A vegetációtérképezés: visszatekintés és hazai körkép



Yüklə 419,95 Kb.
səhifə1/10
tarix02.05.2018
ölçüsü419,95 Kb.
#40926
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   10


Az Általános Nemzeti Élőhely-osztályozási Rendszer élőhely-jellemzéseinek rövidített változatai terepi használatra

Az eredeti élőhelyleírások az alábbi könyvben jelentek meg:



Fekete G.-Molnár Zs.-Horváth F. (szerk.) 1997: Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely-osztályozási rendszer. MTTM-TVH, Budapest.

Itt található meg a leírásokban hivatkozott műveket tartalmazó irodalomjegyzék is

Az élőhely-jellemzéseket írták:

Bagi István, Bartha Dénes, Bartha Sándor, Borhidi Attila, Czimber Gyula, Facsar Géza (FGA), Fekete Gábor (FG), Horváth András, Kevey Balázs, Kovács J. Attila, Molnár Zsolt, Nosek János, Radics László, Rédei Tamás, Seregélyes Tibor, Szmorad Ferenc és Varga Zoltán

A rövidítéseket készítették:

Bagi István, Dancza István, Fekete Gábor, Kun András, Molnár Zsolt, Rédei Tamás és Szmorad Ferenc

Szerkesztette: Molnár Zsolt

Vácrátót, 1998



Az élôhelyek listája



TERMÉSZETKÖZELI ÉLÔHELYEK

A Hínarasok

A1 Békalencsés, rucaörömös, tócsagazos úszóhínár

A2 Rencés, kolokános lebegôhínár

A3 Békaszôlôs, süllôhínaras, tündérrózsás, vízitökös, tündérfátylas, sulymos rögzült hínár

A4 Békaliliomos és más lápi hínár

A5 Víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos szikes hínár



B Mocsarak

B1 Tavak zárt nádasai és gyékényesei

B2 Tavi harmatkásás, békabuzogányos, tavi kákás, mételykórós mocsarak

B3 Vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídôrös stb. mocsarak és nádasok

