A vegetációtérképezés: visszatekintés és hazai körkép

Erdei- és feketefenyvesek (S4)

Definíció: Erdeifenyővel vagy feketefenyővel létesített, többnyire elegyetlen, cserjeszint nélküli, száraz és laza talajokon álló, idősebb korban általában kiritkuló ültetvényszerű állományok.

Jellemzés: Állományaikat sík- és dombvidéken, többnyire szélsőséges (száraz, meleg, tápanyagszegény, erősen savanyú vagy erősen meszes), a korábbi antropogén használat miatt erősen leromlott, degradált termőhelyekre telepítették. Nagyobbrészt elegyetlenek, a záródás kezdetben magas, idősebb korban a fajok erős fényigénye és a szélsőséges termőhely miatt megindul az öngyérülés, illetve az eredeti növénytársulások fajainak visszatelepülése. A savanyú termőhelyekre telepített erdeifenyvesekben jól fejlett zuzmó- és mohaszinuziumok alakulnak ki, s részben törpecserjék, részben fűfélék maradhatnak meg az eredeti vegetációból. A dolomit és mészkő alapkőzetre ültetett állományokban a mészkő-dolomit sziklagyepek, illetve bokorerdők fajaiból maradnak vissza növények. Homoki termőhelyeken a homokpusztagyepek fajai mellett sok az invázív, idegenhonos növény. Az állományokat részben fatermesztési céllal, részben véderdőként létesítik, vágáskoruk - rossz egészségi állapotuk miatt - azonban csak 40-60 év. A mészkő, dolomit vagy homok talajokra ültetett, kiritkuló és spontán, őshonos fa- és cserjefajokkal betelepülő állományaikat több lépésben, a jobb vízgazdálkodású termőhelyeken álló, záródottabb állományok tarvágás után csemeteültetéssel vagy magvetéssel alakíthatjuk át természetközeli állománytípusokká.

Jellemző fajok: Pinus sylvestris, P. nigra, termőhelytől függően Calluna vulgaris, Vaccinium myrtillus, Deschampsia flexuosa, Calamagrostis arundinacea, Agrostis capillaris, Festuca tenuifolia, Luzula luzuloides, Cladonia spp., Dicranum scoparium, Pleurozium schreberi, illetve Quercus pubescens, Fraxinus ornus, Sorbus graeca, Cornus mas, Crataegus monogyna, Viburnum lantana, Rosa spp., Cerasus mahaleb, Festuca pallens, F. rupicola, F. valesiaca, Carex humilis, Brachypodium pinnatum, Stipa spp., Fumana procumbens, Thymus spp., Teucrium montanum, Cytisus spp., valamint Populus alba, Juniperus communis, Prunus spinosa, Rosa spp., Crataegus monogyna, Carex liparicarpos, Chrysopogon gryllus, Festuca vaginata, F. rupicola, Stipa spp., Corynephorus canescens, Jasione montana.

Alegységek: erdeifenyvesek, feketefenyvesek; alapkőzet, illetve az eredeti növénytársulás szerint tovább differenciálhatók.

Egyéb tájidegen fenyvesek (S5)

Definíció: Lucfenyővel, jegenyefenyővel, vörösfenyővel, duglászfenyővel vagy simafenyővel létesített, többnyire elegyetlen, cserjeszint nélküli, üde termőhelyeken álló, ültetvényszerű állományok.

