Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai
Yüklə 1,53 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- 31. Anacardiaceae, Cotinus Cserszömörce
- 32. Rosaceae, cotoneaster Piros madárbirs
- 33. Rosaceae, Cotoneaster Fekete madárbirs
- 34. Rosaceae, Cotoneaster Molyhos madárbirs
- 35. Rosaceae, Crataegus Cseregalagonya
- 37. Rosaceae, Crataegus Fekete galagonya
- 38. Thymelaeaceae, Daphne
- 39. Thymelaeaceae, Daphne Babérboroszlán
- 40. Thymelaeaceae, Daphne Farkasboroszlán
- 41. Elaeagnaceae, Elaeagnus
- 42. Ephedraceae, Ephedra
- 43. Celastraceae, Euonymus
Veresgyűrűsom, veresgyűrű Cornus sanguinea L. (Thelycrania sanguinea /L./ Fourr.) a: dog-berry, n: Roter Hartriegel Alaki jellemzők • nagyobb cserje (3–4 m), törzse szabálytalan, hajlott, oldalágai berzedten állnak • vesszeje vékony, nyúlánk, barnászöld, a napsütötte oldalon vérvörös, rügyei barnák, szőrösek, szárhoz simulók • levelei keresztben átellenesek, széles elliptikusak, 4–10 cm hosszúak, felül élénkzöldek, tompa fényűek, fonákuk szürkészöld • virágai végálló sátorozó bogernyőkben nyílnak, fehérek, a szirmok kiterültek • csonthéjas termése gömbölyded, borsó nagyságú, kékesfekete, a csontár gömbölyded, 4–5 mm átmérőjű, 8 hosszanti barázdás, sárgásszürke Biológiai jellemzők • rövid életű (30 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, május közepétől június közepéig virágzik • termése szeptember-októberben érik, november-decemberben hullik • őszi lombszíne ibolyásvörös • tőről és gyökérről is jól sarjad, sarjtelepeket alkothat Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • mérsékelten árnytűrő • mezofil – mezohigrofil • baziklin Elterjedés • Európa, de Észak-Európából hiányzik Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • gyakori az egész országban, az Alföld belsejében szórványos Élőhely • gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, szikladomborzatú erdők, erdős-sztyepp erdők és főleg ligeterdők Egyéb • fája kemény, rugalmas, szerszámnyelek készítésére alkalmas • vesszejét fonásra használják • a nyesést jól bírja, élősövénynek nevelhető Veresgyűrűsom 29. Fabaceae, Coronilla Bokros koronafürt Coronilla emerus L. (Hippocrepis emerus /L./ Lassen) a: scorpion senna, n: Strauchige Kronwicke Alaki jellemzők • kisebb cserje (1,5 m), erősen ágas • vesszeje vékony, bordás, zöld színű, rügyei aprók, zöldek, szártól elállók • levelei szórt állásúak, páratlanul szárnyaltak, 7–9 levélkéből összetettek, a levélkék 1–2 cm hosszúak, a végálló levélke ülő • pillangós virágai 2–4 tagú levélhónalji ernyőkben nyílnak, sárgák és fénylők • termése cikkes hüvely, 5–10 cm hosszú, 6–10 tagból áll, olívzöld, tagonként 1 maggal, mely 4–5 mm hosszú, hengeres, sárgásbarna Biológiai jellemzők • rövid életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, május-júniusban virágzik • termése július-augusztusban érik, ősz végén hullik • őszi lombszíne zöldessárga • tőről sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • bazifil Elterjedés • Dél-Európa, Kis-Ázsia, szórványosan Közép-Európa, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység, Szántód (Kőrös-hegy), a Budai-hegységből kipusztult Élőhely • bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek szélei Egyéb • ritka, védett faj Bokros koronafürt 30. Corylaceae, Corylus Közönséges mogyoró Corylus avellana L. a: hazelnut, n: Haselnuß Alaki jellemzők • nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (7 m) • többtörzsű, törzsei fölfelé törők, csúcsuk táján elágazók, kérge fényes barnásszürke, sima, koronája sátorozó • vesszeje barnásszürke, fehér paraszemölcsökkel borított, végén szőrözött, rügyei zöldesbarnák, fénylők, oldalt összenyomottak • levelei váltakozó állásúak, de az erőteljes hajtásokon előfordulhat a szórt levélállás is, kerekdedek, 6–12 cm