (ripális régió), a mederfenék (profundális régió) és a föld alatti táj (hiporheális régió). A folyóvizeket hosszanti szakaszosság jellemzi. Az egyes szakaszokat az esési viszonyok és az ebből következő áramlási sebességbeli, illetve hordalékszállító kapacitásbeli különbségek alapján határoljuk el. Három alapvető szakasz létezik: felsőszakasz, középszakasz és alsószakasz, ahol a felkapott hordalék mennyisége rendre nagyobb, azonos, illetve kisebb a lerakottnál. A különböző életterek kiterjedése, egymáshoz viszonyított aránya, azokon belül az életközösségek fajösszetétele, az egyes fajok abundanciaviszonyai a folyóvizek típusától, illetve egy típuson belül a szakaszjellegtől függően más és más. A legfontosabb szelektáló tényező az áramlás. Az áramlási sebesség csökkenésével az élővilág diverzitása és abundanciája növekszik.

Jellemző fajok: plankton: Baktériumok, Cyanophyta, Bacillariophycea, Pyrrophyta, Chlorophyta, Protozoa, Rotatoria, Crustacea, lárvák: Mollusca, Insecta, Nekton: Pisces, Neuszton: Protozoa, Algae, Fungi, Pleuszton: Lásd hínártársulások, Insecta, Bentosz: Oligochaeta, Mollusca, Diptera, élőbevonat: baktériumok, Fungi, Cladophora, Fontinalis antipyretica, Porifera, Bryozoa, Dreissena polymorpha, Amphipoda, Isopoda.

Alegységek: Folyamok, nagy folyók, közepes folyók, kis folyók, patakok, források. Az alegységeken belül további információkra van szükség elsősorban az eredet (természetes, mesterséges), a vízkémiai jelleg (főleg forrásoknál), a vízjárás dinamikája (pl. források, kisvízfolyások időszakos kiszáradása), a vízhőmérséklet (termálvizek), mesterségeseknél a vízkormányzás módja alapján.

Állóvizek (U9)

Definíció: Állandó egyirányú mozgással nem, vagy csak jelentéktelen mértékben rendelkező felszíni víztestek.

Jellemzés: Víztömegüket a hozzáfolyás, elfolyás, csapadék és párolgás mértéke alakítja, ennek megfelelően állandó vagy időszakos jellegűek lehetnek. Kiterjedésük rendkívül különböző. Az állóvizekben négy élettájék különíthető el, a nyílt vízi táj (pelagiális régió), parti táj (litorális régió), mélységi táj (profundális régió) és föld alatti vízi táj (freatikus régió). Az élőlényegyüttesek alzat nélküliek vagy alzattal rendelkezők lehetnek. Alzat nélküliek a nyílt vízben a korlátozott önálló mozgású szervezetekből álló plankton és az aktívan úszó nekton. A víz és a levegő határfelületének közösségei a neuszton és a pleuszton. A víz-szilárd fázis határának közösségei a litorális régió közösségei, a bentosz (a meder felületén, illetve anyagában) és az élőbevonat (a mederfenéktől eltérő anyagú aljzaton). A természetes eredetű állóvizek közé tartoznak a holtágak, morotvatavak, melyek korábbi folyómeder szakaszokból a folyószabályozások eredményeként jöttek létre. A mesterségesek a halastavak, tározók, anyagnyerő (kavics, homok, kubik) gödrökben kialakult állóvizek. Külön ki kell emelnünk a halastavakat, melyek természetvédelmi értékei igen gyakran kimagaslóak (pl. Hortobágy, Somogy). Főleg az Alföldön refúgiumot nyújtanak a múlt századi lecsapolások következtében élőhelyt vesztett élővilágnak. Mivel a mocsári növényzet és állatvilág regenerációs képessége az átlagnál nagyobb, az idősebb halastavak természetközeli mocsarakká alakulnak, bár ezt a folyamatot gazdasági érdekből megpróbálják lassítani.

Jellemző fajok: Plankton: Cyanophyta, Bacillariophycea, Pyrrophyta, Chlorophyta, Protozoa, Rotatoria, Crustacea, lárvák: Mollusca, Insecta, Nekton: Pisces, Neuszton: Protozoa, Algae, Fungi, Pleuszton: Lásd hínártársulások, Insecta, Bentosz: Oligochaeta, Mollusca, Diptera, Élőbevonat: baktériumok, Fungi, Cladophora, Fontinalis antipyretica, Porifera, Bryozoa, Dreissena polymorpha, Amphipoda, Isopoda.

Alegységek: Állóvizeink természetes, természetes eredetű és mesterséges csoportba sorolhatók. Mély tavak, sekélytavak, kopolyák, kistavak, fertők, mocsarak, kisvizek, telmák. Az alegységeken belül további információkra van szükség elsősorban az eredet, a vízkémiai jelleg (pl. szikes vizek), a vízborítás tartóssága (időszakos, rendszeres, rendszertelen kiszáradás), a vízhőmérséklet (termálvizek), mesterségeseknél a kezelés módja alapján.