Jellemzés: Kiegyenlített mezoklímájú termőhelyekre (pl. völgyekbe, patakok közelébe, elöntésmentes árterekre), mély termőrétegű, üde, laza vagy közepesen kötött talajokra telepített erdők. Többnyire mészmentes talajokon állnak, a lehulló tűavarból rendszerint nyershumusz keletkezik, melynek bomlása során talajsavanyodás figyelhető meg. Ültetvényszerű állományaikat többnyire elegyetlenül létesítik, az őshonos erdőtársulás fás növényfajaiból néhány visszamaradó (sokszor sarjeredetű) egyedet általában meg lehet találni. Magas záródású szálerdők, a jelentős árnyalás miatt fajszegény és alacsony borítású a gyepszint. Szárazabb termőhelyeken a talajok savanyú jellege erősen szelektál, itt jól fejlett mohaszinuziumok találhatók. Üde termőhelyeken többnyire nudum-szubnudum típusok alakulnak ki, az egykori mezofil lomberdőkre utaló, árnytűrő és alomlakó fajokkal. Az ültetett fenyveseket elsősorban fatermesztési, kisebb részben esztétikai okokból létesítik. Állományaikat ültetvényszerűen kezelik, vágáskoruk - általában rossz egészségi állapotuk miatt - 60-80 év. A fajok vegetatív terjeszkedőképességének hiánya, a csak kismértékű talajromlás (savanyodás) miatt könnyen visszaalakíthatók az eredeti, potenciális erdőtársulásokká.

Jellemző fajok: Picea abies, Abies alba, Larix decidua, Pseudotsuga menziesii, Pinus strobus, termőhelytől függően Vaccinium myrtillus, Lycopodium clavatum, Pyrola spp., Majanthemum bifolium, Hieracium spp., Luzula luzuloides, L. pilosa, Deschampsia flexuosa, Veronica officinalis, Dicranum scoparium, Polytrichastrum formosum, Polytrichum juniperinum, Leucobryum glaucum, Pleurozium schreberi, illetve Rubus fruticosus agg., Senecio nemorensis, Dentaria bulbifera, Stellaria holostea, Euphorbia amygdaloides, Galium odoratum, Sanicula europaea, Oxalis acetosella, Viola sylvestris, Melica uniflora, Carex pilosa, C. sylvatica.

Alegységek: lucfenyvesek, jegenyefenyvesek, vörösfenyvesek, duglászfenyvesek, simafenyvesek; termőhelytől függően tovább differenciálhatók.

Nem őshonos fajokból álló spontán erdők és cserjések (S6)

Definíció: Betelepített vagy behurcolt, agresszív propagációs stratégiájú fásszárú növényfajokból kialakult erdők és cserjések.

Jellemzés: Zavart, durva antropogén beavatkozások következtében átalakult termőhelyek heterogén növényformációi, ahol szándékos betelepítés vagy véletlen behurcolás eredményeként idegenhonos fás növények telepednek meg. A megtelepülő fajok többnyire agresszív propagációs stratégiával rendelkeznek (generatív és/vagy vegetatív úton jól terjednek), így másodlagos edifikátorrá válnak. Az őshonos fa- és cserjefajokat termőhelyeikről kizárhatják, a természetes szukcessziót meggátolják. Előfordulási helyeiken nagy számban bukkannak fel adventív lágyszárúak is. Ártereken, lecsapolt vidékeken, de másutt is előfordulhatnak. Ide sorolhatók még a tájidegen fajokkal jellemezhető sövények és bokrosok, illetve a települések környékének termesztett gyümölcsfajokból álló cserjései, facsoportjai. A spontán felverődő, nem őshonos fás növényekből álló erdők és cserjések fenntartásához különösebb gazdasági érdek nem fűződik, jelentőségük legfeljebb vadbúvó tekintetében van. Megőrzésük nem indokolt, átalakításuk viszont attól függ, hogy mennyire sikerül regenerálni a termőhelyet.

Jellemző fajok: Fraxinus pennsylvanica, Acer negundo, Amorpha fruticosa, Morus alba, Celtis occidentalis, Prunus domestica, Ailanthus altissima, Padus serotina, Ulmus pumila, Maclura pomifera, Elaeagnus angustifolia, Ptelea trifoliata, Lycium barbarum, Sarothamnus scoparius, Tamarix spp., Ribes aureum, Syringa vulgaris, Reynoutria aubertii, Parthenocissus inserta, Clematis viticella, Vitis vulpina, V. rupestris, Yucca filamentosa.