B4 Zsombékosok

B5 Nem zsombékoló magassásrétek

B6 Zsiókás és sziki kákás szikes mocsarak

C Forráslápok, átmeneti és dagadólápok

C1 Mészkerülô, illetve meszes talajú forráslápok

C2 Tôzegmohás átmeneti lápok

C3 Tôzegmohalápok



D Üde sík- és dombvidéki rétek és rétlápok

D1 Üde és nádasodó láprétek-rétlápok

D2 Kiszáradó kékperjés láprétek

D3 Dombvidéki mocsárrétek

D4 Alföldi mocsárrétek

D5 Patakparti és lápi magaskórósok



E Domb- és hegyvidéki gyepek

E1 Franciaperjés domb- és hegyvidéki rétek

E2 Veres csenkeszes hegyi rétek

E3 Hegyvidéki sovány gyepek

E4 Szôrfűgyepek

E5 Csarabosok



F Szikesek

F1 Ürmöspuszták

F2 Szikes rétek

F3 Sziki magaskórósok

F4 Mézpázsitos szikfokok

F5 Padkás szikesek és szikes tavak iszapnövényzete



G Nyílt szárazgyepek

G1 Évelô nyílt homokpusztai gyepek

G2 Mészkedvelô nyílt sziklagyepek

G3 Mészkerülô nyílt sziklagyepek



H Zárt száraz és félszáraz gyepek

H1 Zárt sziklagyepek

H2 Sziklafüves lejtôsztyepprétek

H3 Pusztafüves lejtôsztyeppek és erdôssztyepprétek

H4 Stabilizálódott félszáraz irtásrétek, gyepek és száraz magaskórósok

H5 Alföldi sztyepprétek



I Nem ruderális pionír növényzet

I1 Árterek és zátonyok pionír növényzete

I2 Löszfalnövényzet

i3 Sziklafalak és kôfalak pionír növényzete

I4 Görgeteg pionír növényzet



J Liget- és láperdôk

J1 Fűz- és nyírlápok

J2 Égerlápok és égeres mocsárerdôk

J3 Bokorfüzesek

J4 Fűz- és nyárligetek

J5 Égerligetek

J6 Tölgy-kôris-szil ligetek

K Üde lomboserdôk

K1 Alföldi gyertyános-tölgyesek és üde gyöngyvirágos-tölgyesek

K2 Hegyvidéki gyertyános-tölgyesek

K3 Nyugat-délnyugat-dunántúli bükkösök és gyertyános-tölgyesek

K4 Dél-dunántúli ezüst hársas-bükkösök és gyertyános-tölgyesek

K5 Középhegységi szubmontán és montán bükkösök

K6 Törmeléklejtô erdôk, szurdokerdôk és sziklai bükkösök

K7 Üde mészkerülô tölgyesek és bükkösök



L Zárt száraz lomboserdôk

L1 Mészkedvelô és melegkedvelô tölgyesek

L2 Cseres-tölgyesek

L3 Lombelegyes, tölgyes jellegű sziklai maradványerdôk

L4 Száraz mészkerülô tölgyesek

M Fellazuló száraz lomboserdôk és cserjések

M1 Molyhos tölgyes bokorerdôk

M2 Tatárjuharos lösztölgyesek

M3 Sziki tölgyesek

M4 Pusztai tölgyesek

M5 Borókás-nyárasok

M6 Sztyeppcserjések

M7 Sziklai cserjések

M8 Száraz-meleg erdôszegélyek

N Fenyôerdôk

N1 Mészkerülô erdeifenyvesek

N2 Mészkedvelô erdeifenyvesek

N3 Lucfenyvesek


TERMÉSZETKÖZELI BOLYGATOTT ÉS GYOMOS ÉLÔHELYEK

O Másodlagos, illetve jellegtelen származék mocsarak, rétek és gyepek

O1 Kiszáradó, jellegtelen és másodlagos mocsarak és sásosok

O2 Zavart és degradált felszínek iszapnövényzete

O3 Ártéri és mocsári ruderális gyomnövényzet

O4 Ártéri félruderális gyomnövényzet

O5 Alföldi gyomos száraz gyepek

O6 Alföldi gyomos üde gyepek

O7 Domb- és hegyvidéki gyomos szárazgyepek

O8 Domb- és hegyvidéki gyomos üde gyepek

O9 Másodlagos, egyéves homoki gyepek

O10 Természetközeli mezsgyék, rézsűk és gátak növényzete

O11 Természetközeli gyepek felhagyott szántókon

O12 Felhagyott szôlôk és gyümölcsösök

O13 Taposott gyomnövényzet



P Természetközeli, részben másodlagos gyep-erdô mozaikok

P1 Zárt erdôk helyén kialakult vágáscserjések és ôshonos fafajú pionír erdôk

P2 Spontán cserjésedô-erdôsödô területek

P3 Fiatal erdôsítés degradált természetközeli gyepmaradványokkal

P4 Fáslegelôk

P5 Gesztenyeligetek

P6 Kastélyparkok és arborétumok az egykori vegetáció maradványaival vagy regenerálódásával

R Másodlagos, illetve jellegtelen származékerdôk és ligetek

R1 Spontán beerdôsödött területek részben betelepült cserje- és gyepszinttel

R2 Tájidegen fafajokkal elegyes erdôk részben túlélt/betelepült cserje- és gyepszinttel

R3 Jellegtelen telepített erdôk részben betelepült cserje- és gyepszinttel


ERDÔ-, MEZÔGAZDASÁGI ÉS EGYÉB ÉLÔHELYEK

S Telepített erdészeti faültetvények és származékaik

S1 Akácosok

S2 Nemes nyárasok

S3 Egyéb tájidegen lombos erdôk

S4 Erdei- és feketefenyvesek

S5 Egyéb tájidegen fenyvesek

S6 Nem ôshonos fajokból álló spontán erdôk és cserjések

S7 Facsoportok, erdôsávok és fasorok (fásítások)