hosszúak, levélnyele serteszerű mirigyszőrökkel fedett • egylaki, porzós virágzatai már ősszel kialakulnak, 1–3-asával a hajtás vége felé jelennek meg, 4–6 cm hosszúak, termős virágzatai rügybe zártak, csak a piros bibék nyúlnak ki a rügypikkelyek közül • termése kerekded, oldalról lapított, 16–18 mm hosszú, világosbarna makk, levélszerű kupacs borítja Biológiai jellemzők • hosszú életű (60–80 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás előtt, februárban virágzik • termése szeptemberben érik, ősszel hullik • őszi lombszíne barnássárga • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • mérsékelten árnytűrő • xeromezofil – mezofil • baziklin Elterjedés • Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • az alföldeken szórványos, egyébként gyakori Élőhely
• gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, szikladomborzatú erdők, homoki tölgyesek, keményfás ligeterdők Egyéb
• fája vörösesfehér, középkemény, nehéz, szívós, hajlékony • vesszejéből rajzszenet égetnek, karókat, botokat készítenek • jó méhlegelő • termése ehető, a madarak és kisemlősök is kedvelik Közönséges mogyoró 31. Anacardiaceae, Cotinus
a: wig tree, n: Perückenbaum Alaki jellemzők • nagyobb cserje (4–5 m), szárazabb termőhelyeken elterülő, erősen szétágazó, kedvezőbb termőhelyen rövid és szabálytalan törzsű, felálló ágú, ± gömbölyded koronájú • vesszeje sárgásbarna, csúcsa vörösbarna és hamvas, megtörve sárgarépa illatú, rügyei kicsinyek, összenyomottak, szártól elállók, sötét vörösesbarnák • levelei szórt állásúak, széles elliptikusak, 3–8 cm hosszúak, felül sötétzöldek, fonákuk kékesszürke • poligám virágai nagy, laza, végálló bugákban nyílnak, sárgászöldek, közöttük sok a meddő, melyek kinyílás előtt lehullanak • csonthéjas termése ferdén visszás tojásdad, oldalról összenyomott, 4–5 mm hosszú, bordás, barna Biológiai jellemzők • hosszú életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, május végén, júniusban virágzik • termése augusztusban érik, szeptemberben hullik • őszi lombszíne narancssárga vagy kárminpiros • tőről és különösen gyökérről jól sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • bazifil Elterjedés • Dél-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus, szórványos Közép-Európában, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • Északi-középhegység (Bükk, Naszály), Dunántúli-középhegység, Dél-Dunántúl (Külső-Somogy, Mecsek, Villányi-hegység) Élőhely • bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek szélei Egyéb • fája élénksárga, intarziakészítésre használják • őszi lombszíneződésével, nagy, laza terméságazatával mutatós díszcserje Cserszömörce 32. Rosaceae, cotoneaster Piros madárbirs, szirti madárbirs, közönséges madárbirs Cotoneaster integerrimus Medicus (C. vulgaris Lindley) a: wild common cotoneaster, n: Gemeine Zwergmispel Alaki jellemzők • kisebb cserje (1 m), ágai többnyire felállnak • vesszeje sárgásbarna, kopaszodó, rügyei vörösesbarnák vagy barnák • levelei szórt állásúak, széles tojásdadok, 2–4 cm hosszúak, a levélcsúcs a hosszúhajtás levelein hegyes, egyébként tompa, felül sötétzöldek, fonákuk szürkén molyhos • virágai 2–3 tagú levélhónalji, bókoló fürtökben nyílnak, fehérek vagy rózsaszínűek, a vacok kopasz • almácska termése gömbölyded, 6–7 mm átmérőjű, élénkpiros, lisztes húsa citromsárga, benne 2–5/3 barna színű, fénylő, 4–5 mm hosszú kőmaggal Biológiai jellemzők • rövid életű, lassan növő faj • lombfakadás után, április végén, május elején virágzik • termése július-augusztusban érik, augusztustól októberig hullik • őszi lombszíne sárgásvörös • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • fényigényes • xerofil • baziklin Elterjedés • Észak-Európa déli fele, Közép- és Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, Kaukázus Előfordulás • középhegységi