Alegységek: nem őshonos fajokból álló spontán erdők, nem őshonos fajokból álló spontán cserjések; domináns fásszárúak szerint tovább differenciálhatók.

Facsoportok, erdősávok és fasorok (fásítások) (S7)

Definíció: Mezőgazdasági környezetben védelmi céllal, fás növényfajokkal létesített kis kiterjedésű fásítások.

Jellemzés: Erős antropogén befolyásoltság alatt álló, többnyire mezőgazdasági környezetben levő területeken, nyomvonalas létesítmények mentén vagy romtalajokon találhatók. Jelentős a mezo- és mikroklíma módosító hatásuk, valamint a talajárnyalásuk. Egy vagy kevés fafajjal létesülnek, cserjék és betelepülő lágyszárúak kis fajszámban találhatók. A fák közül elsősorban a gyorsan növő, kevésbé igényes, oldalmegvilágítást is jól elviselő, mechanikai sérülés esetén könnyen regenerálódó fajokat alkalmazzák. Jelentős mértékben találhatók közöttük nem őshonos fafajok, nemesített fajták, ritkábban kertészetileg kultivált fajok és fajták is. Cserjeszint telepítésre ritkán kerül sor, ebben az esetben is sok az idegenhonos faj, illetve az őshonos fajok közül spontán úton is megjelenhet néhány. A fajszegény gyepszintben többnyire ubiquista fajok lépnek fel, a környező mezőgazdasági kultúrákból, illetve urbanizált területekről ruderális gyomfajok húzódnak be. A fásításokat részben védelmi céllal, részben esztétikai céllal hozzák létre, rövid vágásfordulóval kezelik, mesterségesen újítják fel őket. Természetvédelmi szempontból fontos, hogy honos, a térségre jellemző fás növényeket alkalmazzanak a fásításoknál, s ne egyszerre, hanem szakaszosan újítsák fel őket.

Jellemző fajok: Pinus spp., Betula pendula, Populus spp., Salix alba, Tilia spp., Acer spp., Platanus x hybrida, Fraxinus spp., Robinia pseudo-acacia, Gleditsia triacanthos, Sophora japonica, Celtis occidentalis, Aesculus hippocastanum, Juglans regia, Malus spp., Prunus spp., Tamarix spp., Crataegus spp., Rosa spp., Euonymus spp., Cornus sanguinea.

Alegységek: fasor, erdősáv, facsoport; domináns fásszárúak szerint tovább differenciálhatók.

Agrár élőhelyek (T)

Egyéves szántóföldi kultúrák (T1)

Definíció: Tavaszi vagy őszi vetésű áttelelő egyéves kultúrák.

Jellemzés: Az egyéves szántóföldi kulturákat áttelelő egyéves, illetve tavaszi, nyár elejei, nyári egyéves állományokra különítjük el. A tavasszal vetett állományok tovább csoportosíthatóak a kultúrnövény vetési ideje szerint. A gyomfajok faji összetétele a művelésmódtól (extenzív, intenzív) jelentősen függ. Megjelenésüket fejlődésüket jelentősen befolyásolja hőigényük is. Intenzív területeken gyakran, tervszerűen alkalmaznak kemikáliákat, ezeken a területeken gyakran csak az alkalmazott vegyületekre ellenálló fajok maradnak meg. Napjainkban sok a kis parcellás szántóföldi kultúra, itt nem jellemző a kemikáliák tervszerű használata. Ezen területek szolgálnak refugiumként az intenzív művelési terlületekről kipusztult fajoknak.