T Agrár élôhelyek

T1 Egyéves szántóföldi kultúrák

T2 Évelô szántóföldi kultúrák

T3 Zöldség- és dísznövénykultúrák

T4 Rizskultúrák

T5 Vetett rétek és legelôk

T6 Kistáblás mozaikok

T7 Nagyüzemi szôlôk és gyümölcsösök

T8 Kisüzemi gyümölcsösök és szôlôk

T9 Kiskertek



U Egyéb élôhelyek

U1 Belvárosok, lakótelepek

U2 Kertvárosok

U3 Falvak

U4 Telephelyek, roncsterületek

U5 Meddôhányók

U6 Nyitott bányafelületek

U7 Homok-, agyag- és kavicsbányák, csupasz löszfalak, digó- és kubikgödrök

U8 Folyóvizek

U9 Állóvizek


Hínarasok (A)

Békalencsés, rucaörömös, tócsagazos úszóhínár (A1)

Definíció: Apró termetű, redukált gyökérzetű, úszó vagy lebegő vízinövények felszíni vagy felszín közeli bevonat jellegű vegetációja, melynek részben vagy egészen alámerült, sallangos levelű növények alkotta lebegő szintje alakulhat ki. Jellemzők a békalencse (Lemna, Spirodela) fajok, a Salvinia natans és a Ceratophyllum-fajok.

Jellemzés: Főleg szerves anyagokban gazdag, többnyire 0,5-1,5 méteres mélységű disztróf vizekben, láptavakban, holtágakban, eutróf tavak vízi nádasokkal vagy ingólápszigetekkel határolt ún. "fekete" vizeiben gyakori. Lassú folyású folyószakaszok vagy eutróf tavak hidrokarbonátban gazdag vizeiben, főleg a part menti nádasok árnyékolásában található. Többnyire apró termetű, redukált gyökérzettel rendelkező, a víz színén lebegő vagy gyengén alámerült növényekből álló úszó hínárnövényzet. Szerkezetük laza, faji összetételük szegényes, gyakran egyetlen faj szinuziumaiból áll. A lebegő hínárnövények többnyire jó indikátorai a vizek állapotának.

Jellemző fajok: Lemna trisulca, L. gibba, L. minor, Spirodela polyrhiza, Riccia fluitans, Ricciocarpus natans, Salvinia natans, Wolffia arrhiza, Ceratophyllum demersum, C. submersum.

Alegységek: apró békalencsés hínár (Lemnetum minoris), keresztes békalencsés hínár (Lemnetum trisulcae), púpos békalencsés hínár (Lemnetum gibbae), májmohahínár (Riccietum fluitantis), vízipáfrány-társulás (Salvinio-Spirodeletum), vízidarahínár (Wolffietum arrhizae), érdestócsagaz-hínár (Ceratophylletum demersi), simatócsagaz-hínár (Ceratophylletum submersi).

Rencés, kolokános lebegőhínár (A2)

Definíció: Nagy termetű, többnyire tőlevélrózsás úszó vízinövények (pl. Stratiotes, Hydrocharis) és rovarfogó vízinövények (pl. Utricularia) egy- vagy kétszintű lebegőhínár vegetációja.

Jellemzés: Többnyire eutróf vagy gyengén disztróf jellegű, közepes hidrokarbonát- és kalcium-tartalmú, álló vagy lassú folyású vizekben élnek. A termőhelytípusban uralkodó növények kálium- és szén-dioxid igényesek. A rencehínarak többnyire szerves tápanyagban, törmelékben gazdagabb, disztróf vizekben elterjedtek. A növényzet szerkezetét meghatározza a víz felszínén többnyire szabadon lebegő tőlevélrózsás növények nagy termete. Főleg két faj alkotja az idetartozó társulásokat melyek a vízparti zonáció két külön zónáját képezik, amelyben a külső, többnyire nádasok szegélyében kialakuló, sekélyebb vizű zónát a békatutaj, a belső, mélyebb zónát a kolokán alkotja. Más szerkezetűek a rencetársulások, amelyek kétszintűek: felső szintjüket a víz színén lebegő apró békalencsefajok alkotják és közvetlenül ez alatt alakul ki a sallangos levelű, szintén lebegő rovarfogó növények szintje, amelyet leggyakrabban alkot.

Jellemző fajok: Hydrocharis morsus-ranae, Stratiotes aloides, Lemna minor, L. trisulca, Spirodela polyrhiza, Utricularia vulgaris, U. australis.

