Tudomány kontra evolúcióelmélet (Tudósok az evolúcióról) Dr. Holovács József

Rosevear David, kémikus:

„A termodinamika második törvénye azt mondja ki, hogy egy zárt rendszerben végbemenő spontán folyamatok a rendezettség és szervezettség csökkenéséhez vezetnek. Ezzel szemben az evolúcióról azt feltételezik, hogy előre, felfelé vezet, az atomoktól a molekulákon és az élet egyszerű formáin keresztül az emberhez, akinek agya a legösszetettebb, legszervezettebb anyag az egész univerzumban. Az evolúció tartalmazza azt a hitet, hogy a rend és a szervezettség fokozódik, és megkívánja híveitől, hogy tudatosan tegyék félre ezt a második törvényt. Továbbá az evolúcióról azt állítják, hogy véletlenek sorozatán és a természetes kiválasztódáson keresztül, további információk bevitele nélkül működik. Ebből látszik, hogy az evolúció elmélete nyíltan ellentmond a termodinamika második törvényének, amely kategorikusan kijelenti, hogy a dolgok a rend irányából a rendezetlenség felé haladnak…

Egy építési telken építőanyagokat halmoznak fel. Sok energiára van szükség, és követni kell a mérnök terveit az épület felépítése érdekében. Az épület nagyobb rendezettséggel bír, mint alkotóelemei, de az építés folyamata egyáltalán nem nevezhető spontánnak. Energiát és információt kell befektetni az anyagba.

Ugyanígy a makk a szervezettség fokozódásával tölgyfává növekszik. Víz, napfény és tápanyagok lépnek be a nyílt rendszerbe, és ezek a magban lévő genetikai információ irányításával fokozzák a rendezettséget.

A puszta energia hozzáadása (a hőmérséklet növelése) csökkenti a rendezettséget. Ha energiát viszünk be egy nyílt rendszerbe, az nem megfelelő módszer a szervezettség mértékének növelésére. A porcelánboltba beszabaduló bika energia befektetésével káoszt produkál! Irányított energiára: információk által igába fogott energiára van szükség... Az a tény, hogy a termodinamika második törvénye zárt rendszerekre vonatkozik, nem oldja meg az evolúció híveinek dilemmáját. A szervezettség fokozásához egy nyílt rendszerben információbevitelre van szükség, nem egyszerűen energiára, hanem irányított energiára. Energiára és információra.

A második törvény az információelméletre alkalmazva azt mondja, hogy a véletlenszerű események információvesztést eredményeznek. A biológiai mutációkat hosszú időn keresztül új genetikai információk forrásának tekintették, amit a természetes kiválasztódás eszközül használ a "magasabbrendű" létformák kifejlesztéséhez. De a mutációk véletlenszerű változásokat eredményeznek a génekben, és az említett törvény alapján ez információk elvesztéséhez vezet.

[David Rosevear Teremtéstudomány, A Biblia igazságának megerősítése, MKKA, 1997]

Rush Joseph Harold (sz. 1911) amerikai fizikus és író, evolucionista:

"Az élővilág komplex evolúciós folyamatai egyértelműen ellentmondanak annak a tendenciának, mely a termodinamika második főtételén alapszik. Amikor a második főtétel kijelenti, hogy a magasabb entrópia és nagyobb rendezetlenség felé való változás visszafordíthatatlan, akkor az élet mindegyik szakaszán a rendezettség magasabb szintjére fejlődik."

[J.H Rush, The Dawn of Life, New York, Doubleday, 1958]
Stavropulos Giorgos evolucionista, American Scientist-ben így nyilatkozik:

"A termodinamika második főtétele értelmében normális körülmények között semmilyen komplex szerves molekula önállóan nem képződhet. Sőt ellenkezőleg, az csak szétbomolhat. Tényleg, minél bonyolultabb valami, annál instabilabb, és végeredményben elkerülhetetlen a szétbomlása. A zavaros magyarázatok ellenére a fotoszintézis és más életbevágó fontos folyamatok, maga az élet is még mindig lehetetlen a termodinamika és más pontos tudományos tények miatt.”

Van Viden G. G.:

„A szerzőnek az a véleménye, hogy a termodinamika második főtétele ahhoz a gondolathoz vezet, hogy elfogadjuk a Teremtő létezését…”

3. Paleontológia – hiányoznak az átmeneti formák
Ayala Francisco José (sz. 1934, Madrid), spanyol származású amerikai biológus, filozófus, a Kaliforniai Egyetem professzora:

„A paleontológiai adatok tudatában már biztos vagyok abba, hogy a kis változások egyáltalán nem halmozódnak fel.”

Barnes Robert, amerikai biológus:

„A kövületek krónikája majdnem semmit sem mond nekünk a fajok és osztályok evolúciós eredetéről. Az átmeneti formák vagy nem léteznek, vagy nem tudunk róluk, vagy nem tudjuk azokat felismerni.”

[Robert Barnes, review of Invertebrate Beginnings in Paleobiology 6. no. 3, 1980]
Bengtson Stefan, svéd paleontológus, Uppsala University, The Institute of Palaeontology:

„A paleontológusok hagyományosan arról híresek, hogy a halott törmelékekből teljes állatokat raknak össze. A legtöbbször csalnak…”

[Bengtson Stefan, The Solution to a Jigsaw Puzzle, (Egy kirakós játék megoldása), Nature, vol. 345, June 28, 1990]
Bird W. R., Origin of Species Revisited:

“A kövületek krónikája egyetlen meggyőző példát sem tartalmaz, mely alátámasztaná az evolúciót.”

Boucot Artur J. geológus professzor, Oregon State Egyetem, USA:

„Az, hogy a kövületek nem képesek előállítani a „hiányzó láncokat”, bizonyítja az (evolúciós) elmélete tehetetlenségét.”

Bowler Peter J., evolucionista:

„Mi nem tudjuk meghatározni az ősöket, mint a „hiányzó láncszemeket”, és nem tudunk javasolni olyan elméletet, mely ellenőrizhető lenne, és megmagyarázná, hogy hogyan történtek az evolúció szakaszai. A szerző meg van győződve arról, hogy minden közismert történet arról, hogy az első víziállatok hogyan élték túl a szárazságot, hogyan fejlődtek ki a madarak szárnyai, és hogyan tanultak meg repülni, hogyan haltak ki a dinoszauruszok, és a majmokból hogyan fejlődtek ki az emberek, – ez mind a mi képzeletünk szüleménye, amelyet az előítélet és az elfogultság mozgat.”

[Bowler Peter J., Review of In Search of Deep Time by Henry Gee (Free Press, 1999), American Scientist (vol. 88, March/April 2000)]

„Minden bizonnyal a maradványanyag nem támasztja alá a fokozatos szerkezet-átalakulásokat. Ellenkezőleg, azt mutatja, hogy a fajok a történetük folyamán általában változatlanok, és őket meglehetősen hirtelen váltották fel a tőlük lényegesen eltérő formák. Úgy tűnt, az új típusok vagy osztályok teljesen kiformálva jelentek meg, semmilyen evolúciós trendet nem mutatnak, ami által egy korábbi típusból kialakulhattak volna.”

[Bowler P.J., Evolution: The History of an Idea, 1984]
Brouwer A.:

„Az elmúlt évszázad paleontológiai kutatásainak az az egyik legnegatívabb eredménye, hogy elképesztően kevés átmeneti forma került elő. Darwin idejében ezt a paleontológiai leletek hiányosságára lehetett fogni. Mivel azóta a kövületekben sok fajt fedeztek fel, most már más okokat kell találni az átmeneti formák szinte teljes hiányosságának magyarázatára.”

[Brouwer A., General Paleontology, Transl. Kaye R.H., Oliver & Boyd: Edinburgh & London, 1967]
Chester A. botanikus professzor, Michigan Egyetem:

„A tudósok sokáig reménykedtek, hogy a kihalt növények biztosan kimutatják azokat a stádiumokat, melyeken átmentek a létező növények a fejlődésük során. De most már biztosra vehető, hogy ez reménytelen, mivel a paleobotanikai kutatásokat már több mint száz éve folytatják. A mai napig nem vagyunk képesek legalább egy növénycsoport történetét az elejétől a végéig követni.”

Corner E. J. botanikus professzor, Cambridge Egyetem:

„Nekem mégis az a véleményem: be kell látnunk (ha nem vagyunk elfogultak), hogy a növények paleontológiája a fajok teremtését bizonyítják.”

[E. J. H. Corner, "Evolution", in Contemporary Botanical Thought, Chicago: Quadrangle Books, 1961]
Czarnecki Mark:

„Ez a maradványanyag soha nem mutatta Darwin hipotetikus közbeeső variánsainak nyomait, helyette azt mutatta, hogy a fajok hirtelen jelennek meg és tűnnek el, és ez az anomália erősítette a kreacionista érveket, miszerint minden egyes fajt Isten teremtette.”

[Czarnecki Mark, „The Revival of the Creationist Crusade”, MacLean's, January 19, 1981]
Earl L. Core biológus, volt tanszékvezető a Nyugat Virginia Egyetemen:

„Mi semmit sem tudunk egyetlen növény- vagy állatcsoport filogenetikai történetéről, mivel az a ködös múltban rejtőzik.”

[Earl L. Core et al., General Biology, 4th ed., New York: John Wiley and Sons, 1961]
Eldredge Niles, hires paleontológus, evolucionista:

"Senkinek sem sikerült találni bármilyen „átmeneti” lényeket: a kövületi maradványok nem tartalmaznak semmilyen „hiányzó kapcsolatokat, és jelenleg sok tudósnak az a meggyőződése, hogy ezek az átmeneti formák nem is léteztek.”

Eldredge Niles 1978-ban adott interjúéból

„A legtöbb család, rend, osztály és törzs meglehetősen hirtelen jelenik meg az ősmaradvány-anyagban, gyakran anatómiailag köztes formák nélkül, amelyek folytonosan összekapcsolnák az evolúcióból származtatott utódtaxonokat a feltételezett elődeikkel.”

[Eldredge Niles, Macro-Evolutionary Dynamics: Species, Niches, and Adaptive Peaks, 1989]

„A paleontológusok Darwin óta keresik (javarészt hiábavalóan) az ősmaradványok alig észrevehetően fokozatos sorozatait, amelyek példaként szolgálnának a fajok olyan típusú átalakulásához, amit Darwin az evolúciós folyamat természetes következményének látott… Ijesztő az a tény, hogy a legtöbb faj láthatóan izolálva, különböző geológiai korszakok üledékeiben való előfordulásukat tekintve gyakorlatilag változatlanul.”

[Eldredge Niles, Progress in Evolution? New Scientist, vol. 110, 1986]

„Az az igazság, hogy egy bióta minden tagja a megjelenése óta gyakorlatilag stabil marad kismértékű ingadozások mellet.”

[Eldredge Niles, The Pattern of Evolution, 1998]
Eldredge N. hires paleontológus, evolucionista, Tattersall I.:

„Az ősmaradványokban a paleontológusok egyszerűen nem találták a várt változásokat, amikor a szikla maradványanyagában azokat keresték… Ezek az egyedi ősmaradványok észrevehetően változatlanok maradtak az ősmaradvány-anyagban való előfordulásuk folyamán. A paleontológusok számára ez már jóval korábban ismert volt, mint amikor Darwin megjelentette A fajok eredetét. Maga Darwin úgy vélte, hogy paleontológusok következő generációi szorgalmas kutatómunkával betöltik ezeket a hézagokat… Százhúsz évnyi paleontológiai kutatás után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az ősmaradvány-anyag nem igazolja Darwin jóslatait… Az ősmaradvány-anyag egyszerűen azt mutatja, hogy ez a jóslat nem helyes… Annak a megfigyelése, hogy a fajok meglepő módon konzervatív és statikus entitások hosszú időszakokon keresztül… Mindenki tudott róla, de jobbnak látta nem venni tudomást róla. A paleontológusok – szembesülve az ellenkező maradványanyaggal, amely makacsul nem szándékozta alátámasztani a Darwin által megjósolt mintákat – egyszerűen a másik irányba fordultak.”

[Eldredge N., Tattersall I., The Myths of Human Evolution, 1982]
Fortey P. L.:

„1859 óta soktonnányi kövületeket gyűjtöttek össze. De az élő szervezetek közti kapcsolatok megértésére a hatásuk lényegtelen… Becsületesen kell bevallani, hogy a kövületek inkább homályosítják, mint hogy tisztázzák a fajok kapcsolatát.”

Futuyma D., biológus:

„Lehetetlen azt cáfolni, hogy a kövületek nagyon kevés sorozatot tartalmaznak. Sok csoport keletkezéséről a mai napig semmit sem tudunk.”

„A legfőbb csoportok többsége hirtelen jelenik meg a kőzetrétegekben, és gyakorlatilag nincs bizonyíték arra, hogy az elődök átalakulásának eredményeként… Tagadhatatlan, hogy az ősmaradvány-anyag kiábrándítóan kevés átmenetre utaló sorozatot nyújt. A legtöbb csoport eredete a mai napig bizonyítatlan.”
[Futuyma D., Science on Trial: The Case for Evolution, 1983]
George T.N., angol paleontológus:

„Nincs többé szükség arra, hogy bocsánatot kérjünk a kövületanyag szegényes voltáért. Bizonyos értelemben szinte kezelhetetlenül gazdag, és a felfedezések számban lekörözik a szakma feldolgozási kapacitását. … A kövületek sorai ennek ellenére továbbra is olyan rengeteg hézagot foglalnak magukban, hogy az inkább hézag, mint sor.”

[George T.N. Fossils in Evolutionary Perspektive, Science Progress. V.48, 1, 1960]
Gish Duane (sz.1921) ismert amerikai biokémikus, volt evolucionista:

„A megkövesedett maradványok cáfolják az evolúcióelméletet, és azt az állítást, hogy az ember a majomtól származik. A tudomány azt igazolja, hogy a fajokat Isten hozta létre.”

Gould Stephen Jay evolucionista geológus, paleontológus Harvard Egyetem:

„A leletek között nyoma sincs a folyamatos változásoknak. Ha léteznének ilyen változások, akkor ellentmondanának a „természetes kiválasztódás” elvének, mert például, részben kialakult szárnyak csak megnehezítenék az egyed életben maradását. Darwini idők óta nem változott ez az állítás, amiről nyíltan beszélnek a paleontológusok.”

„A paleontológusok tudják, hogy a kövületek sorozata rendkívül kevés átmeneti formát tartalmaz; a csoportok közti átmenetek tipikusan ugrásszerűek.”

"Az átmeneti formák rendkívüli ritkaságát a leletek történelmében a paleontológusok továbbra is úgy védik, mint egy szakmai titkot."

„A paleontológusok drágán fizettek azért, hogy ragaszkodtak a darwini érvelésekhez. Mi azt képzeltük, hogy mi vagyunk a természetes történelem egyetlen igazi kutatói. De amikor a természetes kiválasztódás a szeretett evolúciós elvet alapján próbáljuk megvédeni, akkor belátjuk, hogy mennyire rosszak az általunk kapott adatok, és hogy még nem láttuk azokat a folyamatokat, amelyeket állítólag tanulmányozzuk.”

„...ha pontos is a Majer elemzése a szintetikus elméletről, akkor ez az elmélet, mint egy általános feltételezés, halott, még ha összhangban is van a tankönyvek dogmáival.”

„A kövületek nem tartalmaznak átmeneti formákat. Az, hogy még a képzeletünkben sem vagyunk képesek azokat előállítani, ez a folyamatos evolúciós elképzeléseknek a legnagyobb problémája.”

[Stephen Jay Gould, "The Return of Hopeful Monsters", Natural History, June/July 1977]

„2%-os szárnnyal nem lehet repülni… A problémák között kimagaslik az egyik – a kezdő időszak dilemmája. Amióta St.-G. J. Mivart, Darwin kortársa, rámutatott erre a problémára, az (a probléma) továbbra is ugyanolyan állapotban van.”

[Gould S. J.,Not Necessarily a Wing, Natural History, 1985, No.10]

„A mai többsejtű állatok első vitathatatlan megjelenése 570 millió évvel ezelőttre tehető az ősmaradvány-anyagban, és a megjelenésük robbanásszerűen, nem pedig hosszúra nyúló crescendóval történt. Ez az ún. kambriumi robbanás jelöli ki (közvetlen bizonyítékként) a mai állatok gyakorlatilag összes fő csoportjának megjelenését - és mindez geológiai léptékben nagyon rövid idő, néhány millió év alatt történt.”

[Gould S. J., Wonderful Life: The Burgess Shale and the Nature of History, 1989]

„Az ősmaradvány-anyag Darwinnak több szomorúságot okozott, mint örömet. Semmi sem nyugtalanította őt jobban, mint a „kambriumi robbanás”, majdhogynem az összes összetett szerves minta egyidejű megjelenése…”

„A paleontológusok nagy árat fizettek a darwini érvelésekért. Az élet történetének egyetlen igazi kutatóinak képzeljük magunkat. Pedig az adataink annyira rosszak, hogy magát a folyamatot, melyet akarunk tanulmányozni, nem is látjuk, de mégis megőrizzük a természetes szelekció által „végrehajtott” evolúciót és a kedvező képét… A legtöbb maradványfaj története két olyan tulajdonsággal rendelkezik, melyek összeférhetetlenek a gradualizmussal (a fokozatos átalakulás elképzelésével): 1). Nyugalmi állapot. A legtöbb faj nem mutat irányított változást, mialatt a Földön tartózkodik. Mikor megjelennek az ősmaradvány-anyagokban, ugyanúgy néznek ki, mint mikor eltűnnek; a morfológiai változás általában korlátozott és irány nélküli. 2.) Hirtelen megjelenés. Egy faj bármely helyi területen nem az elődeinek folyamatos átalakulásaiból származik, hanem egyik pillanatról a másikra jelenik meg a végső alakjában.”

[Gould Stephen J. The Panda's Thumb [A panda hüvelykujja], 1980]
Heribert-Nilsson Nils (1883–1955), híres svéd botanikus, a Lund Egyetem Botanikai Intézetének igazgatója:

„A paleobiológiai tények alapján még a fejlődés karikatúráját sem rajzolhatjuk meg. A leletanyag ma már annyira teljes, hogy … az átmeneti fajok hiányát nem lehet a leletek hiányosságával megmagyarázni. A hiányosságok valósak és soha nem töltődnek be.”

[Nils Heribert-Nilsson, Syntetische Artbildung, Lund, Sweden: CWK Glerups, 1953]
Johanson Donald С., amerikai paleontológus:

„A gorillák, orangutánok és csimpánzok – mintha semmiből „ugrottak volna ki”. Tegnap még nem voltak, de ma már vannak.”

[Donald С Johanson and Maitland A. Edey, Lucy.The Beginning of Humankind, New York: Simon and Schuster, 1983]
Kay M., Colbert, E. H.:

„Meglepő egy sor élő szervezet megjelenése a korai kambriumban, köztük olyan összetett ízeltlábúaké, mint a háromkaréjú rákok. … Az élőlények nagy számban való megjelenése nem lenne annyira meglepő, ha egyszerű felépítésűek lennének. Miért kell ilyen bonyolult szerves formáknak körülbelül hatszázmillió éves kőzetekben előfordulniuk, és miért hiányoznak vagy nem ismerhetőek fel a megelőző kétmilliárd év kőzeteiben? … Ha az élet valóban fejlődött, akkor érthetetlen az ősmaradványok hiánya a kambriumnál idősebb kőzetekben.”

[Kay, M., Colbert, E. H., Stratigraphy and Life History, New-York, John Wiley and Sons, 1965]
Kemp Tom S.:

„Amikor a feltételezett evolúciós folyamatok nem illenek bele az ősmaradványok azon mintázatába, amelyet elvileg elő kellett volna idézniük, ráfogják a mintázatra, hogy az ’rossz’. Egy körkörös érv merül fel: értelmezd az ősmaradvány-anyagot egy bizonyos evolúciós elmélet szempontjából, ellenőrizd a magyarázatot, és azt, hogy az visszaigazolja-e az elméletet. Nos: igen, vagy nem? … Amint az ma köztudott, a legtöbb ősmaradvány-faj a maradványanyagban egyik pillanatról a másikra jelenik meg, néhány millió éven keresztül gyakorlatilag változatlan marad, csak azért, hogy hirtelen eltűnjön…

[Kemp Tom S., A Fresh Look at the Fossil Record, New Scientist, vol. 108, 1985]
Kitts David B. evolucionista paleontológus, zoológus, Ohlakoma Egyetem, USA:

„Az, hogy az evolúciót bebizonyítsák, szükség van a fajok közti átmeneti láncokra, melyeket a paleontológia nem képes előállítani. Úgy tűnik, hogy ezek a hiányosságok – normális jelenség a kövületekben.”

„A paleontológia olyan eszközökkel rendelkezik, melyek által „megláthatjuk” az evolúciót, de az ígéreteinek ellenére az evolucionistáknak sok kellemetlenséget okozott... Az evolúció megköveteli a fajok közti átmeneti formákat, a paleontológusok azt pedig nem képesek előállítani.”

„Azoknak az ígéreteknek ellenére, hogy a paleontológia érveket ad nekünk az evolúció „meglátására”, a paleontológia az evolucionisták számára rendkívül kellemetlen problémákat állítót elő. Közülük a legszomorúbb – a hiányosságok a kövületek krónikájában.”

Leach Edmund Ronald (1910-89) angol antropológus professzor:

„Darwint nyugtalanította az a tény, hogy a kövületi leletekben hiányoznak az átmeneti láncok. Ő bízott abban, hogy valamikor megtalálják azokat, de ez a mai napig nem történt meg, és úgy tűnik, hogy soha nem találják meg. De még most is a fanatikus neodarwinisták, akik önmagukat bölcs racionalistáknak tekintik, fölényesen elutasítják azokat a bizonyítékokat, melyeket sokan már elfogadnak.”

[Nature 293:19 (1981)]


Levington D.C.:

„A paleontológusok az ásatások során megállapították, hogy az élőlények valamennyi csoportja hirtelen és teljesen kialakulva került elő. Ma már elismert tény, hogy mindegyik felsőbbrendű faj egyidejűleg jelent meg egy korai geológiai szakaszban, a „kambriai robbanáskor.”

Martin L.:

„Az az elmélet, hogy a madarak a dinoszauruszból keletkeztek, a 19. században jött divatba, de már akkor is azt elvetették. Most azt újból elővették. Sajnos, a „madár”elmélet gyakran hamisításokat igényel, hogy annak lehessen hinni… Az az elmélet, amely a dinoszauruszokat összeköti a madarakkal – a tudósok kellemes fantáziája, ami nekik utat jelent a múltba, és ami nélkül csak ábrándozni tudnának. De ha nem találunk meggyőző bizonyítékokat, akkor ezt az elméletet el kell vetni, és megfelelőbbet keresni.”

McGowan C.:

„Az evolúciós történetben rengeteg hézag van. A hézagok olyan kulcsfontosságú területeken találhatók, mint a többsejtű szervezetek eredete, a gerincesek eredete, nem is beszélve a legtöbb gerinctelen csoport eredetéről.”

[McGowan, C., In the Beginning... A Scientist Shows Why the Creationists are Wrong, Prometheus Books, 1984]

Moody Paul A. zoológus, a Vermont Egyetem tiszteletbeli professzora:

„Amennyire a geológia eredményei alapján meg tudjuk ítélni, úgy tűnik, hogy a geológiai időfogalom szerint nagy változások többnyire hirtelen történtek… ritkán találtak köztes kövült formákat az osztályozás nagy alegységei (például, a rendek és a családok) között.”

[Moody P. A., Introduction to Evolution, New-York, Harper and Row, 1962.]
Newell N. D.:

„A teljes ősmaradvány-anyagon keresztül a csoportok – kicsik és nagyok egyaránt – hirtelen jelennek meg és tűnnek el… A gyors változás legkorábbi szakasza általában felfedezetlen, és a lehetséges rokonok összehasonlításából kell következtetni.”

[Newell N. D., Creation and Evolution: Myth or Reality (Teremtés és evolúció: mítosz vagy valóság?), 1984]
Ommanney, F. D.:

„Nem tudjuk, hogyan fejlődtek ki a legkorábbi gerinchúrosok, a fejlődés milyen szakaszain mentek át, míg végül kialakultak a valódi halszerű lények. A kambrium (amikor valószínűleg megjelentek) és az ordovícium között (ahonnan az első igazi hal-jellegekkel bíró kövületek származnak), 100 millió éves hézag tátong.”

[Ommanney, F. D., The Fishes, Life Nature Library, 1964]
Parker Gery, paleontológus, biológus, volt evolucionista:

„A legtöbb ember képzeletében a kövületek és az evolúció „együtt menetelnek”. A valóságban a kövületek zavart keltenek az evolúcióelméletben…”

„Az összes „átmeneti forma” az „első” ló és modern ló között ugyan abban a geológiai rétegben található, ami azt jelenti, hogy ugyan abban az időben éltek, és nem lehetnek egymás ősei.”

Gery Parker, mint más professzorok, úgy oktatta a ló evolúcióját, mint egy bizonyított tényt. De aprólékos kutatások után elvetette ezt az elméletet. Ő, mint sok más kutató, ahhoz a következésekhez jutót, hogy a múzeumi kiállítási tárgyak és tankönyvek illusztrációi, melyek bemutatják a ló evolúcióját, ki voltak találva és félrevezetik a diákokat. Ez nem igazi tudomány, hanem áltudományos mítosz. (Alekszandr Homenkov (Александр Хоменков) http://moo-preobrazhenie.narod.ru/evol1.html)
Patterson Colin (1922–1995) a British Museum of Natural History főpaleontológusa, válasza Luther D. Sanderland-nek egy megjegyzése kapcsán:

„Teljesen egyetértek az Ön megjegyzésével, hogy a könyvem nem tartalmaz evolúciós átmeneti formák illusztrációit. Ha tudomásom lenne legalább egy (élő vagy megkövesedett) formáról, akkor azt okvetlenül betettem volna a könyvembe…”

Raup David M. geológus, Field Museum of Natural History, Chicago:

„Darwin óta eltelt 120 év, és a kövületi maradványokról lényegesen kibővült az információ. Jelenleg negyedmilliónyi faj leleteivel rendelkezünk. De a helyzet lényegesen nem változott. Az evolúcióról szóló adatok rendkívül szegények, és az a sors iróniája, hogy az evolúciós átmenetekről jelenleg még kevesebb példával rendelkezünk, mint Darwin idejében. Ez úgy történt, hogy jelenleg pontosabb információval rendelkezünk, ezért néhány darwini korabeli klasszikus példát (mint az észak-amerikai ló evolúciója), el kellett vetni vagy felülvizsgálni… Tehát a darwini időkből származó problémák 120 év után is ugyan úgy nincsenek megoldva...”

„Ahelyett, hogy az élet fokozatos kibontakozást tapasztalnák, a Darwini korabeli, és ma élő geológusok valójában egy rendkívül szaggatott maradványanyagra találtak; vagyis a sorozatban a fajok hirtelen jelentek meg, létezésük folyamán kevés, vagy semmilyen változást nem mutattak a maradványanyagok, majd hirtelen eltűnnek. Nem mindig egyértelmű (valójában csak nagyon ritkán), hogy az utódok ténylegesen jobban alkalmazkodtak a környezetükhöz, mint az elődök.”

"A változás darwini elméletének néhány klasszikus esetét, amely az ásatások eredményeire támaszkodik, mint például a ló evolúcióját, el kell vetnünk."

[Raup David M., Conflicts Between Darwin and Paleontology, Field Museum of Natural History, Bulletin, vol. 50, 1979]