faj • Északi- és Dunántúli-középhegység (kivéve Gerecse, Cserehát), Nyugat-Dunántúl (Kőszegi-hegység), a Mecsekből kipusztult Élőhely • sziklai cserjések, sziklaerdők, bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek szegélyei, sziklagyepek Egyéb • ritkább, védett faj • a fekete madárbirssel olykor hibridet (C. × matrensis Domokos) képez Piros madárbirs 33. Rosaceae, Cotoneaster Fekete madárbirs, fekete kőnaspolya Cotoneaster niger (Thunb.) Fries (C. melanocarpus Lodd.) a: black medlar, n: Schwarze Zwergmispel Alaki jellemzők • kisebb cserje (1,5–2 m), ágai többnyire felállnak • vesszeje vörösesbarna, fénylő, kopaszodó, rügyei szürkés- vagy sárgásbarnák • levelei szórt állásúak, széles tojásdadok vagy elliptikusak, 2–5 cm hosszúak, felül sötétzöldek, napon fénylők, fonákuk zöldesfehéren szőrös • virágai 3–8 tagú levélhónalji, bókoló fürtökben nyílnak, pirosasfehérek, a vacok kopasz • almácska termése gömbölyded, 6–8 mm átmérőjű, hamvas- vagy bíborfekete, lisztes húsa lilássárga, benne többnyire 2 vagy 3 barna színű, fénylő, 4–5 mm hosszú kőmaggal Biológiai jellemzők • rövid életű, lassan növő faj • lombfakadás után, április végén, május elején virágzik • termése július-augusztusban érik, augusztus-októberben hullik • őszi lombszíne vörösbarna • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • fényigényes • xerofil • baziklin Elterjedés • Közép- és Kelet-Európa, Belső-Ázsia, kontinentális jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • Észak- és Dunántúli-középhegység, Nyugat-Dunántúl (felsőcsatári Nagyvilágos-hegy) Élőhely • sziklai cserjések, bokorerdők, sziklaerdők, mészkedvelő tölgyesek szegélyei, sziklagyepek Egyéb • ritkább, védett faj • a szirti madárbirssel olykor hibridet (C. × matrensis Domokos) képez Fekete madárbirs 34. Rosaceae, Cotoneaster Molyhos madárbirs, molyhos kőnaspolya Cotoneaster tomentosus (Ait.) Lindley (C. nebrodensis C. Koch) a: downy medlar, n: Filz-Zwergmispel Alaki jellemzők • kisebb cserje (1,5–2,5 m), ágai többnyire felállnak • vesszeje barna, gyapjasan szőrös, csak a második évben kopaszodó, rügyei barnásvörösek • levelei szórt állásúak, széles tojásdadok vagy kerekdedek, 3–6 cm hosszúak, felül sötétzöldek, kifejletten is pelyhesek, fonákuk fehéren vagy szürkén gyapjas • virágai 3–8 tagú levélhónalji, bókoló fürtökben nyílnak, kívül piroslók, belül fehéresek, a vacok sűrűn molyhos • almácska termése kicsit szögletesen gömbölyded, 7–8 mm átmérőjű, téglavörös, éretten is molyhos felületű, lisztes húsa sárga, benne 3–5 barna színű, fénylő, 4–5 mm hosszú kőmaggal Biológiai jellemzők • rövid életű, lassan növő faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése szeptember-októberben érik, október-novemberben hullik • őszi lombszíne vörös • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • bazifil Elterjedés • Dél-Európa, szórványosan Közép-Európa, szubmediterrán jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • Gerecse, Vértes, Bakony, Keszthelyi-hegység; a Dél-Dunántúlról (Mecsek, Alsok, Kurd) kipusztult Élőhely • bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek szegélyei, sziklaerdők, mészkő-dolomit sziklagyepek Egyéb • ritka, védett faj Molyhos madárbirs 35. Rosaceae, Crataegus
a: may hawthorn, n: Zweigriffeliger Weißdorn Alaki jellemzők • nagyobb cserje (4 m), ágai rövidek, ívesen meghajlók, lombozata sűrű • vesszeje vörösesbarna, kopasz, fényes, mérsékelten tövises, tövisei 5–8 mm hosszúak, rügyei vörösesbarnák, fényesek • levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 2–5 cm hosszúak, 3–5 karéjúak, az öblök legfeljebb a fél lemez feléig érnek, felül fényesek, sötétzöldek, fonákuk világoszöld • virágai 6–12 tagú sátorozó bugákban nyílnak, fehérek, átmérőjük 15–20 mm, kellemetlen szagúak • almácska termése ± gömbölyded, 10–12 mm átmérőjű, skarlátvörös, fénylő, benne 2 sárgásbarna, bordás felületű, 6–7 mm hosszú kőmaggal Biológiai jellemzők • hosszú életű (50 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, május elején virágzik • termése szeptemberben, október elején érik, tél elején hullik • őszi lombszíne sárga vagy sárgászöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • mérsékelten árnytűrő • xeromezofil – mezofil • neutrofil – baziklin Elterjedés • Nyugat-, Közép- és Délkelet-Európa, szubatlanti jelleggel Előfordulás • (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj • középhegységeinkben gyakori, dombvidékeinken szórványos, alföldjeinken ritka Élőhely • gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, szegélycserjések, ritkábban keményfás ligeterdők Egyéb • levelét, termését gyógyászati célokra gyűjtik • a nyesést jól tűri, élősövénynek alkalmas Cseregalagonya 36. Rosaceae, Crataegus Egybibés galagonya
a: common hawthorn, n: Eingriffeliger Weißdorn Alaki jellemzők • nagyobb cserje, ritkábban kis termetű fa (8 m), törzse rövid, alacsonyan elágazó, koronája laza, széles, ágai ívesen kihajlanak • vesszeje vörösesbarna vagy barna, tövisei 8–20 mm hosszúak, rügyei barnák, fényesek • levelei szórt állásúak, rombos tojásdadok, 4–6 cm hosszúak, 3–7 hasábúak, az öblök a fél lemez feléig vagy azon túl érnek, felül fényesek, zöldek, fonákuk halvány kékeszöld • virágai 10–18 tagú sátorozó bugákban nyílnak, fehérek, átmérőjük 12–15 mm, kellemetlen szagúak • almácska termése tojásdad vagy elliptikus, 8–10 mm hosszú, élénkvörös, fénylő, benne 1 sárgásbarna, bordás felületű kőmaggal Biológiai jellemzők • hosszú életű (100–150 év), mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, májusban virágzik • termése szeptember végén, októberben érik, tél elején hullik • ősz lombszíne sárga vagy sárgászöld • tőről jól sarjad, ritkábban gyökérsarjat is hoz Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • neutrofil Elterjedés • Európa (hiányzik Északkelet-Európából), Kis-Ázsia, Kaukázus, Észak-Afrika, szubkontinentális jelleggel Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • az egész országban gyakori, az alföldeken itt-ott hiányzik Élőhely • cseres-tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, erdős-sztyepp erdők, szegélycserjések Egyéb • levelét, termését gyógyászati célokra gyűjtik, termését a madarak kedvelik • fájából szerszámnyelek készíthetők Egybibés galagonya 37. Rosaceae, Crataegus Fekete galagonya, magyar galagonya Crataegus nigra Waldst. et Kit. a: hungarian hawthorn, n: Schwarzer Weißdorn Alaki jellemzők • nagyobb cserje vagy kis termetű fa (6 m), törzse alacsonyan elágazó, koronája laza, ágai rövidek, ívesen szétterülők • vesszeje barnásvörös, szürkén molyhos, télen kopaszodó, gyengén tövises, tövisei 10–20 mm hosszúak, rügyei barnásvörösek, fényesek • levelei szórt állásúak, háromszög tojásdadok, 5–9 cm hosszúak, 7–11 karéjúak, az öblök a fél lemez harmadáig érnek, felül sötétzöldek, kopaszodók, fonákuk maradandóan szürkésfehéren gyapjas • virágai 4–10 tagú sátorozó bugákban nyílnak, fehérek, elvirágzáskor rózsaszínűek, átmérőjük 15–20 mm, kellemetlen szagúak • almácska termése gömbölyded, 8–10 mm átmérőjű, fekete, fénylő, benne (4–)5 sárgásbarna, rücskös felületű, 5–6 mm hosszú kőmaggal Biológiai jellemzők • hosszú életű, mérsékelt növekedésű faj • lombfakadás után, május végén, június elején virágzik • termése szeptemberben érik, ősszel hullik • őszi lombszíne sárga vagy sárgászöld • tőről jól sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • mérsékelten árnytűrő • mezohigrofil • baziklin Elterjedés • Balkán-félsziget északi része Előfordulás • sík vidéki faj • Alsó-Duna ártér, a középső Duna szakaszról feltehetően már kipusztult Élőhely • puhafás és keményfás ligeterdők Egyéb • ritka, védett faj • rendszerint együtt fordul elő a Degen-galagonyával (C. × degenii Zsák), mely az egybibés galagonya és fekete galagonya hibridje Fekete galagonya 38. Thymelaeaceae, Daphne Henye boroszlán
a: garland flower, n: Rosmarin-Seidelbast Alaki jellemzők • örökzöld, heverő vagy felálló szárú törpecserje (5–30 cm) • levelei szórt állásúak, megnyúlt elliptikusak vagy megnyúlt lándzsásak, 1–2 illetve 2–3 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényesek, sötétzöldek, fonákuk szürkészöld • virágai 6–10 tagú végálló fejecskékben nyílnak, ülők, rózsaszínűek, erősen illatosak • csonthéjas termése elliptikus, 4–5 mm hosszú, burka bőrszerű, pelyhes, sárgás-, majd vörösesbarna színű, a csontár hosszúkás tojásdad, 3–4 mm hosszú, feketésbarna Biológiai jellemzők • rövid életű, lassan növő faj • április-májusban virágzik • termése júliusban érik, augusztus-szeptemberben hullik Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • fényigényes • xerofil/xeromezofil • bazifil/acidofil Elterjedés • Közép-Európa Előfordulás • sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj • Bükk, Budai-hegység, Vértes, Bakony, Keszthelyi-hegység, Kisalföld illetve Őrség, Vend-vidék; kipusztult a Nyírségből (Terem), Mecsekből, Kőszegi-hegységből, Belső-Somogyból (Mesztegnyő) Élőhely • zárt mészkő-dolomit sziklagyepek, illetve fenyőelegyes-tölgyesek szélei, tisztásai Egyéb • ritkulóban lévő, védett faj • két, alakilag és ökológiailag jól elkülönülő alfaját lehet megkülönböztetni, a heverő szárú, kisebb levelű, mészkedvelő, xerofil alfajt (ssp. cneorum), és a felálló szárú, nagyobb levelű, mészkerülő, xeromezofil alfajt (ssp. arbusculoides /Tuzson/ Jáv.) Henye boroszlán 39. Thymelaeaceae, Daphne Babérboroszlán, babérkaboroszlán Daphne laureola L. (D. philippi Gren.) a: spruge laurel, n: Lorbeer-Seidelbast Alaki jellemzők • örökzöld, kisebb cserje (60–100 cm), nyúlánk, felálló hajtásokkal, kevés oldalággal • levelei szórt állásúak, a hajtáscsúcson tömörülők, visszás lándzsásak, 5–10 cm hosszúak, vastagok, bőrszerűek, felül fényesek, sötétzöldek, fonákuk matt, világos- vagy sárgászöld • virágai 5–10 tagú levélhónalji fürtökben nyílnak, rövid kocsányúak, sárgászöldek, gyengén illatosak • csonthéjas termése tojásdad alakú, 6–8 mm hosszú, fényesfekete színű, a csontár tojásdad alakú, 5–6 mm hosszú, zöldesszürke Biológiai jellemzők • rövid életű, lassan növő faj • március végén, április elején virágzik • termése június-júliusban érik, augusztusban hullik • nem sarjad Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • mérsékelten fényigényes • mezofil • baziklin Elterjedés • Nyugat- és Dél-Európa, szórványosan Közép-Európa, Észak-Afrika, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel Előfordulás • középhegységi faj • Vértes, Bakony, Keszthelyi-hegység, kipusztult a Dél-Börzsönyből és a Budai-hegységből Élőhely • bükkösök, szurdok- és törmeléklejtő-erdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek Egyéb • ritkább, védett faj Babérboroszlán 40. Thymelaeaceae, Daphne
a: mezereon, n: Gemeiner Seidelbast Alaki jellemzők • kisebb cserje (60–120 cm), nyúlánk, felálló hajtásokkal, kevés oldalággal, szürkésbarna kéreggel és sárgásfehér, kellemetlen szagú hánccsal • vesszeje világos barnásszürke, puha tapintású, rügyei a szártól erősen elállók, zöldesek • levelei szórt állásúak, a hajtáscsúcson tömörülők, visszás lándzsásak, 3–8 cm hosszúak, vékonyak, felül világos- vagy sárgászöldek, fonákuk szürkészöld • virágai a hajtások oldalán magánosan vagy hármasával nyílnak, ülők, lilásrózsaszínűek, erősen illatosak • csonthéjas termése gömbölyded, borsó nagyságú, skarlátpiros színű, a csontár gömbölyded, 4–6 mm átmérőjű, törékeny falú, szürkésbarna Biológiai jellemzők • rövid életű, lassan növő faj • lombfakadás előtt, február-márciusban virágzik • termése júniusban érik, július-augusztusban hullik • őszi lombszíne fakósárga • nem sarjad Ökológiai jellemzők • közepes hőigényű • mérsékelten árnytűrő • mezofil • neutrofil Elterjedés • Európa, Nyugat-Ázsia Előfordulás • dombvidéki – középhegységi faj • Északi-középhegység (hiányzik: Cserhát, Gödöllői-dombvidék), Dunántúli-középhegység (hiányzik: Budai-hegység, Vértes), Nyugat- és Dél-Dunántúl (hiányzik: Külső-Somogy) Élőhely • bükkösök, gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, szikladomborzatú erdők, patak menti ligeterdők Egyéb • ritkulóban lévő, védett faj Farkasboroszlán 41. Elaeagnaceae, Elaeagnus Keskenylevelű ezüstfa Elaeagnus angustifolia L. a: oleaster, n: Schmalblättrige Ölweide Alaki jellemzők • kis termetű fa (10 m), gyakran nagyobb cserje marad • törzse többnyire térgörbe és megdőlt, alacsonyan elágazó, kérge sötétbarna, puha, hosszant rostosan felrepedező és leváló, koronája laza, ágai erősek, lazán szétállók • vesszeje vékony, ezüstösen pikkelyszőrös, középső és alsó részén egyenes ágtövisekkel, rügyei kicsik, ezüstösen pikkelyszőrösek • levelei szórt állásúak, lándzsásak vagy szálas lándzsásak, 3–8 cm hosszúak, felül zöldek, fényesek, fonákuk pikkelyszőröktől ezüstfehér • poligám virágai levélhónalji 2–3 tagú csomókban vagy magánosan nyílnak, belül sárgák, kívül ezüstfehérek, erős illatúak • csonthéjas termése 1–3-asával áll, tojásdad vagy elliptikus, 10–16 mm hosszú, ezüstszürke, majd sárgás- vagy vörösesbarna, benne a csontár orsó alakú, 8–12 mm hosszú, világosbarna, 8 sötét hosszanti sávval Biológiai jellemzők • rövid életű (50 év), gyorsan növő faj • lombfakadás után, május második, június első felében virágzik • termése szeptemberben érik, télen hullik • őszi lombszíne sárgászöld • tőről jól sarjad, betemetett ágai meggyökeresednek Ökológiai jellemzők • mérsékelten melegigényes • fényigényes • xerofil • baziklin, sótűrő Elterjedés • Délkelet-Európától Közép-Ázsiáig Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki) faj, nálunk behurcolt (adventív) elem • főként az alföldeken található Élőhely
• erdősávok, erdőszegélyek, szikfásítások, roncsolt területek Egyéb
• pionír jellegű faj • gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek • jó mézelő • a városi környezetet jól tűri • hazánkba a török uralom idején kerülhetett be Keskenylevelű ezüstfa 42. Ephedraceae, Ephedra Csikófark
a: sea grape, n: Meertraube Alaki jellemzők • örökzöld törpecserje, hajtásai mereven felállók vagy felemelkedők, ritkábban heverők, sötét- vagy kékeszöldek, ± sima felületűek • levelei párosan helyezkednek el, pikkelyszerűek, ± 2 mm hosszúak, alsó kétharmad részükön hüvelyszerűen összenőttek, eleinte fűzöld színűek, később fehéresek, hártyásak • kétlaki, porzós és termős virágai külön egyedeken nyílnak, porzós virágzata 2–8 tagból áll, szőlőfürtszerű • magköpenyes magja magánosan vagy párosával áll, ± gömbölyded, 6–7 mm átmérőjű, a magköpeny húsos és vörös, a mag 4–5 mm hosszú, sötétbarna Biológiai jellemzők • hosszú életű, lassan növő faj • májusban virágzik • magja június-augusztusban érik, július-szeptemberben hullik • gyökérről sarjad Ökológiai jellemzők • melegigényes • fényigényes • xerofil • bazifil Elterjedés • Eurázsia déli része, kontinentális jelleggel Előfordulás • sík vidéki (– dombvidéki) – középhegységi faj • Budai-hegység, Duna-Tisza köze, Mezőföld, szórvány előfordulásokkal; a Visegrádi-hegységből, Balatonszemesről és több kiskunsági lelőhelyéről kipusztult Élőhely • mészkedvelő homoki gyepek, löszgyepmaradványok, dolomit sziklagyepek Egyéb • visszaszorulóban lévő, fokozottan védett, nyitvatermő faj • zsurlószerű növény, felületes szemlélő a hosszú zsúrlóval (Equisetum ramosissimum) tévesztheti össze Csikófark 43. Celastraceae, Euonymus Yüklə 1,53 Mb. Dostları ilə paylaş:
|