Alegységek: békatutajhínár (Hydrocharitetum morsus-ranae), kolokános hínár (Stratiotetum aloidis), rencehínár (Lemno-Utricularietum vulgaris).

Békaszőlős, süllőhínaras, tündérrózsás, vízitökös, tündérfátylas, sulymos rögzült hínár (A3)

Definíció: Édesvízi, többnyire nagy termetű, gyökérrel rögzült hínárnövények többé-kevésbé összefüggő gyepje a víz felszíne fölé emelkedő szaporítószervekkel.

Jellemzés: Vízkémiai szempontból rendkívül változatos ökológiájú csoport, amelynek képviselői oligotróf, disztróf és eutróf vizekben egyaránt előfordulnak. Élőhelyeik a tápanyag-, kalcium-, hidrokarbonát- és oxigénellátottság szempontjából egyaránt igen tág határok között váltakoznak. Főként álló- vagy lassú folyású vizekben élnek. A társulások szerkezetét alapvetően a domináns fajok növekedési formája és stratégiája határozza meg. A főbb növekedési formák a következők: víz felszínén úszó fajok, nagy, kiterült ép levelekkel, víz színén lebegő levélrózsás növények, teljesen alámerült növények, kicsiny, gyakran örvösen álló, nem fonalas levelekkel, rizómás növények alámerült ép levelekkel, teljesen alámerülten élő növények.

Jellemző fajok: Nymphaea alba, Nuphar lutea, Nymphoides peltata, Trapa natans, Potamogeton lucens, P. perfoliatus, Polygonum amphibium, Myriophyllum spicatum, M. verticillatum, Batrachium circinatum.

Alegységek: tündérrózsa-tavirózsa hínár (Nymphaeetum albo-luteae), vidra keserűfű hínár (Polygonetum natantis), úszó békaszőlő hínár (Potametum natantis), tündérfátyol hínár (Nymphoidetum peltatae), sulymos (Trapetum natantis), átokhínaras (Elodeetum canadensis), süllőhínaras békaszőlőhínár (Myriophyllo-Potametum), fényes békaszőlő hínár (Potametum lucentis), víziboglárka-tócsagaz hínár Batrachio trichophylli-Callitrichetum, úszó víziboglárka-hínár Ranunculetum fluitantis.

Békaliliomos és más lápi hínár (A4)

Definíció: Disztróf és oligotróf vizek, főleg láptavak termofil, lebegő vagy sekélyen gyökerező úszóhínár társulásai, főleg Hottonia-val és Aldrovanda-val.

Jellemzés: Meleg, szén-dioxidban és szerves törmelékben gazdag, ún. “fekete” lápvizek társulásai. A békaliliom-hínár meleg, kontinentális klímában, többnyire árnyékolt lápvizekben vagy lápok levezető árkaiban található, ahol a nyári szárazság miatt a vízszintingadozás jelentős. A Hottonia többnyire monodomináns állományokat alkot. Az aldrovandás hínár gyengén savanyú vizű láptavakban élő két mikroszintből álló lebegőhínár társulás (Spirodela polyrhiza és Aldrovanda). Nagyon sérülékeny társulás, mind az eutrofizáció, mind az oligotrofizáció hatására eltűnik, jelenleg eltűnőben van. Az aldrovandás kisrencehínár (Utricularia minor-ral) Sphagnum-párnák közti semlyékekben fordul elő. Igen ritka.

Mindhárom társulás nagyon eredeti, természetes vízállapotokat jelez, normálisan a jelenlegi klímától eltérő körülmények között élnek, Magyarországon különleges reliktumtermőhelyeken maradtak meg.



Jellemző fajok: Hottonia palustris, Aldrovanda vesiculosa, Utricularia minor, Spirodela polyrhiza, Lemna minor, Riccia fluitans, Ricciocarpus natans.

Alegységek: békaliliom hínár (Hottonietum palustris), aldrovandás (Spirodelo-Aldrovandetum), tőzegmohás renchehínár (Aldrovando-Utricularietum minoris).

