Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai
Yüklə 1,53 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 133. Caprifoliaceae, Viburnum Kányabangita
- 134. Loranthaceae, Viscum Fehér fagyöngy
- 135. Vitaceae, Vitis
- 136. Vitaceae, Vitis Ligeti szőlő
- 3. fejezet - Festő- és cserzőnövények
- 4. fejezet - Mérgező fa- és cserjefajok
- 5. fejezet - Pollenallergiát okozó fa- és cserjefajok
- Irodalomjegyzék
Ostorménbangita, ostorménfa, ostornyélfa Viburnum lantana L. a: wayfaring tree, n: Wolliger Schneeball Alaki jellemzők • nagyobb cserje (5 m), sok szárral, hajtásai mereven fölfelé irányulók, főként a csúcsokon elágazók, kérge szürkésbarna, hálózatosan repedezett • vesszeje sötétszürke, könnyen leváló világosszürke csillagszőr bevonattal, rügyei rügypikkely nélküliek, erősen szőrözöttek, világosszürkék • levelei keresztben átellenesek, elliptikusak, 5–12 cm hosszúak, vastagok, ráncosak, felül sötétzöldek, fonákuk fehéres vagy zöldesszürke, kopaszodó • virágai soktagú, végálló, sátorozó bogernyőkben nyílnak, kicsik, egyformák, piszkosfehérek, kellemetlen szagúak • csonthéjas termése ovális alakú, 8–12 mm hosszú, száraz húsú, éréskor piroson át ibolyásfeketére színeződő, csontárja széles tojásdad, 6–7 mm hosszú, sárgásbarna, hosszanti bordákkal Biológiai jellemzők • hosszú életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, május első felében virágzik • termése július végén, augusztusban érik, szeptember-októberben hullik • őszi lombszíne lilásvörös • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten fényigényes • xerofil – xeromezofil • bazifil Elterjedés • elsősorban Dél-Európa, de Nyugat- és Közép-Európa jelentős részén is megtalálható, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakoribb, az alföldeken csak a Szigetközben, Mezőföldön, Kiskunság északi felében él Élőhely • bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-tölgyesek, ritkábban szikla- és törmeléklejtő-erdők, erdős-sztyepp erdők Egyéb • hosszú, hajlékony tősarjai ostornyelek, sétabotok készítésére alkalmas Ostorménbangita 133. Caprifoliaceae, Viburnum
a: guelder rose, n: Gemeiner Schneeball Alaki jellemzők • nagyobb cserje (5 m), ritkábban kis termetű fa, gyakran többtörzsű, törzsei vastagok, kérge sötétszürke, finoman hálózatosan repedezett, ágai ívesen kihajlók • vesszeje szürkésbarna, fénylő, kopasz, kissé szögletes, rügyei nyelesek, hasasak, vörösesbarnák, fényesek • levelei keresztben átellenesek, kerekdedek, 5–10 cm hosszúak, 3 vagy ritkábban 5 karéjúak, felül élénkzöldek, fonákuk halványzöld, levélnyelén 2 mirigyszemölccsel • virágai soktagú, végálló, sátorozó bogernyőkben nyílnak, a szélsők meddők, nagyok, a belsők termékenyek, kicsik, fehérek, sajátos szagúak • csonthéjas termése gömbölyded vagy kissé elliptikus, 10–12 mm hosszú, leveses húsú, kellemetlen szagú, skarlátpiros, csontárja kerekded szív alakú, 7–8 mm hosszú, piszkos rózsaszínű Biológiai jellemzők • hosszú életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, május második felében virágzik • termése augusztus végén, szeptember elején érik, tél végén hullik • őszi lombszíne kárminpiros • tőről sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • mérsékelten árnytűrő • mezohigrofil – higrofil Elterjedés • Eurázsia és Észak-Amerika, cirkumboreális jelleggel Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj • megtalálható az egész országban Élőhely • sík vidéki ligeterdők, láperdők, ritkábban patak menti ligeterdők, üde lomberdők Egyéb • meddő virágú, megnagyobbodott szirmú és gömbölyded virágzatú kultúrváltozata a labdarózsa (cv. Roseum) • kellemetlen szagú terméseit a madarak – különösen ősszel – kevésbé kedvelik Kányabangita 134. Loranthaceae, Viscum Fehér fagyöngy, madárlép, enyvesbogyó Viscum album L. (V. laxum Boiss. et Reuter) a: mistletoe, n: Weiße Mistel Alaki jellemzők • örökzöld epifiton, bokra ± gömb alakú, 30–100 cm átmérőjű, törzse rövid, zömök, szára többszörösen villásan elágazó • levelei keresztben átellenesek, rendszerint visszás lándzsás tojásdadok, 2–8 cm hosszúak, bőrszerűek, vastagok, sárgás- vagy világoszöldek, gyakran ívesen előreirányulók • kétlaki, virágai 3 tagú csomókban nyílnak, már őszre kialakulnak, sárgászöldek, a porzós virágok nagyobbak, a termősök kisebbek • álbogyó termése borsó nagyságú, áttetsző és ragadós-nyálkás húsú, fehér esetleg sárgás színű, benne többnyire 1 maggal, mely tojásdad alakú, 3–4 mm hosszú, zöldes vagy ezüstfehér színű Biológiai jellemzők • hosszú életű, lassan növő faj • február végén, márciusban virágzik • termése novemberben érik, tél végén hullik • kéreggyökerein képződő járulékos rügyei segítségével vegetatív terjeszkedésre is képes Ökológiai jellemzők • melegigényes, fagyérzékeny • fényigényes Elterjedés • Európa déli fele, Kis-Ázsia, Kaukázus Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • az Alföldön szórványos, egyébként országszerte gyakori Élőhely • a tölgyfélék, bükk, gyertyán kivételével lombos fákon (ssp. album),Pinus-féléken, ritkán vörösfenyőn (ssp. austriacum /Wiesb./ Vollm.), jegenyefenyőn (ssp. abietis /Wiesb./ Abrom.) található Egyéb • alfajait a gazdanövényen kívül a levelek alakja, nagysága, a termés színe, alakja, a mag nagysága, alakja, színe, felülete alapján is el lehet különíteni • félélősködő (hemiparazita) faj, gazdanövényétől vizet és ásványi sókat von el • termését a madarak kedvelik és terjesztik • terméses ágai kedvelt karácsonyi díszek Fehér fagyöngy 135. Vitaceae, Vitis Parti szőlő
a: winter grape, n: Duft-Weinrebe Alaki jellemzők • kacsokkal kapaszkodó lián (25 m), kérge szürkésbarna, szalagokban leváló • vesszeje vastag, finoman barázdált, világos- vagy gesztenyebarna, megnyúlt ízközű, bele nagy, barna, rügyei világosbarnák • levelei szórt állásúak, kerekdedek vagy széles szíves tojásdadok, 8–18 cm hosszúak, többnyire 3 kisebb karéjúak, felül fényes élénkzöldek, fonákuk világoszöld • kétlaki, virágai a levelekkel átellenesen álló bugákban nyílnak, kicsik, sárgászöldek, illatosak • termése gömbölyded, 6–9 mm átmérőjű, bíborfekete, hamvas felületű bogyó, erősen festő levű, savanykás és fanyar, benne 2–4 körte alakú mag van Biológiai jellemzők • hosszú életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, május második felében virágzik • termése augusztusban érik, szeptemberben hullik • őszi lombszíne sárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • higrofil • neutrofil Elterjedés • Észak-Amerika középső és keleti része Előfordulás • sík vidéki faj, nálunk behurcolt (adventív) elem • nagyobb folyóink árterein helyenként tömegesen vadult el Élőhely • puhafás ligeterdők Egyéb • hazánkban a múlt század végén kezdett elterjedni • a filoxérával szemben ellenálló, ezért