Magyarország fa- és cserjefajai dr. Bartha, Dénes Magyarország fa- és cserjefajai



Yüklə 1,53 Mb.
səhifə5/10
tarix02.05.2018
ölçüsü1,53 Mb.
#40921
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10

Csíkos kecskerágó, közönséges kecskerágó

Euonymus europaeus L. (E. vulgaris Miller)

a: spindle-tree, n: Europäisches Pfaffenhütchen

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje (4 m), nagyon ritkán kis termetű fa, törzse cserjeméretben is jól elkülöníthető, koronája szabálytalan, ágai görbék

vesszeje sötétzöld színű, élein gyakran paralécek alakulnak ki („csíkos”), rügyei szárhoz simulók, zöldek

levelei keresztben átellenesek, hosszúkás elliptikusak, 3–8 cm hosszúak, felül fénylők

• poligám virágai 3–8 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, a szirmok kiterülők, megnyúlt tojásdadok, zöldessárgák vagy fehérek

termése 4 bordájú („papsipkaszerű”) tok, 10–12 mm átmérőjű, világos kárminpiros, a 4 fehéres, 6–8 mm hosszú magot a narancssárga magköpeny teljesen beburkolja

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (60 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése augusztus-szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik

• őszi lombszíne ibolyáspiros

• tőről jól sarjad, szabad állásban álló egyedei a föld feletti rész elpusztulása után gyökérről is sarjadnak

Ökológiai jellemzők

• mérsékelten melegigényes

• mérsékelten fényigényes

• xeromezofil – mezofil

• baziklin

Elterjedés

• Európa (Észak- és Északkelet-Európa kivételével), Kis-Ázsia, Kaukázus

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj

• alföldjeinken ritkább, hegy- és dombvidékeinken gyakoribb

Élőhely

• gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdős-sztyepp erdők, keményfás ligeterdők



Egyéb

• fája kemény, egyenletes szövetű, korábban faragásra használták

• magköpenyes magvait a madarak kedvelik

Csíkos kecskerágó

44. Celastraceae, Euonymus

Bibircses kecskerágó

Euonymus verrucosus Scop.

a: rough-stemmed spindle-tree, n: Warzen-Spindelstrauch

Alaki jellemzők

• kisebb cserje (2 m), sűrűn ágas, hajtásai erősen elállók

vesszeje nyúlánk, zöld színű, sűrűn paraszemölcsös („bibircses”), rügyei a szártól kissé elállnak, zöldek

levelei keresztben átellenesek, nyúlánk tojásdadok, 3–7 cm hosszúak, vékonyak

• poligám, virágai 1–3 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, a szirmok kiterülők, kerekdedek, zöldesbarnák és pettyezettek

termése 4 bordájú („papsipkaszerű”) tok, 10–12 mm átmérőjű, kárminpiros, a 4 fekete, fényes, 4,5–5,5 hosszú magot a skarlátpiros magköpeny csak részlegesen takarja

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (50 év), lassan növő faj

• lombfakadás után, május második felében virágzik

• termése szeptemberben érik, októberben hullik

• őszi lombszíne lilásvörös

• tőről jól sarjad, a megdőlő egyedek talajjal érintkező hajtásai meggyökeresedhetnek

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• mérsékelten árnytűrő

• xerofil – xeromezofil

• baziklin

Elterjedés

• Kelet- és Délkelet-Európa, Közép-Európa keleti fele, Kaukázus

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• az Északi- és Dunántúli-középhegységben gyakori, Dél-Dunántúlon és a Kisalföldön ritkább, Nyugat-Dunántúlon és az Alföldön szórványos, nagyobbrészt hiányzik

Élőhely

• cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, sziklaerdők, lösztölgyesek



Egyéb

• magköpenyes magvait a madarak kedvelik

Bibircses kecskerágó

45. Fagaceae, Fagus

Közönséges bükk, európai bükk, bükkfa

Fagus sylvatica L.

a: common beech, n: Rotbuche

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (40 m)

törzse hengeres, nyúlánk, kérge vékony, sima, ezüstszürke, koronája sűrű, ágai meredeken fölfelé irányulók

vesszeje szürkésbarna, fényes, rügyei a szártól erősen elállók, orsó alakúak, nagyok, fahéjbarnák

levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 5–8 cm hosszúak, élük hullámos és pillás

• egylaki, porzós és termős virágai külön fejecskékben nyílnak, a porzós virágzatok hosszú kocsányúak, csüngők, a hajtás alsóbb részein találhatók, a termős virágzatok kocsánya rövidebb, merevebb, elálló

termése háromélű, 15–20 mm hosszú, gesztenyebarna makk, kettesével zárt, 2–3 cm hosszú, bozontos felületű kupacsban ülnek, mely éréskor 4 részre hasad

Biológiai jellemzők

• hosszabb életű (200 év), lassan növő faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése októberben érik és hullik

• őszi lombszíne sárga vagy sárgásbarna

• tőről rosszul sarjad, csak a fiatalabb fák sarjadzása kielégítő

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• árnytűrő

• mezofil

• acidoklin – baziklin

Elterjedés

• Nyugat- és Közép-Európa, szórványosabb Dél-Európában, szubatlanti jelleggel

Előfordulás

• (dombvidéki –) középhegységi – magashegységi faj

• Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl, Zselic, Mecsek

Élőhely


• bükkösök, szikladomborzatú erdők

Egyéb


• fája vörösesfehér, kemény, nehéz, a faszénégetés egyik alapanyaga

Közönséges bükk

46. Rhamnaceae, Frangula



Kutyabenge, kutyafa, büdösfa

Frangula alnus Miller (Rhamnus frangula L.)

a: black dogwood, n: Faulbaum

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje, nagyon ritkán kis termetű fa (5 m), többnyire többtörzsű, ágai fölállnak, oldalhajtásai közel vízszintesen elállnak

vesszeje vékony, lilásbarna, a csúcsi részen rozsdabarnán szőrös, paraszemölcsei fehérek, megnyúltak, feltűnőek, rügyei szárhoz simulók, sárgásbarnán molyhosak

levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 4–8 cm hosszúak, felül fénylő sötétzöldek, fonákuk világoszöld

virágai 2–7 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, harang alakúak, zöldesfehérek

termése borsó nagyságú, eleinte zöld, majd pirosassárga benge, éretten ibolyásfekete, benne a 3 csontár széles tojásdad alakú, lapított, 4–5 mm hosszú, zöldessárga színű

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (60 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás után, június elejétől augusztusig folyamatosan virágzik

• termése július-szeptemberben érik, ősszel és télen hullik

• őszi lombszíne sárgásbarna

• tőről jól sarjad, visszavágva gyökérsarjakat is hozhat

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• mérsékelten árnytűrő

• mezohigrofil – higrofil

• acidoklin

Elterjedés

• Európa, Nyugat-Ázsia

Előfordulás

• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj

• az Északi-középhegységben és Dunántúlon viszonylag gyakori, az Alföldön helyenként hiányzik

Élőhely

• ligeterdők, láperdők, mészkerülő erdők



Egyéb

• a jó minőségű füstös lőpor egyik adaléka a kutyabenge faszene

• jó méhlegelő

Kutyabenge

47. Oleaceae, Fraxinus



Magyar kőris, szlavón kőris, pannon kőris

Fraxinus angustifolia Vahl. ssp. pannonica Soó et Simon (Fraxinus angustifolia Vahl. ssp. danubialis Pousar)

a: hungarian ash, n: Ungarische Esche

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

törzse egyenes, hengeres, gyakran villásodik, kérge szürkésbarna, hamarabb repedezik, hosszanti és kereszt irányban hálózatosan tagolt, koronája ritka, ágai mereven fölfelé irányulók

vesszeje vastag, sötét- vagy olajzöld, fénylő, a rügyek sötétbarnák, a vessző rügymagasságban ellaposodik

levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 7–9 levélkéből összetettek, melyek keskeny lándzsásak, 5–8 cm hosszúak, gyéren fogazottak

• poligám virágai kissé bókoló, nyúlánk fürtökben nyílnak, a virágtakaró hiányzik

termése 30–50 mm hosszú, világosbarna színű lependék, a mag lapos

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (200–250 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, április első felében virágzik

• termése szeptember végén, október elején érik, tél végén, tavasz elején hullik

• őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• mezohigrofil

• neutrofil

Elterjedés

• Kárpát-medence, Bécsi-medence, Morva-mező, Nyugat-Ukrajna

Előfordulás

• sík vidéki ( – dombvidéki) faj

• alföldjeink folyói mentén, továbbá lefolyástalan teknőiben, a Dél-Dunántúl alacsonyabb dombvidékén található, de nem él a Kisalföld északi felében

Élőhely


• keményfás ligeterdők, égerlápok, dél-dunántúli gyertyános-tölgyesek

Egyéb


• fája sárgásfehér, kemény, nehéz, fénylő, rugalmas

• csak az 50-es évek közepén különítették el a magas kőristől

Magyar kőris

48. Oleaceae, Fraxinus

Magas kőris



Fraxinus excelsior L. (F. coriariifolia Scheele)

a: common ash, n: Gemeine Esche

Alaki jellemzők

• nagy termetű fa (30 m)

törzse egyenes, hengeres, gyakran villásodik, kérge szürkésbarna, későn repedezik, hosszanti irányban hálózatosan tagolt, koronája ritka, ágai mereven fölfelé irányulók

vesszeje vastag, zöldesszürke, fénytelen, a rügyek feketék, a vessző rügymagasságban ellaposodik

levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 9–13/11 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 6–10 cm hosszúak, sűrűn fogazottak

• poligám virágai elálló bugákban nyílnak, a virágtakaró hiányzik

termése 30–45 mm hosszú, okkersárga vagy szürkésbarna színű lependék, a mag lapos

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (200–250 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, április első felében virágzik

• termése szeptember végén, október elején érik, tél végén, tavasz elején hullik

• őszi lombszíne hiányzik, zölden hullatja leveleit

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• mérsékelten melegigényes

• fényigényes

• mezofil

• baziklin

Elterjedés

• Európa, Kaukázus, de hiányzik Északkelet-Európából és az Ibériai-félszigetről

Előfordulás

• dombvidéki – középhegységi faj

• középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakoribb, a sík vidékre csak a Kisalföld északi felében ereszkedik le, ahol a magyar kőrist helyettesíti

Élőhely


• bükkösök, szikladomborzatú erdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, a Kisalföld északi felében keményfás ligeterdők

Egyéb


• fája sárgásfehér, kemény, nehéz, fénylő, rugalmas, csomoros törzsei adják a (habos kőrist)

Magas kőris

49. Oleaceae, Fraxinus



Virágos kőris, mannakőris

Fraxinus ornus L. (Ornus europaea Pers.)

a: manna ash, n: Manna-Esche

Alaki jellemzők

• kis termetű fa (8 m), gyakran cserje méretű marad

törzse szabálytalan, hajlott, kérge sötétszürke, sokáig sima, koronája ellaposodó, ágai fölfelé irányulnak, gyakran villásodnak

vesszeje vastag, zöldesszürke, fénytelen, rügyei ezüstszürkék, gyakran vörhenyesek

levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, rendszerint 7 levélkéből összetettek, melyek elliptikusak, 3–8 cm hosszúak, kissé bőrszerűek, a fonákon a főér mentén rozsdás szőrűek

• poligám virágai dús virágú végálló bugákban nyílnak, szirmai keskenyek, sárgásfehérek

termése 20–30 mm hosszú, vörösesbarna lependék, a mag hengeres

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (80–100 év), mérsékelt növekedésű faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése július végén, augusztus első felében érik, ősszel hullik

• őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil

• baziklin

Elterjedés

• Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• (dombvidéki –) középhegységi faj

• Dél-Dunántúl, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység (Börzsöny-Mátra, ettől keletre már csak szubspontán)

Élőhely


• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek

Egyéb


• fája sárgásfehér, kemény, nehéz, korábban a bognáripar hasznosította

• jó termőhelyen elérheti a 15–20 m-es magasságot is

• bemetszett kérgén kifolyó nedv a mannacukor alapanyaga

Virágos kőris

50. Oleaceae, Fraxinus



Amerikai kőris, vörös kőris

Fraxinus pennsylvanica Marsh.

a: green ash, n: Rotesche

Alaki jellemzők

• közepes termetű fa (25 m)

törzse hengeres, villásodásra nem hajlamos, kérge barna, hamar repedezik, hosszanti és lapos kéregcserepekkel, koronája keskeny, ágai vékonyak

vesszeje vastag, zöldes- vagy barnásszürke, lehet szőrös is, rügyei rozsdabarnák

levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, rendszerint 7 levélkéből összetettek, melyek tojásdadok, 7–10 cm hosszúak, fonákuk lehet szőrös is

• kétlaki, porzós és termős virágai külön egyedeken nyílnak, porzós virágai zömök, termős virágai nyúlánk bugákban állnak, a szirmok hiányoznak, a csésze megvan

termése 35–70 mm hosszú, sárgás lependék, a mag ± hengeres

Biológiai jellemzők

• rövidebb életű (80 év), gyorsan növő faj

• lombfakadás előtt, áprilisban virágzik

• termése szeptemberben érik, tél elején hullik

• őszi lombszíne sárga vagy sárgásbarna

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• mérsékelten fényigényes

• mezohigrofil – higrofil

• neutrofil, ± sótűrő

Elterjedés

• Észak-Amerika középső és keleti része

Előfordulás

• sík vidéki faj, nálunk nem őshonos, behurcolt (adventív) elem

• az alföldeken gyakori, az alacsonyabb dombvidékeken ritkább

Élőhely


• puhafás és keményfás ligeterdők, kultúrerdők

Egyéb


• fája sárgásfehér, kemény, nehéz, de nem jó minőségű

• az ártereken agresszívan terjed

Amerikai kőris

51. Araliaceae, Hedera

Borostyán



Hedera helix L.

a: ivy, n: Efeu

Alaki jellemzők

• örökzöld lián, vegetatív hajtásaival a talajon kúszik, vagy kapaszkodógyökereivel fákra, sziklákra mászik fel

levelei szórt állásúak, a vegetatív hajtásokon tenyeresen karéjosak, 4–10 cm hosszúak, 3 vagy 5 karéjúak, a generatív (felkapaszkodó) hajtásokon tojásdadok, 6–10 cm hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fényesek, gyakran fehéren erezettek, fonákuk sárgászöld

virágai magános vagy fürtökben lévő gömbös ernyőkben nyílnak, zöldessárgák, illatosak

• álbogyó termése borsó nagyságú, gömbölyded, eleinte zöld, éréskor ibolyásfekete, benne 2–3, 5–6 mm hosszú, háromoldalú, sárgásfehér maggal

Biológiai jellemzők

• hosszú életű, több száz évig élő, lassan növő faj, generatív szakaszát csak idős korban, fölkapaszkodva éri el

• szeptember végén, októberben virágzik

• termése áprilisban érik, nyár elején hullik

• örökzöld lombozata ősszel lilásvörösre színeződik

• hajtásai járulékos gyökereket fejlesztenek, így gyorsan terjeszkedik

Ökológiai jellemzők

• közepes hőigényű

• árnytűrő

• mezofil

• neutrofil

Elterjedés

• Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj

• hegy- és dombvidékeinken gyakori, alföldjeinken főleg a peremvidékeken és a folyók mentén fordul elő

Élőhely


• bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szikladomborzatú erdők, keményfás ligeterdők

Egyéb


• egyetlen egyed több száz négyzetmétert képes befedni a talajfelszínen

• jó mézelő

Borostyán

52. Elaeagnaceae, Hippophaë

Homoktövis



Hippophaë rhamnoides L.

a: sea buckthorn, n: Gemeiner Sanddorn

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje (2–4 m), nagyon ritkán kisebb fa, törzse alacsonyan elágazó, ágai szabálytalanok, berzedtek, koronája sűrű, benne sok az elhalt, le nem hullott ág

vesszeje fokozatosan elvékonyodó tövisben végződik, ezüstösen vagy bronzosan pikkelyszőrös, rügyei bronzvörösek, a porzós egyedek virágrügyei rövid füzérben halmozottan állnak

levelei szórt állásúak, szálasak, 5–8 cm hosszúak, pikkelyszőröktől fénylő ezüstösek, felül kopaszodók, fonákuk rozsdabarna pikkelyekkel fedett

• kétlaki, virágai nagyon aprók, pártájuk hiányzik

• csonthéjas termése 1–3-asával áll, elliptikus, 6–8 mm hosszú, narancssárga, benne a csontár orsó alakú, 4–5 mm hosszú, fénylő sötétbarna

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (30–50 év), lassan növő faj

• lombfakadás előtt, március második felében virágzik

• termése augusztusban érik, tél elején hullik

• őszi lombszíne zöld vagy barnászöld

• gyökérről kiválóan sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat, hajtásrendszere károsodása esetén tősarjakat is hoz

Ökológiai jellemzők

• mérsékelten melegigényes

• fényigényes

• xerofil – higrofil

• baziklin, ± sótűrő

Elterjedés

• Északi- és Balti-tenger partvidéke, illetve a Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Kis-Ázsia, Kaukázus és Belső-Ázsia hegyvidéke

Előfordulás

• magashegységi, nálunk dealpin faj

• egyetlen meglévő állomány: Káposztásmegyer, kipusztult, őshonosnak vélt állományok: Alsógöd, Pest, Pestlőrinc, Rákoskeresztúr, Nagytétény, Győr, Murakeresztúr; több kivadulása, telepítése (részben kipusztulva) is ismert

Élőhely

• folyó menti hordalékliget



Egyéb

• pionír jellegű faj

• gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek

• lédús termése nagyon sok C-vitamint tartalmaz

Homoktövis

53. Cupressaceae, Juniperus

Közönséges boróka



Juniperus communis L.

a: common juniper, n: Gemeiner Wacholder

Alaki jellemzők

• örökzöld nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa, változatos megjelenéssel, rendszerint alul több ágra oszló törzzsel, sima, szürkésbarna, szalagosan leváló kéreggel

• tűlevelei váltakozó állású, 3 tagú örvökben állnak, elállók, merevek, szúrósak, 10–15 mm hosszúak, szürkészöldek

• kétlaki, porzós virágzata sárga színű, a nővirágzat halványzöld

• tobozbogyó termése 2 év alatt érik, gömbölyded, 5–8 mm átmérőjű, hamvas feketéskék, benne 3 darab, 4–5 mm hosszú, vörösbarna maggal

Biológiai jellemzők

• hosszú életű (100 év), lassan növő faj

• május közepe táján virágzik

• termése szeptember–októberben érik, tél végén hullik

• nem sarjad

Ökológiai jellemzők

• hidegtűrő

• fényigényes

• xerofil

• acidoklin – baziklin

Elterjedés

• Észak-Amerika, Európa és Ázsia mérsékelt övi része

Előfordulás

• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj

• a Tiszántúlról hiányzik, egyéb területeken szórványos, a Duna-Tisza közén és Belső-Somogy déli részén gyakori

Élőhely

• mészkerülő erdők, borókás-nyárasok, felhagyott legelők, kopárok



Egyéb

• fája vörösesbarna, kemény, középnehéz, tartós, illatos, egyenletes szövetű, gyantajárata nincs

• pionír faj

• terméséből égetett szeszek (borovicska, gin) készülnek

• az elterülő egyedek inkább nő-, a fölfelé törők inkább hímivarúak

• tömeges megjelenése korábbi legeltetésre, alomszedésre, erdőkiélésre utal

Közönséges boróka

54. Fabaceae, Laburnum

Aranyeső, sárgaakác, fái zanót

Laburnum anagyroides Medicus (Cytisus laburnum L.)

a: golden rain, n: Gemeiner Goldregen

Alaki jellemzők

• nagyobb cserje vagy kis termetű fa (7 m)

törzse felálló, kérge ± sima, feketésbarna, ágrendszere laza, ágai idősebb korban lehajlók

vesszeje szürkészöld, rányomottan ezüstösen szőrös, rügyei szárhoz simulók, ezüstszürkék

levelei hármasak, szórt állásúak, levélkéi 3–8 cm hosszúak, fonákuk szürkészöld, rányomottan szőrös

• pillangós virágai laza, csüngő fürtökben nyílnak, aranysárgák

termése 4–7 cm hosszú, enyhén lapított, selyemszőrű hüvely, a magvak babszem alakúak, 4–4,5 mm hosszúak, fényes barnásfeketék

Biológiai jellemzők

• rövid életű, gyorsan növő faj

• lombfakadás után, májusban virágzik

• termése októberben érik, télen hullik

• őszi lombszíne sárgás- vagy barnászöld

• tőről jól sarjad

Ökológiai jellemzők

• melegigényes

• fényigényes

• xerofil

• bazifil

Elterjedés

• Közép- és Délkelet-Európa hegyvidéke, szubmediterrán jelleggel

Előfordulás

• középhegységi faj

• a Mecsekben őshonossága valószínűsíthető, a Dunántúl északi felében, az Északi-középhegyégben kertekből kivadult egyedei fordulnak elő

Élőhely


• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek és szélei

Egyéb


• gyakorta ültetett dísznövény

Aranyeső

55. Pinaceae, Larix



Yüklə 1,53 Mb.

Dostları ilə paylaş:
1   2   3   4   5   6   7   8   9   10




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2024
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə