Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

Az első, magyarnak ajánlott nyomtatott görög könyv

Aldus Móréhoz írt ajánlólevelének még egy helye érdemel figyelmet; itt említi, hogy a görög kifejezések interpretációjában közreműködött „az igen tudós férfiú és szeretett komám (!)”, Martus Musurus is. Ezzel egyben rá is mutat, hogy Mórénak vele is voltak kapcsolatai. Ezt ugyan adatok nélkül is feltételezhettük volna, mert Musurus Aldus legszűkebb baráti köréhez és legmeghittebb munkatársai közé tartozott.³⁷⁷

Musurus, „századjának legnagyobb férfia” - mint Aldus és Erazmus aposztrofálják - krétai görög volt. Lascaris tanítványa. 1497-ben már Velencében tartózkodott, s Aldus munkatársa. 1503-ban görög tanár a padovai egyetemen, katedrája, mint „magas trón” emelkedett ki a többiek közül. A cambray-i liga idején ő is felfüggesztette a tanítást és elhagyta Padovát. Az egyetem diákjai és tanárai szétszéledtek, ezért 1512-ben Velencében állítottak fel görög tan­szé­ket, melyet Musurusszal töltöttek be. „Manapság Velence - írja Aldus a szokványos huma­nista stílusfordulattal 1513-ban - valóban második Athénnek mondható a görög tanulmányok miatt, melyekért a tanulni vágyók mindenünnen özönlenek Martus Musurushoz, e kor leg­képzettebb férfiához.” E görögül tanulni vágyók között találunk egy fiatal magyart is, Vértesi Jánost, akinek Aldus - Móré közvetítésére - 1514 augusztusában a Musurus gondozásában megjelent Athenaeust ajánlotta.³⁷⁸

Vértesinek ajánlott görög könyv az egyiptomi Naucratisból származó Athenaeus (AΘHENAIΟS) munkája. Erősen megrövidített és nem is eredeti formában maradt fenn. Tizenöt könyvből áll, mely csak kéthelyütt teljes. Az egész nem más, mint egy nagy kompiláció. Athenaeus gazdag tartalmú anyagát asztali beszélgetés formájában dolgozta fel, valószínűtlenül hosszú lakomát ír le. De ez csak keret nagy anyagának előadására. Az ókor egész tudományát felöleli. Külön értéke, hogy sok, az utókor számára elenyészett költeményből őriz meg citátumokat. Vala­mennyi kézirata arra az architypusra vezethető vissza, melyet Philelphus 1423-ban Konstanti­nápolyból hozott. Musurus kiadása szintén ennek egyik másolata alapján készült. Övé az első, jelentősebb Athenaeus-kiadás, bár nagy hibái és tévedései miatt hamarosan elhomályosították az utána következők. Musurus kitűnő filológus hírét az Etymologicum magnum Graecorum, Platon és Aristophanes kiadásai mellett az egykorúak szemében ennek köszönhette.³⁷⁹

Vértesiről csak annyit tudunk, hogy Bakócz Tamás esztergomi érsek nővérének a fia, s közel egy éve Musurus tanítványa. Bakóczcal mehetett le Itáliába, aki már 1512. január 26. óta Rómában tartózkodott, hogy megtegye a lépéseket a valószínűleg rövidesen megüresedő pápai trón felé. Gyula pápa 1513. február 20-án halt meg. Csulai Móré a signoriával ismé­tel­ten tárgyalt, hogy a velencei kardinálisok szavazataikat a magyar bíborosra adják. A március 10-re befejeződött választások után azonban Giovanni Medici hagyta el pápaként a konklávét. Bakócz ekkor Rómában akart letelepedni, de az új pápa - X. Leo - legatus a latereként vissza­küldte Magyarországra, ahová a következő év márciusában ért vissza, hogy meghirdesse a törökök elleni keresztes hadjáratot.³⁸⁰

Még ha a pápaválasztáson kudarcot is vallott, Aldusék érdemesnek tartották, hogy könyvet ajánljanak neki. A Vértesinek címzett dedikáció csak ürügy, itt az „avunculus”-on van a hangsúly. Az unokaöccsön keresztül őt tisztelik meg, s az ellenszolgáltatást is tőle várják.

A gyermek, aki alig egy éve tanul Musurusnál, (állítólag) előhaladást mutat a görög nyelvben. - Ez szabja meg Aldus ajánlólevelének tónusát. Nem is egyéb az egész jóindulatú biztatásnál. Mórét itt is megszólaltatja, „akihez Vértesi gyakran elmegy”. Majd ösztökéli, hogy hevítse a pécsi püspök, Janus Pannonius, „Pannonia nagy dísze és dicsősége, hisz a te neved is Janus”. S mint ahogyan az - sírverse szerint - elsőnek vitte a latin múzsákat az Ister partjaira, úgy „te - amint a jelek mutatják - mind a latin, mind pedig az attikaiakat fogod hazavinni.”³⁸¹

Aldus idézi Janus sírfeliratát. Honnét vette? A Brodarics-féle kéziratból, vagy másutt olvasta? Nem tudjuk. Ellenben Janus nevével egy másik aldinában is találkozunk. 1514 januárjában adja ki a két Strozza költeményeit, melyben két elégia az öregebb Strozza versei közül Janus Pannoniusnak van címezve. Ez még egykori költői vetélkedésük emléke. Ugyanez a kötet még egy epitaphiumot is tartalmaz: „Pro Matthia Corvino Rege Ongariae”.³⁸²

Athenaeus az első magyarnak ajánlott nyomtatott görög könyv. A magyarokat jobban érdekelte Cicero, mint a görög literatúra, mely mindjobban felsorakozott a latin mellé, hogy az új, modern ember kultúrájának másik éltető forrása legyen és azt mintegy meghatározza. Nálunk csak a XVI. század második évtizedétől Erazmus és Melanchton hatására kezd úgy-ahogy meggyökeresedni. Igaz, hogy a görög kultúra eddig sem volt száműzve, de inkább fordításokon keresztül szívják magukba. Vitéz János még nem tudott görögül, de már párt­fo­goltjai - a két Guarinónál - legalább a görög nyelv alapelemeivel megismerkedtek. Janus már fordít is görögből latinra. Garázda Péter, Báthori Miklós valamelyest szintén értettek hozzá. A padovai iskolából és Beroaldustól kikerülők hasonlóképpen. Így Kesserű Mihály Isocrates-fordításait ki is nyomatta. Aldus hatása, melyet a bécsi és krakkói egyetemekre gyakorolt, közvetve nálunk is jelentkezhetett. De az érdeklődés így is meglehetősen gyér. Pedig a huma­nista tudóseszmény: az utriusque linguae jártasság mellett már feltűnik az új követelmény: a héber nyelv ismerete is. Az első trilinguis humanistánk a bibliafordító Sylvester János lesz.

*

Móré Fülöp már nem tartózkodott Velencében, mikor az újra nekilendülő és egyre nagyobb hírnévhez jutó nyomda tulajdonosát és szellemi irányítóját aránylag fiatalon 1515. február 6-án hosszabb szenvedés után elragadta a halál. Szent Patrinián templomában ravatalozták fel, testét - stílszerűen - könyvekkel rakták körül, barátja, Raphael Regius ékes humanista „oratio funebris”-szel parentálta el. Halálát nem csupán Velence, hanem az egész tudós Európa osztatlan gyásza és részvéte kísérte. Nem is csoda, mert a kortársak tudatában voltak annak, hogy a klasszikus ókor, az artisztikusan kiállított könyvek, a nyomtatott betű szerelmese hagyta el őket, aki programját röviden így foglalta össze Erasmus Adagiájának előszavában: „Nincs semmi más vágyam, mint hogy nektek használjak, tudósok.”

Az elárvult nyomda nem zárta be kapuit. Tovább vezette apósa, Andreas Asolanus, ki egyben társa is volt, maga is régi, kiváló nyomdász. Kiadványainak szelleme, munkásságának célkitű­zése az aldusi hagyományok és tervek továbbvitele volt. Régi maradt a firma, régiek maradtak a kapcsolatok. Aldus szelleme továbbél. S alig van a közismert nyomdászjelvénnyel meg­jelent könyv, melyben föl nem lelnénk a nagy alapító el nem múló dicséretét.³⁸³

Neve még jó sokáig ott kísért a korabeli epistolák és könyvek lapjain. Legjellemzőbb, hogy Morus Tamás 1516-ban megjelent Utópiájában mely a kor egyik legnépszerűbb olvasmánya volt, szintén emléket állít a velencei nyomdász csodálatos tudományának. A Sehol-szigetére könyveket visznek, ezek közül nem maradhat el Aldus apróbetűs Sofokles-e. Amikor a Sehol-szigetieket meg akarják tanítani az előttük ismeretlen tudományra, a könyvnyomtatásra (ilyen büszke erre az európai ember!), nem tudnak jobbat és szebbet bemutatni példának és követendő mintának, mint „Aldusnak papírusra nyomott betűit”.³⁸⁴