Víziboglárkás, tófonalas vagy csillárkamoszatos szikes hínár (A5)

Definíció: Kis termetű gyökerező hínárnövények sekély szikes tavakban vagy tócsákban élő, úszó vagy alámerült fajszegény hínárvegetációja. Jellemző fajok: Batrachium-, kis termetű Potamogeton- és Chara-fajok, Zannichellia.

Jellemzés: Többnyire sekély, meleg vizű síksági tavak, illetve pocsolyák sós vagy szódás iszapjában gyökerező, többnyire efemer jellegű társulások. Vizük nyár derekára kiszárad és a társulások eltűnnek, helyüket szikes tófenék-vegetáció foglalja el. Ide soroljuk nagy síksági tavaink szikesedő vizében élő alámerült hínárgyepeket is. Általában fajszegények és többnyire monodomináns állományokból állnak. Szikes tavaink európai viszonylatban ritka és értékes élőhelyek, amelyeket meg kell kímélni a szennyeződéstől, a lecsapolástól, sőt a szélsőséges vízingadozásoktól is.

Jellemző fajok: Potamogeton pectinatus, P. filiformis, P. gramineus, P. trichoides, P. panormitanus, Batrachium baudotii, B. rhipiphyllum, Ranunculus polyphyllus, Najas marina, N. minor, Zannichellia palustris subsp. pedicellata, Chara spp.

Alegységek: fenéklakó tüskéshánáros (Najadetum minoris), tófonal hínár (Parvopotameto-Zannichellietum pedicellatae), fodros békaszőlőhínár (Potametum crispi), fésűs békaszőlőhínár (Potametum pectinati), bőrlevelű csillárkás (Charetum ceratophyllae).

Mocsarak (B)

Tavak zárt nádasai és gyékényesei (B1)

Definíció: Édesvizek, vízpartok magas, sűrű, többségében higromorf növényekből álló lágyszárú növényzete Phragmites australis-szal és Typha-fajokkal, ritkábban Bolboschoenus-szal, Glyceria maxima-val és Cladium mariscus-szal. Ide soroljuk az úszólápokat is.

Jellemzés: Magas termetű, nagy versenyképességű, többnyire polikormonképző növények akár 2-3 m magas sűrű állományai. Bennük egy vagy két gyengébben kifejlett alsóbb szintet találunk, amelyek a domináns fajok nagy versenyképessége miatt többnyire fajszegények. Ezen élőhelytípusban főleg olyan fajok élnek, amelyek a vegetációs periódusnak egy viszonylag rövid részét vizes fázisban töltik, míg a hosszabb részét egy átmeneti és egy parti fázisban. A vizes fázisban a nádas állományokba gyakran behatolhatnak a lebegőhínárfajok. A nádas habitatjai mozaikkomplexeket képezhetnek a következő habitat növényzetével, gyakran az egyes alegységek is mozaikosan fordulnak elő. Általában olyan tápanyagban gazdag talajokon alakulnak ki, amelyekben az organikus anyagok lebomlása a vízelárasztás következtében akadályozott, így elsősorban az álló- és lassú folyású vizek mentén, folyók hullámterein és a tavak feltöltődési zónájában. A nádasok rendkívül fontos védő és szűrő szerepet játszanak a vizek és a szárazföld határán, védik a partot a vízeróziótól, egyben a vizet védik a partról befolyó szennyező anyagoktól.

Jellemző fajok: Phragmites australis, Glyceria maxima, Schoenoplectus lacustris, Cladium mariscus, Typha angustifolia, T. latifolia, Calystegia sepium, Polygonum minus, Galium palustre, Lycopus europaeus, Mentha aquatica, Ranunculus lingua, Stachys palustris, Thelypteris palustris, Carex pseudocyperus.

Alegységek: nádas (Phragmitetum australis), keskenylevelű gyékényes (Typhetum angustifoliae), széleslevelű gyékényes (Typhetum latifoliae), gyékényes ingóláp (Thelypteridi-Typhetum), téli sásos (Cladietum marisci).

Tavi harmatkásás, békabuzogányos, tavi kákás, mételykórós mocsarak (B2)

Definíció: Édesvizek, vízpartok közepes magasságú, többnyire laza szerkezetű növénytársulásai által kialakított napfényes, sekély vizű élőhelyek.

Jellemzés: Többnyire 1-1,5 m magas, viszonylag lazább szerkezetű, 2-szintű társulások, amelyeket főként a változó vízellátottságú, amfibikus parti zónához alkalmazkodott évelő növények alkotnak. Ezek a fajok az elárasztást is jól elviselik, s ilyenkor jellegzetes hydromorf szerveket fejlesztenek. Kevés fajból álló társulások. Idetartoznak a friss vizű patakokat és a sebesebb folyókat kísérő nádas jellegű társulások, amelyek oxigénben gazdag, de tápanyagban szegényebb vizekben, kavicsos vagy agyagos aljzaton nőnek, másrészt azok a meleg állóvizekben vagy lassú folyású eutróf folyóvizekben növő alacsony nádas jellegű növénytársulások, amelyek kemény (agyagos, márgás vagy homokos) aljzaton nőnek. Ezen élőhelyeknek fontos vízmegőrző szerepe van, ezért megőrzésükre, fenntartásukra kell törekedni.

Jellemző fajok: Schoenoplectus lacustris, Sagittaria sagittifolia, Acorus calamus, Glyceria maxima, G. plicata, G. fluitans, Sparganium erectum, Leersia oryzoides, Oenanthe aquatica, Phalaroides arundinacea, Catabrosa aquatica, Rorippa amphibia, Nasturtium officinale, Myosotis palustris, Berula erecta, Stellaria uliginosa, Veronica anagallis-aquatica, V. beccabunga.

Alegységek: kálmosos (Acoretum calami), harmatkásás (Glycerietum maximae), fodros harmatkásás (Glycerietum plicatae), rizsfüves (Leersietum oryzoidis), mételykórós (Rorippo-Oenanthetum), Rorippo-Phalaridetum, tavi kákás (Schoenoplectetum lacustris), békabuzogányos (Sparganietum erecti).

Vízparti virágkákás, csetkákás, vízi hídőrös stb. mocsarak és nádasok (B3)

Definíció: Alacsony, többnyire kevéssé versenyképes mocsári növények által alkotott, többnyire laza szerkezetű vagy törpe termetű mocsári növények sűrű állományaiból álló vízparti társulások, a nemzetközi irodalom ún. “kis- és törpenádasai”.

Jellemzés: Változó tápanyagtartalmú, nyáron erősen felmelegedő folyó- és állóvizek, gyakran árkok és csatornák partján, főleg keményebb, bázisokban gazdag aljzaton kialakult, nagy vízszint-ingadozású partszakaszok társulásai. Többnyire nyitottak, erősen napos termőhelyeken alakulnak ki, ahol az aljzat keménysége, a partszakasz hirtelen emelkedése vagy valamilyen emberi behatás - pl. legeltetés, taposás - a nagy konkurenciaképességű, főleg vegetatív hajtásrendszerrel szaporodó nádas fajokat akadályozza vagy kiszorítja. Az alacsony és törpenádasok fajai exponált termőhelyek kis versenyképességű fajai, ezért állományaik általában veszélyeztetettek.

Jellemző fajok: Alisma plantago-aquatica, A. lanceolatum, Butomus umbellatus, Sagittaria sagittifolia, Eleocharis palustris, Equisetum fluviatile, Hippuris vulgaris, Gratiola officinalis.

Alegységek: hídőr-csetkáka mocsár (Alismato-Eleocharitetum), virágkákás (Butomo-Alismatetum plantaginis-aquaticae), virágkáka-lándzsás hídőr társulás (Butomo-Alismatetum lanceolati), zsurlós mocsár (Equisetetum fluviatilis), csetkákás (Eleocharetum palustris), vízilófark hínár (Hippuridetum vulgaris), savanyú iszaptársulás (Ranunculo flammulae-Gratioletum).

Zsombékosok (B4)

Definíció: A szárazföldi és vizes fázisú növényzet finom léptékű mozaikja, amelyben a szárazföldi fázist maga a növényzet vízből kiemelkedő oszlop alakú csomói, az ún. zsombékok alkotják, míg a köztük levő vizes fázist semlyéknek nevezzük.

Jellemzés: A társulások jellegzetessége a kettős fázis mozaik jellege. A magas vízben jellegzetes, befelé gyepesedő sás- és fűfajok alkotnak oszlop alakú zsombékokat, amelyek a vízből kiemelkedve főleg lápréti és nádas növényeknek nyújtanak megtelepedési helyet. A zsombékok közt levő vizes fázist részben a lebegőhínár tagjai népesítik be, de fontosabbak a zsombékok közt levő versenymentes helyeket kihasználni képes sekélyen gyökerező rizómás vagy gyepes növények, amelyek a társulások legfontosabb karakterfajai. Többnyire savanyútól gyengén bázikus kémhatású mezotróf-disztróf vizekben, szerves iszap- vagy tőzegtalajokon, magas vízállással borított láptavakban, mélyedésekben, lefűződött, láposodó holtágakban alakul ki, ahol a vízszintingadozás csekély. A vízben anaerob folyamatok uralkodnak (radicella tőzegképződés, a vasbaktériumok tevékenysége nyomán a víz színén jelentkező rozsdahártya). A zsombékosok ősi termőhelyeket jeleznek, szerepük a tájkép- és a biodiverzitás megőrzésében igen nagy, ezért valamennyi még meglevő állomány védendő.

Jellemző fajok: Carex elata, C. appropinquata, C. paniculata, C. rostrata, Calamagrostis canescens, C. stricta, Juncus maritimus, Menyanthes trifoliata, Carex pseudocyperus, C. diandra, Lythrum salicaria, Stachys palustris, Lysimachia vulgaris, Thelypteris palustris, Dryopteris carthusiana, Comarum palustre, Eriophorum angustifolium.

Alegységek: dárdás nádtippanos (Calamagrostetum canescentis), rostostövű sásos (Caricetum appropinquatae), zsombéksásos (Caricetum elatae), bugássásos (Caricetum paniculatae), csőrös sásos (Caricetum rostratae), lápi nádtippanos (Carici-Calamagrostetum neglectae), Carici-Menyanthetum, dunántúli semlyéksásos (Ludwigio-Caricetum pseudocyperi), tengerpartiszittyós (Schoenoplecto-Juncetum maritimi).

Nem zsombékoló magassásrétek (B5)

Definíció: Monodomináns, rendszerint egyszintű, tavasszal vízborította rétek, amelyeket olyan sűrű növésű sásfajok alkotnak, mint a Carex acutiformis, C. riparia, C. gracilis, C. vulpina, C. vesicaria, C. disticha.

Jellemzés: Rendszerint nagy versenyképességű fajok által alkotott fajszegény, monodomináns társulások, amelyek kísérő fajai többnyire azonosak a nádasok kísérőivel, a karakterfajok pedig a társulásalkotó fajok, amelyek karakterjellegét csak a társulásban való optimális növekedésük adja meg. Az egyes társulások termőhelyei viszonylag csekély környezeti különbségekkel jellemezhetők, főként a hordaléktalaj kötöttségében és tápanyagtartalmában különböznek egymástól. Előfordulásuk folyók árterein, lápmedencékben, homokterületek buckaközeiben jellemző. Eutróf és mezotróf vizek feltöltési folyamatában a nádast követő szukcessziós fázisban jelentkeznek. Talajuk többé-kevésbé tápanyaggazdag hordaléktalaj, a rendszeres nyári kiszáradás miatt tőzeg-, illetve jelentősebb szervesanyag-felhalmozás nélkül, többnyire glejképződéssel.

Jellemző fajok: Carex acutiformis, C. riparia, C. gracilis, C. vulpina, C. vesicaria, C. disticha, Caltha palustris, Cardamine pratensis, Ranunculus acris, Iris pseudacorus, Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Valeriana dioica.

Alegységek: mocsárisásos (Caricetum acutiformis), kétsorossásos (Caricetum distichae), élessásos (Caricetum gracilis), partisásos (Caricetum ripariae), hólyagos sásos (Caricetum vesicariae), rókasásos (Caricetum vulpinae), Carici-Typhoidetum, gyapjasmagvúsásos zsombéksásrét (Caricetum elato-lasiocarpae).


Yüklə 419,95 Kb.

Dostları ilə paylaş:
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   10




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2023
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə