Csíkos kecskerágó, közönséges kecskerágó
Euonymus europaeus L. (E. vulgaris Miller)
a: spindle-tree, n: Europäisches Pfaffenhütchen
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (4 m), nagyon ritkán kis termetű fa, törzse cserjeméretben is jól elkülöníthető, koronája szabálytalan, ágai görbék
• vesszeje sötétzöld színű, élein gyakran paralécek alakulnak ki („csíkos”), rügyei szárhoz simulók, zöldek
• levelei keresztben átellenesek, hosszúkás elliptikusak, 3–8 cm hosszúak, felül fénylők
• poligám virágai 3–8 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, a szirmok kiterülők, megnyúlt tojásdadok, zöldessárgák vagy fehérek
• termése 4 bordájú („papsipkaszerű”) tok, 10–12 mm átmérőjű, világos kárminpiros, a 4 fehéres, 6–8 mm hosszú magot a narancssárga magköpeny teljesen beburkolja
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (60 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése augusztus-szeptemberben érik, szeptember-októberben hullik
• őszi lombszíne ibolyáspiros
• tőről jól sarjad, szabad állásban álló egyedei a föld feletti rész elpusztulása után gyökérről is sarjadnak
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• mérsékelten fényigényes
• xeromezofil – mezofil
• baziklin
Elterjedés
• Európa (Észak- és Északkelet-Európa kivételével), Kis-Ázsia, Kaukázus
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• alföldjeinken ritkább, hegy- és dombvidékeinken gyakoribb
Élőhely
• gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, erdős-sztyepp erdők, keményfás ligeterdők
Egyéb
• fája kemény, egyenletes szövetű, korábban faragásra használták
• magköpenyes magvait a madarak kedvelik
Csíkos kecskerágó
44. Celastraceae, Euonymus
Bibircses kecskerágó
Euonymus verrucosus Scop.
a: rough-stemmed spindle-tree, n: Warzen-Spindelstrauch
Alaki jellemzők
• kisebb cserje (2 m), sűrűn ágas, hajtásai erősen elállók
• vesszeje nyúlánk, zöld színű, sűrűn paraszemölcsös („bibircses”), rügyei a szártól kissé elállnak, zöldek
• levelei keresztben átellenesek, nyúlánk tojásdadok, 3–7 cm hosszúak, vékonyak
• poligám, virágai 1–3 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, a szirmok kiterülők, kerekdedek, zöldesbarnák és pettyezettek
• termése 4 bordájú („papsipkaszerű”) tok, 10–12 mm átmérőjű, kárminpiros, a 4 fekete, fényes, 4,5–5,5 hosszú magot a skarlátpiros magköpeny csak részlegesen takarja
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (50 év), lassan növő faj
• lombfakadás után, május második felében virágzik
• termése szeptemberben érik, októberben hullik
• őszi lombszíne lilásvörös
• tőről jól sarjad, a megdőlő egyedek talajjal érintkező hajtásai meggyökeresedhetnek
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten árnytűrő
• xerofil – xeromezofil
• baziklin
Elterjedés
• Kelet- és Délkelet-Európa, Közép-Európa keleti fele, Kaukázus
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• az Északi- és Dunántúli-középhegységben gyakori, Dél-Dunántúlon és a Kisalföldön ritkább, Nyugat-Dunántúlon és az Alföldön szórványos, nagyobbrészt hiányzik
Élőhely
• cseres-kocsánytalan tölgyesek, mészkedvelő tölgyesek, bokorerdők, sziklaerdők, lösztölgyesek
Egyéb
• magköpenyes magvait a madarak kedvelik
Bibircses kecskerágó
45. Fagaceae, Fagus
Közönséges bükk, európai bükk, bükkfa
Fagus sylvatica L.
a: common beech, n: Rotbuche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (40 m)
• törzse hengeres, nyúlánk, kérge vékony, sima, ezüstszürke, koronája sűrű, ágai meredeken fölfelé irányulók
• vesszeje szürkésbarna, fényes, rügyei a szártól erősen elállók, orsó alakúak, nagyok, fahéjbarnák
• levelei váltakozó állásúak, elliptikusak, 5–8 cm hosszúak, élük hullámos és pillás
• egylaki, porzós és termős virágai külön fejecskékben nyílnak, a porzós virágzatok hosszú kocsányúak, csüngők, a hajtás alsóbb részein találhatók, a termős virágzatok kocsánya rövidebb, merevebb, elálló
• termése háromélű, 15–20 mm hosszú, gesztenyebarna makk, kettesével zárt, 2–3 cm hosszú, bozontos felületű kupacsban ülnek, mely éréskor 4 részre hasad
Biológiai jellemzők
• hosszabb életű (200 év), lassan növő faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése októberben érik és hullik
• őszi lombszíne sárga vagy sárgásbarna
• tőről rosszul sarjad, csak a fiatalabb fák sarjadzása kielégítő
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• árnytűrő
• mezofil
• acidoklin – baziklin
Elterjedés
• Nyugat- és Közép-Európa, szórványosabb Dél-Európában, szubatlanti jelleggel
Előfordulás
• (dombvidéki –) középhegységi – magashegységi faj
• Északi- és Dunántúli-középhegység, Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl, Zselic, Mecsek
Élőhely
• bükkösök, szikladomborzatú erdők
Egyéb
• fája vörösesfehér, kemény, nehéz, a faszénégetés egyik alapanyaga
Közönséges bükk
46. Rhamnaceae, Frangula
Kutyabenge, kutyafa, büdösfa
Frangula alnus Miller (Rhamnus frangula L.)
a: black dogwood, n: Faulbaum
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje, nagyon ritkán kis termetű fa (5 m), többnyire többtörzsű, ágai fölállnak, oldalhajtásai közel vízszintesen elállnak
• vesszeje vékony, lilásbarna, a csúcsi részen rozsdabarnán szőrös, paraszemölcsei fehérek, megnyúltak, feltűnőek, rügyei szárhoz simulók, sárgásbarnán molyhosak
• levelei szórt állásúak, visszás tojásdadok, 4–8 cm hosszúak, felül fénylő sötétzöldek, fonákuk világoszöld
• virágai 2–7 tagú levélhónalji álernyőkben nyílnak, harang alakúak, zöldesfehérek
• termése borsó nagyságú, eleinte zöld, majd pirosassárga benge, éretten ibolyásfekete, benne a 3 csontár széles tojásdad alakú, lapított, 4–5 mm hosszú, zöldessárga színű
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (60 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás után, június elejétől augusztusig folyamatosan virágzik
• termése július-szeptemberben érik, ősszel és télen hullik
• őszi lombszíne sárgásbarna
• tőről jól sarjad, visszavágva gyökérsarjakat is hozhat
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• mérsékelten árnytűrő
• mezohigrofil – higrofil
• acidoklin
Elterjedés
• Európa, Nyugat-Ázsia
Előfordulás
• sík vidéki (– dombvidéki – középhegységi) faj
• az Északi-középhegységben és Dunántúlon viszonylag gyakori, az Alföldön helyenként hiányzik
Élőhely
• ligeterdők, láperdők, mészkerülő erdők
Egyéb
• a jó minőségű füstös lőpor egyik adaléka a kutyabenge faszene
• jó méhlegelő
Kutyabenge
47. Oleaceae, Fraxinus
Magyar kőris, szlavón kőris, pannon kőris
Fraxinus angustifolia Vahl. ssp. pannonica Soó et Simon (Fraxinus angustifolia Vahl. ssp. danubialis Pousar)
a: hungarian ash, n: Ungarische Esche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse egyenes, hengeres, gyakran villásodik, kérge szürkésbarna, hamarabb repedezik, hosszanti és kereszt irányban hálózatosan tagolt, koronája ritka, ágai mereven fölfelé irányulók
• vesszeje vastag, sötét- vagy olajzöld, fénylő, a rügyek sötétbarnák, a vessző rügymagasságban ellaposodik
• levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 7–9 levélkéből összetettek, melyek keskeny lándzsásak, 5–8 cm hosszúak, gyéren fogazottak
• poligám virágai kissé bókoló, nyúlánk fürtökben nyílnak, a virágtakaró hiányzik
• termése 30–50 mm hosszú, világosbarna színű lependék, a mag lapos
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (200–250 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, április első felében virágzik
• termése szeptember végén, október elején érik, tél végén, tavasz elején hullik
• őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• mezohigrofil
• neutrofil
Elterjedés
• Kárpát-medence, Bécsi-medence, Morva-mező, Nyugat-Ukrajna
Előfordulás
• sík vidéki ( – dombvidéki) faj
• alföldjeink folyói mentén, továbbá lefolyástalan teknőiben, a Dél-Dunántúl alacsonyabb dombvidékén található, de nem él a Kisalföld északi felében
Élőhely
• keményfás ligeterdők, égerlápok, dél-dunántúli gyertyános-tölgyesek
Egyéb
• fája sárgásfehér, kemény, nehéz, fénylő, rugalmas
• csak az 50-es évek közepén különítették el a magas kőristől
Magyar kőris
48. Oleaceae, Fraxinus
Magas kőris
Fraxinus excelsior L. (F. coriariifolia Scheele)
a: common ash, n: Gemeine Esche
Alaki jellemzők
• nagy termetű fa (30 m)
• törzse egyenes, hengeres, gyakran villásodik, kérge szürkésbarna, későn repedezik, hosszanti irányban hálózatosan tagolt, koronája ritka, ágai mereven fölfelé irányulók
• vesszeje vastag, zöldesszürke, fénytelen, a rügyek feketék, a vessző rügymagasságban ellaposodik
• levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, 9–13/11 levélkéből összetettek, melyek lándzsásak, 6–10 cm hosszúak, sűrűn fogazottak
• poligám virágai elálló bugákban nyílnak, a virágtakaró hiányzik
• termése 30–45 mm hosszú, okkersárga vagy szürkésbarna színű lependék, a mag lapos
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (200–250 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, április első felében virágzik
• termése szeptember végén, október elején érik, tél végén, tavasz elején hullik
• őszi lombszíne hiányzik, zölden hullatja leveleit
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• fényigényes
• mezofil
• baziklin
Elterjedés
• Európa, Kaukázus, de hiányzik Északkelet-Európából és az Ibériai-félszigetről
Előfordulás
• dombvidéki – középhegységi faj
• középhegységeinkben és dombvidékeinken gyakoribb, a sík vidékre csak a Kisalföld északi felében ereszkedik le, ahol a magyar kőrist helyettesíti
Élőhely
• bükkösök, szikladomborzatú erdők, ritkábban gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, a Kisalföld északi felében keményfás ligeterdők
Egyéb
• fája sárgásfehér, kemény, nehéz, fénylő, rugalmas, csomoros törzsei adják a (habos kőrist)
Magas kőris
49. Oleaceae, Fraxinus
Virágos kőris, mannakőris
Fraxinus ornus L. (Ornus europaea Pers.)
a: manna ash, n: Manna-Esche
Alaki jellemzők
• kis termetű fa (8 m), gyakran cserje méretű marad
• törzse szabálytalan, hajlott, kérge sötétszürke, sokáig sima, koronája ellaposodó, ágai fölfelé irányulnak, gyakran villásodnak
• vesszeje vastag, zöldesszürke, fénytelen, rügyei ezüstszürkék, gyakran vörhenyesek
• levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, rendszerint 7 levélkéből összetettek, melyek elliptikusak, 3–8 cm hosszúak, kissé bőrszerűek, a fonákon a főér mentén rozsdás szőrűek
• poligám virágai dús virágú végálló bugákban nyílnak, szirmai keskenyek, sárgásfehérek
• termése 20–30 mm hosszú, vörösesbarna lependék, a mag hengeres
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80–100 év), mérsékelt növekedésű faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése július végén, augusztus első felében érik, ősszel hullik
• őszi lombszíne sárga vagy ibolyásvörös
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• baziklin
Elterjedés
• Dél-Európa, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• (dombvidéki –) középhegységi faj
• Dél-Dunántúl, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység (Börzsöny-Mátra, ettől keletre már csak szubspontán)
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek
Egyéb
• fája sárgásfehér, kemény, nehéz, korábban a bognáripar hasznosította
• jó termőhelyen elérheti a 15–20 m-es magasságot is
• bemetszett kérgén kifolyó nedv a mannacukor alapanyaga
Virágos kőris
50. Oleaceae, Fraxinus
Amerikai kőris, vörös kőris
Fraxinus pennsylvanica Marsh.
a: green ash, n: Rotesche
Alaki jellemzők
• közepes termetű fa (25 m)
• törzse hengeres, villásodásra nem hajlamos, kérge barna, hamar repedezik, hosszanti és lapos kéregcserepekkel, koronája keskeny, ágai vékonyak
• vesszeje vastag, zöldes- vagy barnásszürke, lehet szőrös is, rügyei rozsdabarnák
• levelei keresztben átellenesek, páratlanul szárnyaltak, rendszerint 7 levélkéből összetettek, melyek tojásdadok, 7–10 cm hosszúak, fonákuk lehet szőrös is
• kétlaki, porzós és termős virágai külön egyedeken nyílnak, porzós virágai zömök, termős virágai nyúlánk bugákban állnak, a szirmok hiányoznak, a csésze megvan
• termése 35–70 mm hosszú, sárgás lependék, a mag ± hengeres
Biológiai jellemzők
• rövidebb életű (80 év), gyorsan növő faj
• lombfakadás előtt, áprilisban virágzik
• termése szeptemberben érik, tél elején hullik
• őszi lombszíne sárga vagy sárgásbarna
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• mérsékelten fényigényes
• mezohigrofil – higrofil
• neutrofil, ± sótűrő
Elterjedés
• Észak-Amerika középső és keleti része
Előfordulás
• sík vidéki faj, nálunk nem őshonos, behurcolt (adventív) elem
• az alföldeken gyakori, az alacsonyabb dombvidékeken ritkább
Élőhely
• puhafás és keményfás ligeterdők, kultúrerdők
Egyéb
• fája sárgásfehér, kemény, nehéz, de nem jó minőségű
• az ártereken agresszívan terjed
Amerikai kőris
51. Araliaceae, Hedera
Borostyán
Hedera helix L.
a: ivy, n: Efeu
Alaki jellemzők
• örökzöld lián, vegetatív hajtásaival a talajon kúszik, vagy kapaszkodógyökereivel fákra, sziklákra mászik fel
• levelei szórt állásúak, a vegetatív hajtásokon tenyeresen karéjosak, 4–10 cm hosszúak, 3 vagy 5 karéjúak, a generatív (felkapaszkodó) hajtásokon tojásdadok, 6–10 cm hosszúak, bőrszerűek, felül sötétzöldek, fényesek, gyakran fehéren erezettek, fonákuk sárgászöld
• virágai magános vagy fürtökben lévő gömbös ernyőkben nyílnak, zöldessárgák, illatosak
• álbogyó termése borsó nagyságú, gömbölyded, eleinte zöld, éréskor ibolyásfekete, benne 2–3, 5–6 mm hosszú, háromoldalú, sárgásfehér maggal
Biológiai jellemzők
• hosszú életű, több száz évig élő, lassan növő faj, generatív szakaszát csak idős korban, fölkapaszkodva éri el
• szeptember végén, októberben virágzik
• termése áprilisban érik, nyár elején hullik
• örökzöld lombozata ősszel lilásvörösre színeződik
• hajtásai járulékos gyökereket fejlesztenek, így gyorsan terjeszkedik
Ökológiai jellemzők
• közepes hőigényű
• árnytűrő
• mezofil
• neutrofil
Elterjedés
• Nyugat-, Közép- és Dél-Európa, szubatlanti-szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• (sík vidéki –) dombvidéki – középhegységi faj
• hegy- és dombvidékeinken gyakori, alföldjeinken főleg a peremvidékeken és a folyók mentén fordul elő
Élőhely
• bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szikladomborzatú erdők, keményfás ligeterdők
Egyéb
• egyetlen egyed több száz négyzetmétert képes befedni a talajfelszínen
• jó mézelő
Borostyán
52. Elaeagnaceae, Hippophaë
Homoktövis
Hippophaë rhamnoides L.
a: sea buckthorn, n: Gemeiner Sanddorn
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje (2–4 m), nagyon ritkán kisebb fa, törzse alacsonyan elágazó, ágai szabálytalanok, berzedtek, koronája sűrű, benne sok az elhalt, le nem hullott ág
• vesszeje fokozatosan elvékonyodó tövisben végződik, ezüstösen vagy bronzosan pikkelyszőrös, rügyei bronzvörösek, a porzós egyedek virágrügyei rövid füzérben halmozottan állnak
• levelei szórt állásúak, szálasak, 5–8 cm hosszúak, pikkelyszőröktől fénylő ezüstösek, felül kopaszodók, fonákuk rozsdabarna pikkelyekkel fedett
• kétlaki, virágai nagyon aprók, pártájuk hiányzik
• csonthéjas termése 1–3-asával áll, elliptikus, 6–8 mm hosszú, narancssárga, benne a csontár orsó alakú, 4–5 mm hosszú, fénylő sötétbarna
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (30–50 év), lassan növő faj
• lombfakadás előtt, március második felében virágzik
• termése augusztusban érik, tél elején hullik
• őszi lombszíne zöld vagy barnászöld
• gyökérről kiválóan sarjad, nagyobb sarjtelepeket alkothat, hajtásrendszere károsodása esetén tősarjakat is hoz
Ökológiai jellemzők
• mérsékelten melegigényes
• fényigényes
• xerofil – higrofil
• baziklin, ± sótűrő
Elterjedés
• Északi- és Balti-tenger partvidéke, illetve a Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Kis-Ázsia, Kaukázus és Belső-Ázsia hegyvidéke
Előfordulás
• magashegységi, nálunk dealpin faj
• egyetlen meglévő állomány: Káposztásmegyer, kipusztult, őshonosnak vélt állományok: Alsógöd, Pest, Pestlőrinc, Rákoskeresztúr, Nagytétény, Győr, Murakeresztúr; több kivadulása, telepítése (részben kipusztulva) is ismert
Élőhely
• folyó menti hordalékliget
Egyéb
• pionír jellegű faj
• gyökerén nitrogéngyűjtő baktériumok élnek
• lédús termése nagyon sok C-vitamint tartalmaz
Homoktövis
53. Cupressaceae, Juniperus
Közönséges boróka
Juniperus communis L.
a: common juniper, n: Gemeiner Wacholder
Alaki jellemzők
• örökzöld nagyobb cserje, ritkán kis termetű fa, változatos megjelenéssel, rendszerint alul több ágra oszló törzzsel, sima, szürkésbarna, szalagosan leváló kéreggel
• tűlevelei váltakozó állású, 3 tagú örvökben állnak, elállók, merevek, szúrósak, 10–15 mm hosszúak, szürkészöldek
• kétlaki, porzós virágzata sárga színű, a nővirágzat halványzöld
• tobozbogyó termése 2 év alatt érik, gömbölyded, 5–8 mm átmérőjű, hamvas feketéskék, benne 3 darab, 4–5 mm hosszú, vörösbarna maggal
Biológiai jellemzők
• hosszú életű (100 év), lassan növő faj
• május közepe táján virágzik
• termése szeptember–októberben érik, tél végén hullik
• nem sarjad
Ökológiai jellemzők
• hidegtűrő
• fényigényes
• xerofil
• acidoklin – baziklin
Elterjedés
• Észak-Amerika, Európa és Ázsia mérsékelt övi része
Előfordulás
• sík vidéki – dombvidéki – középhegységi faj
• a Tiszántúlról hiányzik, egyéb területeken szórványos, a Duna-Tisza közén és Belső-Somogy déli részén gyakori
Élőhely
• mészkerülő erdők, borókás-nyárasok, felhagyott legelők, kopárok
Egyéb
• fája vörösesbarna, kemény, középnehéz, tartós, illatos, egyenletes szövetű, gyantajárata nincs
• pionír faj
• terméséből égetett szeszek (borovicska, gin) készülnek
• az elterülő egyedek inkább nő-, a fölfelé törők inkább hímivarúak
• tömeges megjelenése korábbi legeltetésre, alomszedésre, erdőkiélésre utal
Közönséges boróka
54. Fabaceae, Laburnum
Aranyeső, sárgaakác, fái zanót
Laburnum anagyroides Medicus (Cytisus laburnum L.)
a: golden rain, n: Gemeiner Goldregen
Alaki jellemzők
• nagyobb cserje vagy kis termetű fa (7 m)
• törzse felálló, kérge ± sima, feketésbarna, ágrendszere laza, ágai idősebb korban lehajlók
• vesszeje szürkészöld, rányomottan ezüstösen szőrös, rügyei szárhoz simulók, ezüstszürkék
• levelei hármasak, szórt állásúak, levélkéi 3–8 cm hosszúak, fonákuk szürkészöld, rányomottan szőrös
• pillangós virágai laza, csüngő fürtökben nyílnak, aranysárgák
• termése 4–7 cm hosszú, enyhén lapított, selyemszőrű hüvely, a magvak babszem alakúak, 4–4,5 mm hosszúak, fényes barnásfeketék
Biológiai jellemzők
• rövid életű, gyorsan növő faj
• lombfakadás után, májusban virágzik
• termése októberben érik, télen hullik
• őszi lombszíne sárgás- vagy barnászöld
• tőről jól sarjad
Ökológiai jellemzők
• melegigényes
• fényigényes
• xerofil
• bazifil
Elterjedés
• Közép- és Délkelet-Európa hegyvidéke, szubmediterrán jelleggel
Előfordulás
• középhegységi faj
• a Mecsekben őshonossága valószínűsíthető, a Dunántúl északi felében, az Északi-középhegyégben kertekből kivadult egyedei fordulnak elő
Élőhely
• bokorerdők, mészkedvelő tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek és szélei
Egyéb
• gyakorta ültetett dísznövény
Aranyeső
55. Pinaceae, Larix
Dostları ilə paylaş: |