alanyként termesztik Parti szőlő 136. Vitaceae, Vitis Ligeti szőlő, erdei szőlő Vitis sylvestris C.C. Gmelin a: wine grape, n: Wildrebe, Weinrebe Alaki jellemzők • kacsokkal kapaszkodó lián (25 m), kérge szürkésbarna, szalagokban leváló • vesszeje vastag, finoman barázdált, világos- vagy gesztenyebarna, megnyúlt ízközű, bele nagy, barna, rügyei világosbarnák • levelei szórt állásúak, kerekdedek, 5–9 cm hosszúak, a porzós egyedeknél mélyen 3 vagy 5 karéjúak, a termősöknél sekélyen karéjosak vagy majdnem tagolatlanok, alul-felül zöldek • kétlaki, virágai a levelekkel átellenesen álló bugákban nyílnak, kicsik, sárgászöldek, illatosak • termése gömbölyded, 6–8 mm átmérőjű, ibolyáskék, gyengén festő levű bogyó, savanyú, benne 2–4 körte alakú mag van Biológiai jellemzők • hosszú életű, gyorsan növő faj • lombfakadás után, június első felében virágzik • termése szeptemberben érik, októberben hullik • őszi lombszíne vörös vagy sötétpiros • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • mezohigrofil • baziklin Elterjedés • Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, pontus-mediterrán jelleggel Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj • nagyon szórványos az egész országban Élőhely • keményfás, ritkábban puhafás ligeterdők, esetleg szikla- és szurdokerdők Egyéb • nagyon ritka, védett faj • a bortermő szőlő (V. vinifera L.) egyik szülőfaja • hajlékony szárából régen abroncsokat, varsakarikákat készítettek • a filoxéra károsítja Ligeti szőlő
4. fejezet - Mérgező fa- és cserjefajok
5. fejezet - Pollenallergiát okozó fa- és cserjefajok
Az allergén jelleg fokozatai: ××× – igen erős ×× – erős × – közepesen erős + – gyenge vagy bizonytalan
Fa- és cserjehatározó. Bartha, D.. 1997. Budapest. Mezőgazda Kiadó. Fák. Határozó kézikönyvek. Coombes, A.J.. 1993. Budapest. Panem-Grafo. Erdei fák és cserjék. Csapody, I., Csapody, V., és Rott, F.. 1966. Budapest. Országos Erdészeti Főigazgatóság. Erdészeti növénytan III. A virágtalan növények és a nyitvatermők. Fehér, D. és Mágócsy-Dietz, S.. 1935. Sopron. Máhr Árpád Könyvkereskedése. Erdészeti növénytan II. Részletes növénytan. Fekete, L. és Mágócsy-Dietz, S.. 1896. Budapest. Pátria. Dendrológia. Erdészeti növénytan II.. Gencsi, L. és Vancsura, R.. 1992. Budapest. Mezőgazda Kiadó. Fák és cserjék. Godet, J–D.. 1993. Budapest. Officina Nova. Fenyők. Fák és cserjék I.. Kiss, L.. 1956. Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. Erdei magvak. Mátyás, V.. 1951. Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. Erdei cserjék. Mátyás, V.. 1952. Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. Díszfák, díszcserjék termesztése és felhasználása. Kertészeti dendrológia. Nagy, B.. 1980. Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. A nyitvatermők határozója. Orlóci, L.. 1994. Budapest. ELTE TTK. Arbores fruticesque Europae. Vocabularium octo linguis redactum. Európa fái és cserjéi. Nyolcnyelvű szótár. Priszter, Sz.. 1983. Budapest. Akadémiai Kiadó. Rügyatlasz. Schmidt, G.. 1993. Budapest. Excit Kiadó. Dendrológiai Herbárium. Díszfák és díszcserjék felismerése leveleik és hajtásaik alapján. Schmidt, G.. 1991. Budapest. Pro Natura Kiadó. Lombos fák és cserjék. Fák és cserjék II.. Vancsura, R.. 1960. Budapest. Mezőgazdasági Kiadó. Created by XMLmind XSL-FO Converter. Yüklə 1,53 Mb. Dostları ilə paylaş:
|