Jellemző gyomfajok: Kalászos kultúrák gyomfajai: Apera spica-venti, Galium aparine, Matricaria maritima subsp. inodora, Cirsium arvense, Fallopia convolvulus, Stachys annua, Centaurea cyanus, Consolida regalis, C. orientalis, Papaver rhoeas, Anagallis arvensis, Ajuga chamaepitys, Raphanus raphanistrum, Sinapis arvensis, Veronica hederifolia, V. polita, Anthemis arvensis, Scleranthus annuus, Spergula arvensis, Setaria pumila. A kapás kultúrák gyomfajai: Chenopodium album, Ch. hybridum, Amaranthus retroflexus, A. chlorostachys, Abutilon theophrasti, Xanthium spp., Ambrosia artemisifolia, Echinochloa crus-galli, Polygonum spp., Setaria viridis, Galinsoga parviflora, Convolvulus arvensis, Atriplex spp.

Évelő szántóföldi kultúrák (T2)

Definíció: Kétéves és többéves takarmánynövények vetései.

Jellemzés: Meghatározó, hogy ezeken a területeken két vagy több éven keresztül talajmunka nincs, ami hatással lenne a gyomnövényzet elpusztítására, gyérítésére vagy a talaj gyommagvainak nagytömegű csírázására. A szántás és kapálás helyett a gyakori kaszálás lesz a gyomnövényzet alakító tényezője. A legtöbb takarmánynövény a meszes talajokat kedveli. A vöröshere a talaj savanyúságát is elviseli. A szarvaskerep mindenütt megterem, de hazánkban savanyú talajon és sekély termőrétegű sziken termesztik. Enyhén savanyú talajokat kedvel a tarka koronafürt. Az évelő takarmánynövények területi elhelyezkedését - a talaj tulajdonságain kívül - agrárökonómiai (állattenyésztés mennyiségi, minőségi mutatói) szempontok befolyásolják.

Jellemző gyomfajok: Capsella bursa-pastoris, Rumex obtusifolius, Plantago spp., Taraxacum officinale, Verbena officinalis, Lamium spp., Veronica spp. Arenaria serpyllifolia, Polygonum spp.

Alegységek: Az évelő szántóföldi kultúrák gyomflórája közötti eltérések a kultúrnövény-fajok és talajtípusaik különbözőségéből adódnak. Befolyásoló tényező lehet még az ún. társított növény (Dactylis glomerata, Bromus inermis, Festuca pratensis, Lolium perenne, Phleum pratense stb.) faja, illetve borítása. A többéves takarmánynövények (lucerna, vöröshere) társulásai a Trifolio-Medicaginion sativae csoporthoz tartoznak. Leggyakoribb társulása: Plantagini (lanceolatae)-Medicaginetum.

Zöldség- és dísznövénykultúrák (T3)

Definíció: Legintenzívebb kertészeti kultúrák, ahol a növényeket magvetés, palántázás vagy dugványozás, termőfelületük kialakítása: metszés, egyszeri vagy többszöri virágoztatás, vagy folyamatos termésszedés, pihentetés (hagymák, gumók stb.) révén gondozzák.

Jellemzés: Nagyon heterogén termőhelyek. Egyrészt szabadföldi kultúrák, másrészt temperált termelő berendezések (üvegházak, fóliasátrak és alagutak - átmenet az előbbihez a sík fólia alatti termesztés) speciális környezeti feltételei a jellemzők. A szabadföldi kultúrákra a gondos termőhelykiválasztás, intenzív talajcsere, forgatás, tápanyagfeltöltés, rendszeres, programozott stb. csapadékpótlás, esetleg árnyékolás a jellemző számos segédberendezéssel. A temperált termesztő berendezésekben az előbbieken túlmenően több ökológiai tényezőt mesterségesen szabályoznak, a növények igényei, illetve a termesztés céljainak megfelelően (fűtés, szellőztetés, hűtés, árnyékolás, sötétítés, pótmegvilágítás, légtér összetételének, víztartalmának befolyásolása). Mindezek igen eszköz- és energiaigényes tevékenységek. A termesztőberendezések környezetének elhanyagolása veszélyes az idegenhonos növények elszaporodása miatt (flórafertőző génforrások, pl.: Asclepias spp., Heracleum spp., Solidago spp.).

Jellemző gyomfajok: szabadföldi zöldség és dísznövény termesztésben Ambrosia artemisifolia, Galinsoga parviflora, G. ciliata, Echinochloa crus-galli, Digitaria spp., Setaria spp., Chenopodium album, Ch. polyspermum, Ch. hybridum, Amaranthus chlorostachys, A. retroflexus. A temperált termesztőberendezésekben a szabadföldi kultúrák gyomfajai megjelenhetnek, azonban jelenlétük a gondos gyommentesítés miatt nem jellemző.

Alegységek: (A) Szabadföldi zöldség- és dísznövénykultúrák: 1. egyéves növénykultúrák, 2. évelő növénykultúrák, évelő telepek, 3. faiskolák, konténertelepek, 4. törzsültetvények, anyatelepek, (B) Temperált zöldség- és dísznövénykultúrák: 1. Üvegházak, fix termesztőberendezések 2. Fóliaházak, -alagutak (mobilabb, áttelepíthető berendezések) 3. Sík fóliás telep (talajtakaró fóliák a tenyészidőszak első időszakában, a kultúrnövény juvenilis.)

Rizskultúrák (T4)

Definíció: Időszakos vízárasztású, rizzsel bevetett gabonatábla.

Jellemzés: A rizs nagy hő- és vízigényű faj, a tenyészidő nagyobb részében a rizstáblát vízréteg borítja. Magyarország klimatikus adottságainál fogva a rizstermesztési zóna legészakibb határán fekszik. Telepítésére legjobbak a legmelegebb alföldi területek (Szolnok, Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyék), ahol a talajban lévő vízzáró réteg a vízháztartást és a sík talajfelület kialakítását lehetővé teszi.

Jellemző gyomfajok: Bolboschoenus maritimus, Echinochloa crus-galli, E. oryzoides, E. phyllopogon, E. occidentalis, Eleocharis palustris, Typha angustifolia, T. latifolia, T. laxmannii, Phragmites australis, Utricularia vulgaris, Salvinia natans, Marsilea quadrifolia, Potamogeton spp., Ceratophyllum spp., Najas spp., Lemna spp., Myriophyllum spp., Ranunculus spp.

Alegységek: Alegységek elkülönítése nem indokolt.

Vetett rétek és legelők (T5)

Definíció: Intenzív gazdálkodás céljából, mesterségesen létrehozott, vetett, illetve telepített gyepek.

Jellemzés: A kaszálóknak, legelőknek alkalmas, mesterségesen kialakított növénytársulások olyan jobb termőképességő fűfélékből és pillangósokból tevődnek össze, melyek mint "aljfüvek" vagy "szálfüvek" aránylag könnyen felismerhetők. A telepített gyepek egy másik ismérve, hogy eredetileg kevés fajból álló keverékként telepítik, tehát alacsony fajdiverzitás jellemzi, és a fajösszetétel az évek során inkább a gyomosodás hatására bővül. Magyarországon kb. 25-30 gyepnövényfajt és 50-60 fajtát tartanak alkalmasnak vetett rétek és legelők létrehozására.

Jellemző vetett fajok: Lolium perenne, L. multiflorum, Poa angustifolia, P. pratensis, Festuca rubra, F. pratensis, F. arundinacea, Phleum pratense, Dactylis glomerata, Bromus inermis, Phalaroides arundinacea, Agropyron pectinatum, Agrostis stolonifera, Medicago sativa, M. x varia, Onobrychis viciifolia, Trifolium repens, Lotus corniculatus, L. tenuis, Coronilla varia.

Alegységek: alegységeket a gyepnövénykeverékek alkotnak.

Kistáblás mozaikok (T6)

Definíció: Nagyüzemi, illetve nagytáblás művelésbe nem vont szántóföldek.

Jellemzés: A kistáblás mozaik a kisparaszti gazdálkodás jellemzője, mára csak azokon a területeken maradt fenn, ahol a domborzati viszonyok miatt a terület nem lehetett része nagyüzemi, nagyméretű táblának. Az apróvad-létszám, a mezőgazdasági kártevők ragadozói, de általában a növény- és állatvilág diverzitása magasabb, mint nagytáblás művelés esetén. A szántóföldi gyomok mellett a természetközeli élőhelyek zavarástűrő és mobilisabb fajai is megjelennek. Ezek a területek egyúttal menedékhelyei a herbicidérzékeny, archeofiton gyomfajoknak is. Ahol herbicideket használnak, a gyomnövényzet a nagyüzemi táblákéhoz hasonlóan átalakul.

Jellemző gyomfajok: Ritka fajok pl.: Agrostemma githago, Centaurea cyanus, Consolida regalis, Nigella arvensis. Gyakori fajok: Ambrosia artemisifolia, Chenopodium spp., Amaranthus spp., Xanthium spp., Abutilon theophrasti, Matricaria maritima subsp. inodora, Cirsium arvense, Agropyron repens, Cynodon dactylon, Apera spica-venti.

Alegységek: Az egyes típusok definiálása nehéz, elsősorban a domborzat és a talaj jellege, a mozaikosság mértéke és az egyéb élőhelyek megléte, illetve milyensége alapján lehetséges.

Nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök (T7)

Definíció: Meghatározóan gépi talajművelésre, növényápolásra (kártevők elleni permetezés, részben metszés, szüret) tervezett és kivitelezett sík- és dombvidéki ültetvények.

Jellemzés: Jelentős felszínalakítással (talajegyengetés) homogenizált termőhelyek, méreteik a többhektárostól a százhektáros nagyságrendig terjednek, jelentős tájalkotók. A kultúrnövények még egyedi kezelést is kapnak, különösen a telepítést követően (termőfelület és korona, illetve tőke-alakítás, termőállapot fenntartása, zöldmetszés, hajtásválogatás stb.). A nagyüzemi szőlő- és gyümölcsültetvényeken a területegységre eső viszonylag kis faj- és fajtadiverzitás a jellemző. A kultúrnövények soraiban a gyomnövényzetet részben mechanikus talajműveléssel (kapálás, oldalazó tárcsák stb.), részben herbicidekkel szabályozzák.

Jellemző gyomfajok: Agropyron repens, Convolvulus arvensis, Chondrilla juncea, Cardaria draba, Euphorbia virgata, Melandrium album, Reseda lutea, Rumex patientia, Sonchus arvensis, Taraxacum officinale, Urtica dioica, Stellaria media, Setaria spp., Senecio vulgaris, S. vernalis, Panicum miliaceum subsp. ruderale, Lactuca serriola, Echinochloa crus-galli, Digitaria spp., Amaranthus spp., Chenopodium spp., Bromus sterilis, Polygonum aviculare.

Alegységek: Alegységek sík- és dombvidéki, illetve homoki és kötöttebb talajokra telepített ültetvények alapján különíthetők el.

Kisüzemi gyümölcsösök és szőlők (T8)

Definíció: Olyan élőhely, amelyet fás életformájú, gyümölcstermő kultúrfajok és termesztésbe vont vad fajok termesztésére alakítottak ki kisméretű (250 öl - max. 2-4 ha) parcellákban.

Jellemzés: Elsősorban sík-, domb- és alacsony hegyvidéki termőterületen kialakított termőhelyek, amelyeket legalább a telepítés kezdetén intenzíven alakítanak. A kisüzemi szőlők és gyümölcsösök részére gyakran a szántóföldi művelésre alkalmatlan vagy speciális mikroklímával rendelkező természetes élőhelyeket vettek/vesznek igénybe (pl. árterek, domb- és hegyoldalak, futóhomok-területek stb.). A területek határait rézsűk, támfalak, kocsi-, illetve gyalogutak, ültetett vagy természetes sövények, kerítések jelölik. Speciális élőhelyek a löszbe, tufába vájt pincék (pincesorok) eredeti növényzetet őrző tetőrégiója. A kisüzemi szőlők és gyümölcsösök általában kapás kultúrák teljes felületükben, vagy részlegesen kaszált felületekkel keverten.

Jellemző gyomfajok: Stellaria media, Erodium cicutarium, Lamium spp., Senecio spp., Capsella bursa-pastoris, Taraxacum officinale, Geranium rotundifolium, Valerianella locusta, Bromus sterilis, Cardaria draba, Cirsium arvense, Convolvulus arvensis, Erigeron canadensis, Lactuca serriola, Falcaria vulgaris, Sonchus oleraceus, Setaria spp., Matricaria maritima subsp. inodora, Amaranthus spp., Chenopodium spp., Galinsoga parviflora, Ambrosia artemisifolia, Gagea villosa, Ornithogalum spp., Veronica polita, Viola arvensis, Poa annua, Aristolochia clematitis, Acer spp., Ulmus minor, Sorbus domestica, Prunus spinosa, Ligustrum vulgare, Rosa canina, R. gallica, Clematis vitalba, Fraxinus ornus, F. excelsior, Quercus pubescens, Prunus domestica s.l., Juglans regia, Vitis vinifera, V. vulpina, V. vulpina, Morus alba, Cerasus vulgaris, Cydonia oblonga, Mespilus germanica, Robinia pseudo-acacia.

Alegységek: 1. Homoki kisüzemi szőlők és gyümölcsösök, 2. Löszlábazatok és löszdombok kisüzemi szőlői és gyümölcsösei, 3. Szilárd alapkőzeten kis lejtésű szőlő és gyümölcsös területek, 4. Szilárd alapkőzetű nagyobb lejtésű szőlő és gyümölcsös területek, 5. Ártéri gyümölcsösök, 6. Kaszált gyümölcsösök régi fajta- és fajanyag, magas törzsű növényegyedekkel mezofrekvens termőhelyeken.

Kiskertek (T9)

Definíció: Kisméretű falusi kertek vagy a városi lakók kiskertjei.

Jellemzés: A városok és nagyobb falvak közelében alakultak ki. Elsősorban üdülő- és hobbikertek, a család kikapcsolódását, tevékeny pihenését szolgálják. Árutermelése elenyésző, családi ellátásra termelnek. Az épületek a család kinntartózkodására alkalmasak. A falvak határában lévő, gyakran szórvány kiskertek kevés kultúrfajú, inkább árutermelő parcellák. Ha épület van, az pince, présház jellegű, huzamosabb kinntartózkodásra infrastruktúra hiányában általában alkalmatlan. A kiskertek növényzetét az ültetett kultúrtaxonok a lombkoronaszinttől a gyepszintig meghatározzák. Jelentős a gyomnövényzet a mesterséges növénytársításban. A honos flórát a stressztoleráns fajok képviselik. A kiskertek gyomnövényzetét a kertművelés diverzitásától függően a kapásgyomok és ruderáliák és az útszéli, taposást, zavarást tűrő, igénylő gyomnövényzet uralja.

Jellemző fajok: Juglans regia, Cerasus avium, Tilia spp., Sorbus spp., Acer spp., Picea spp., Pinus spp., Juniperus spp., Taxus spp., Buxus sempervirens, Mahonia aquifolium, Rosa spp., Vitis spp., Clematis spp., Wisteria spp., Campsis spp., Solidago gigantea, Asclepias syriaca, Reynoutria japonica.

Alegységek: vízparti telkek, zártkertek, külterületi szórványkertek.