Tudomány kontra evolúcióelmélet (Tudósok az evolúcióról) Dr. Holovács József
Yüklə 1 Mb.
|
- Bu səhifədəki naviqasiya:
- White E.
- 4. Mutáció – az evolúcióelméletet naiv „magyarázata” Bagnyuk V.M.
- Cairns-Smith Alexander Graham
- Sagan Carl
- 5. Valószínűségszámítás cáfolja az evolúcióelméletet Asimov Isaac
Ridley Mark oxfordi paleontológus: "Egyetlen igazi evolucionista (legyen akár a fokozatos fejlődés, akár a hirtelen ugrások híve) sem használja az ásatások eredményeit az evolúcióelmélet bizonyítékaként a teremtés elvével szemben… Sajnos, a leletekben nem találhatunk átmeneti szakaszokat…” [Mark Ridley "New Scientist" 1981. 06. ]
„Minden paleontológus tudja, hogy a legtöbb új faj, nemzetség, család, és a családok szintje felett majdnem minden új kategória hirtelen jelenik meg a kőmaradvány anyagban, és nem pedig egy fokozatos, teljesen folytonos átmenetekkel rendelkező folyamatok által.” [Simpson G. G., The Major Features of Evolution, New York: Columbia University Press, 1965] „Az átmeneti formák rendszeres hiánya nemcsak az emlősökre jellemző, hanem szinte egyetemes jelenség, amint azt a paleontológusok régóta megfigyelték.” [Simpson G. G., Tempo and Mode in Evolution, New-York, Columbia University Press, 1944]
„A kövületek ismert krónikája egyetlen példát sem képes előállítani, amely igazolná a folytonos evolúciót, és amely által megfigyelhetnénk a lényeges morfológiai változásokat.” „Fajok, melyeket nemrég úgy tekintettek, hogy azok más fajokká változtak, a feltételezett utódjaikkal egy időintervallumhoz tartoznak. Általában a kövületek nem tartalmaznak meggyőző bizonyítékokat arról, hogy az egyik faj egy másik fajba alakult volna át... Azon kívül a fajok megdöbbentő sok ideig léteztek.”
„Az csak feltételezés, hogy a madarak evolúció által keletkeztek. A kövületek egyetlen bizonyítékot sem tartalmaznak az átmeneti folyamatokról.” Thompson A. a Biology, Zoology and Genetics: Evolution Model vs. Creation Model (1983) könyvéből: “A kövületek krónikájában a hiányosságok nem az evolúcióelméletet, hanem a felsőbb csoportok teremtését támasztják alá a csoporton belüli változások korlátozott lehetőségeivel.” Valentine G.: „A kövületekben mindegyik faj már kiformáltan jelenik meg. Az átmeneti formák alapján egyetlen típus sem kapcsolható össze egy másikkal. A tények arra utalnak, hogy az átmeneti formák sorozata alapján a gerinctelenek egyetlen osztálya sem kapcsolható össze egy másik osztállyal.” Watson L., evoluciónista: „Úgy tűnik, hogy a majmok a semmiből bukkantak fel. Múlttal nem rendelkeznek, és a kövületeinek krónikája is hiányzik. Ha becsületesek vagyunk, akkor beismerjük, hogy a modern ember keletkezése is ugyan olyan nagy rejtély.” [Watson L. The Water People, Science Digest, 1982, v.9, 5 ]
„A leglényegesebb evolúciós folyamatok nehezen magyarázhatók. Egyetlen egyet sem sikerült megfigyelni, de még elképzelésünk sincs arról, hogy létezik-e ilyen folyamat. Nem rendelkezünk egyetlen egy növényi vagy állati kövületi maradvánnyal, mely igazolná az evolúciót.” [Wesson P. Beyond Natural Selection, Massachusetts Institute of Technology, 1991.]
„...attól függetlenül, hogy milyen a hivatalos vélemény, a halak ismert csoportjai „semmiből” jöttek létre... Gyakran arra gondolok, hogy nem szeretném védeni a bíróság előtt az evolúciót.” William R. Fix: „Az ember őseiről szóló kövületek mennyisége annyira csekély, hogy aki ez alapján bizonyos kijelentéseket próbál tenni, kénytelen az egyik kockázatos feltételezés után áttérni a következőhöz, és abban reménykedni, hogy az nem teszi őt teljesen bolonddá. Úgy tűnik, hogy még mindig vannak, akik nem akarnak ezen okulni. Jelenleg sok tudós és népszerűsítő még mindig azt állítja, hogy az ember keletkezésének problémája meg van oldva. De bizonyítékokkal nem rendelkeznek.” [William R. Fix: The Bone Peddlers. Macmillan, New York, 1984]
„Azonban az ősmaradvány-fajok nagy része a történelmük során változatlan maradt, és a maradványanyag lényeges átalakulásának egyetlen példájával sem képes szolgálni.” [Woodroff D.S., Science, vol. 208, 1980]
„Az evolúcióelméleten nem segít a mutáció mechanizmusa, melyet a neodarwinisták nagyon fontosnak tartják. Az, hogy a feltételezett változások az utódokhoz kerüljenek, éppen annak az ivarsejtnek kell mutálni, mely részt vesz a megtermékenyítésben. Ez azt jelenti, hogy egy szervezet élete alatt az ivarsejtek mutációjának valószínűsége 10-16 - 10-18… Az evolucionizmus olyan csodálatos jelenséggel is cáfolható, mint az embrionális fejlődés. Arra, hogy tárolódjon és végrehajtódjon az a rengeteg utasítás, algoritmus, mely irányítja ezt a fejlődést, még a DNS molekula is kevés. Egy olyan algoritmust, mely egyetlen sejtből képes kifejleszteni egy szervezetet, csak a külső intelligencia hozhat létre. Az evolúcióelmélet az embrió fejlődését sem képes megmagyarázni.”
„A „vak eset” nagyon korlátozott. Az még létrehozhatja az alacsony színtű kapcsolatokat, melyek egyes betűknek vagy rövid szavaknak felelnek meg. De magasabb szinten a véletlen már képtelen. Ezért értelmetlen a megoldás hosszadalmas várakozása… ” [Cairns-Smith A.G., The Life Puzzle, 1971]
„Aligha várható, hogy egy baleset, vagy spontán változások sorozata által tökéletesebb lesz egy kifinomult mechanizmus. Nem valószínű, hogy egy óra vagy egy rádió jobban fog működni, ha azt bottal fogjuk szurkálni.” „A Drosophila melanogaster mutánsai, melyekkel sok klasszikus genetikai kísérletet hajtottak végre majdnem kivétel nélkül elmaradnak a normális legyektől az életképesség, termékenység, és az élet időtartama szempontjából.” [Heredity and the Nature of Men, 1964] Encyclopedia Americana: „Az a tény, hogy a legtöbb mutáció ártalmas a szervezetre, összeférhetetlen azzal az elképzeléssel, hogy a mutáció az evolúció megvalósításának szükséges alapja. Tényleg, a mutánsok, melyeket a biológiai tankönyvek tartalmaznak, inkább torzszülöttek és szörnyetegek gyűjteményei, és úgy tűnik, hogy a mutáció inkább rombolási, mint alkotó folyamatnak felel meg.” „A DNS láncocskák replikációja hihetetlen pontossággal történik. A „sajtóhiba” vagy másolási hiba rendkívül ritka balesetnek számít.” [Encyclopedia Americana, 1977, 10] Flanders Howard: „Az enzimek a szervezeteknek az életét, és az öröklődését úgy tartják fenn nemzedékről nemzedékre, hogy folytonosan javítgatják a genetikai sérüléseket… A DNS molekulák lényeges sérülései rendkívüli reakciókat váltanak ki, melyek abban nyilvánulnak meg, hogy növekedik a helyreállítással foglalkozó enzimek termelése.” [Inducible Repair of DNA, Scientific American, 1981,11]
„A legtöbb mutáció káros a szervezetre. A kísérletek azt mutatták, hogy mindegyik sikeres vagy hasznos mutációra több ezer káros mutáció jut.” [Chromosomes and Genes, 1971]
„Az a dogmatikus kijelentés, hogy a gének mutációi nyersanyagként szolgálnak az evolúciós folyamatokban, beleértve a természetes kiválasztódást is, komoly tanulmányozások és elemzések után egy mítosznak tekinthető.” [On Сromosomes, Mutations, and Phylogeny, 1971. 12. 27]
„A Drosopfila melanogaster mutáció sokévi tanulmányozása után Goldsmidt kétségbeesetten panaszkodott, hogy a változások annyira reménytelenül csekélyek, hogy ha egy példány mutációk ezreit is tartalmazná, új faj még akkor sem keletkezne.” [Darwin Retried, 1971]
(Kifejlődhetnek-e a gének?) „Ahhoz, hogy egy organizmusból egy másfajta élőlény fejlődjön ki, új genetikai információra van szükség. Ez a létező genetikai információ változását, vagy új információ megjelenését kívánja meg. A sejtek osztódása során a gének által tartalmazott információk rendkívüli pontossággal másolódnak le. Ebben a folyamatban a sejtekben másodpercenként 100 nukleotid képződik. Egy korszerű felszereléssel rendelkező képzett vegyésznek ez több napi munkája volna. A becslések szerint a másolás során százezer millió nukleotid között legfeljebb egy hibás, ha akad. De akkor az enzimek helyrehozzák a pontatlan vagy sérült nukleotidokat, hogy kiküszöböljék a másolási hibákat. Ilyen konzerváló gépezet korlátozza a gének változásait.” „A biológiai rendszerek olyan korrigáló mechanizmusokkal rendelkeznek, amelyek megakadályozzák a hibákat a genetikai információk másolása során, ezért a mutáció ritka jelenség a természetben. A közönséges muslica (drozofila) mutációit vagy egy évszázadon keresztül megfeszített erővel tanulmányozták. Ez a rövid életű gyümölcslégy évente harminc generációt képes nemzeni. A besugárzott legyek sérült szemmel vagy szárnyakkal születtek, de nem jött létre egyetlen szupermuslica sem, és minden, ami ezeknek a koncentrált kísérleteknek az eredményeként létrejött, az nem volt más, mint drozofila. A genetikai információ pontos. A véletlenszerűen létrejött mutációk szükségszerűen torzak, mivel a mutáció sok információ elvesztésével jár együtt. Ez az egész egy kicsit olyan, mintha egy bonyolult számítógépben megcserélnénk néhány elektromos csatlakozást abban a reményben, hogy ezzel fokozhatjuk a gép teljesítőképességét. Az a filozófiai előfeltevés, hogy az élet véletlenszerűen jött létre, ahhoz az abszurd konklúzióhoz vezetett, hogy az ember egy egysejtű élőlény genetikai információinak másolása során bekövetkezett hosszú hibasorozat terméke.”
„A véletlenszerű változások és a környezet általi kiválasztódás elméletének egy további problémája abból a tényből adódik, hogy a genetikai információ annyira precíz. Egy hüllő genetikai információja egy olyan lény létrehozására van megalkotva, amely minden szempontból megfelel természetes lakóhelye körülményeinek. Ugyanezt lehet elmondani a madarakról is. Egymáshoz viszonyított helyzetük alapján, ami az ásatások nyomán szemünk elé tárul, sokan mégis azt feltételezik, hogy a hüllők madarakká fejlődtek. Ha a madarak valóban a hüllőkből fejlődtek ki, akkor minden egyes kis mutációnak ki kellett választódnia, mivel ez egy teljesen célszerű lénynek a fokozatosan végbemenő fejlődése volt. Egy olyan folyamatnak kellett lezajlania, amelynek során minden újabb köztes lény jobban alkalmazkodott a feltételezett környezeti változásokhoz, mint közvetlen elődje. A hidegvérű hüllők és a melegvérű madarak anyagcseréje nagyon különböző. Sejtjeik biomolekuláinak is fokozatosan változniuk kellett. Itt azonban rendkívül precízen megformált molekulákról van szó, mert funkciójuk alakjuk függvénye, ami viszont alkotóelemeik pontos sorrendjéből adódik. Ha figyelembe vesszük, hogy az emberi hemoglobin alkotórészeinek szekvenciájában egyetlen aminosavnak a felcserélődése sarlósejtes vérszegénységet idézhet elő, akkor láthatjuk, micsoda képtelen ötlet az, hogy apró változások hosszú sorozatában minden egyes lépés előreviszi az evolúció hosszú útját. Ezeknek a precízen megtervezett molekuláknak az evolúciója lehetetlenség, mivel kémiai felépítésük legcsekélyebb változásai is csökkentik, vagy teljesen meg is szüntetik működőképességüket. Az enzimek, amelyek elősegítik vagy gátolják a sejtekben a kémiai reakciókat, úgy működnek, akár a kulcs a zárban, mert tökéletesen illeszkednek a szubsztrát molekulájának alakjához. Ha a "zár" alakja továbbfejlődik, akkor ez megköveteli a "kulcs" formájának változását is, hogy a két molekula továbbra is illeszkedjen egymáshoz, ez pedig kémiailag lehetetlen.Tehát nemcsak hogy nem létezik ősi organizmus, de elvileg kizárt, hogy az egyik életforma biomolekulái átváltozzanak egy másik élőlény biomolekuláivá.”
„Az evolúció hívei azt állítják, hogy a természetes kiválasztódás szerepet játszik a különféle életformák állítólagos kifejlődésében. A környezet változásainak jobban megfelelő mutáns előnyösebb helyzetben van. Mivel azonban a mutációk vagy inkonzekvensek, vagy pedig katasztrofális hatásúak az egyed életképességére nézve, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a természetes kiválasztódás kiselejtezi a mutánsokat. Ha az egyed a mutáns gént csak az egyik szülőtől örökli, akkor megtörténhet, hogy a nem mutáns allél érvényesül, de ha mindkét szülőtől a mutáns gént kapja, ez az életképesség csökkenéséhez fog vezetni. Ezért a természetes kiválasztódás valószínűleg kiselejtezi a mutáns egyedet. A természetes kiválasztódás tehát egy konzerváló mechanizmus, nem pedig az életrevalóbb fajok kifejlődésének eszköze.” „A huszadik század közepére világossá vált, hogy a természetes kiválasztódás nem képes nagyobb mértékben megváltoztatni az egyes fajokat, mint a tenyésztők által irányított szelekció. A kutyából ki lehet tenyészteni egy kisebb, majd egy még kisebb állatot, de az akkor is Canis lupus marad. A fokozódó szelekció és az egyes fajták kitenyésztése során a szegény kutyák egyre betegesebbek lesznek. A törzskönyvezett kutyának szegényesebb a génállománya, mint a keveréknek. Hasonló módon ki lehet tenyészteni nagyobb termést hozó és rövidebb szárú búzát, de ez a gabonafajta sokkal fogékonyabb lesz a betegségekre. És a növény akkor sem lesz más, mint búza. Egyértelmű, hogy a természetes kiválasztódás távolról sem a változás mechanizmusa, hanem sokkal inkább egy konzerváló hatású folyamat. Gondoljunk csak bele, mit tenne a természetes kiválasztódás a kialakulófélben lévő szárnnyal rendelkező hüllővel, amelyekből állítólag a madarak kifejlődtek! Egy ilyen részleges szárny, amíg teljesen ki nem alakult és nem volt használható, csak nyűg lett volna az állat számára. A természetes kiválasztódás kiselejtezte volna azt, mivel nem lett volna eléggé életképes.”
„Ha valamilyen mutagén kémiai anyag, sugárzás, vagy másolási hiba miatt változás történik, az ennek eredményeként létrejött mutáns gén általában működésképtelen. A legtöbb mutáció káros, ha ugyan nem halálos az organizmusra nézve. Nem valószínű, hogy egy gondosan megtervezett gép hibája elősegíti a szerkezet működését. Eddig egyetlen előnyös mutációról sincs tudomásunk. A kromoszómákban előfordulnak mutációk. Ez megtörténhet úgy, hogy a kromoszóma egyik darabja elvész, vagy úgy, hogy egy adott darab kétszer szerepel a kromoszómában. Alkalmanként megesik, hogy a kromoszóma egyik darabja megfordul, és így a nukleotidok helytelen sorrendben következnek egymás után. Az is előfordulhat, hogy a kromoszóma egyik darabja rossz helyre kerül. Különböző kromoszómák darabjai is felcserélődhetnek egymással. Vajon lehetnek-e ezek a ritka hibák az evolúció eszközei? A kromoszómák által tartalmazott genetikai információ részletei olyanok, mint a könyv lapjai. A könyv előkészítése során időnként előfordulnak gépelési hibák. Nevezzük ezeket mutációknak! Ezeket a hibákat a korrektor általában észreveszi. Ő a javító enzimek megfelelője. Ha a hiba mégis belekerül a könyvbe, az információvesztést eredményez. Alkalmanként megtörténik, hogy a könyv néhány lapját rossz helyre teszik a kötészeten, fejjel lefelé illesztik be, kimarad, vagy kétszer szerepel a kötetben. Ezekkel a hibákkal lehet érzékeltetni a kromoszómák mutációját. A könyv kevésbé fogja tudni betölteni információhordozó feladatát. Az említett hibák következtében egyetlen új információ sem fog születni, és a regényből sem lesz igaz történet.” [David Rosevear Teremtéstudomány, A Biblia igazságának megerősítése, MKKA, 1997]
„Nem tudom elhinni, hogy ezek az öröklődési „hibák” még a természetes kiválasztódás segítségével is képesek lettek volna létrehozni ezt a világot az összes strukturális gazdagsággal, kifinomultságával és csodálatos adaptációs tulajdonságokkal.” [The Orion Book of Evolution, 1961]
„A legtöbb (mutáció) káros vagy halálos.” [Cosmos, 1980]
„Ez a fejezet néhány példát tartalmaz, amelyek állítólag az evolúcióról (különösen a mutációról) szólnak, és megmutatom, hogy mutáció által az információ nem növekszik… Az egész biológiai irodalomban, amelyet áttanulmányoztam, a mutáció egyetlen esetben sem nem hozott létre új információt… Ahogyan kiderült, a molekuláris szinten a mutációk csak csökkentik a genetikai információt, és nem növelik azt. Úgy számítódik, hogy a neodarwinizmus meg tudja magyarázni, hogy az evolúció révén hogyan növekedet a biológiai információ. Az ember és baktérium közti biológiai különbség elvi lényege – az információ, amelyet azok tartalmaznak… Az ember genomja több információt tartalmaz, mint a baktériumé. A mutáció nem növeli az információt, hanem annak az elvesztéséhez vezet.” [Lee Spetner, Not By Chance, The Judaica Press Inc, New York, 1997]
„.. A nem mutáns egyedek nemzedékről nemzedékre kiszorítják a mutánsokat... A mutánsok nem képesek konkurálni a nem mutánsokkal, mivel degenerálódnak, és hátrányos helyzetbe kerülnek.” [Stebbins G. L., Processes of Organic Evolution, 1971]
„Inzulin. Az inzulinszerű proteineknek 8·1027 különböző kombinációja létezik, de ezekből csak egy képlet felel meg a szükséges inzulinnak. A becslésünkben gavallérosan feltételezzük, hogy az univerzum keletkezése óta minden másodpercben egy különböző inzulinszerű protein keletkezik. Akkor 10 milliárd év alatt 3·1017 kombináció lenne. Ez azt jelenti, hogy ez a mennyiség az összes inzulinkombinációnak csak az egy milliárdnyi része. Még 1020 évet kellene várni, hogy mindegyik kombináció előforduljon. Hemoglobin. A hemoglobin véletlenszerű kialakulása még valószínűtlenebb. A hemoglobinnak 135·10165 kombinációja van. Ebben az esetben még többet megengedhetünk az evolucionistáknak. Feltételezzük, hogy az univerzum létezése óta 10100 kombináció keletkezik. Ugyanakkor az univerzumban az összes atomok becsült száma – 1078, ami azt jelentené, hogy a „hemoglobin gyárunk e termelékenység fenntartásához 1021 univerzumot fogyasztana másodpercenként. Vírus. A legkisebb ismert vírus DNS-e 5000 vegyületet tartalmaz. Akkor ebben az esetben a lehetséges kombinációk száma 101505! Ennek a számnak a nagyságrendjét az ember nem képes felbecsülni.” Bloom Harold, ismert evolucionista: "Még a légkisebb fehérjének is spontán keletkezése abszolút lehetetlen." Flirmans Karl mikrobiológus, Indiána Egyetem: „A modern biológia bebizonyította, hogy a sejtek evolúciós úton nem keletkezhettek, és a teremtésről beszélnek.” Foster David: „Thomas Huxley azt hitte, hogy korlátozott idő alatt spontán módon információ keletkezhet, ami szerinte azt is jelentette, hogy hat majom hat millió év alatt véletlenszerűen megírná a British Múzeum összes könyvét. Aki ismeri a matematikát, annak más a véleménye. Nem volt igaza Huxley-nek, mivel gyakorlatilag hat majom a Világegyetem létezésének ideje alatt egy könyvnek csak egy fél oldalát tudná spontán legépelni.” Hart Michael matematikus, csillagász: „A legegyszerűbb ismert szervezet, mely képes önálló létezésre, körülbelül 100 gént tartalmaz. Annak a valószínűsége, hogy egy konkrét gén százból (10 milliárd év alatt) spontán módon keletkezzen: 1 a 2100. De annak a valószínűsége, hogy egy időben ugyanott 100 gén keletkezzen, lényegesen kisebb.” Horgan John, amerikai evoluciónista biológus beísmeri, hogy lehetetlen az RNS spontán keletkezése: „Minél mélyebben kutatjuk az RNS-t, annál több kérdés merül föl. Hogyan keletkezett az első RNS? Az élet keletkezése előtt hogyan történt az RNS szintézise, ha még a sokkal jobb laboratóriumi körülmények közt is az RNS-t és az összetevőit rendkívül nehéz megvalósítani? ” [John Horgan, "In the Beginning", Scientific American, vol. 264, February 1991]
„Annak a valószínűsége, hogy az élet élettelen anyagból keletkezett 1040000. Ez a tény elegendő, hogy eltemessük Darwint és az egész evolúcióelméletet.” „Az az elképzelés, hogy az élő sejtben tárolt program spontán módon képes kifejlődni, felsőfokú abszurdum… Az a véleményem, hogy a legtöbb biológus a szíve mélyén érti ezt az igazságot, de ők annyira félnek a lehetséges következtetésektől, hogy készek bármit elfogadni, csak hogy eltávolodjanak az igazságtól.” „Az életet egy intellektuális Teremtő hozta létre. Ez annyira nyilvánvaló, hogy az ember akaratlanul is felteszi a kérdést, hogy sokan miért nem fogadják el ezt az igazságot. Ennek az oka nem a tudomány, hanem pszichológiai faktor.” „Nem tudom, hogy a csillagászok mikor ismerik fel, hogy a kombinatorikus szintézis által az élet alapját képező sok ezer biomolekula közül egyetlenegy sem jöhetett létre természetes úton. A csillagászoknak nem lesz egyszerű ezt elfogadni, mivel a biológusok megpróbálják őket meggyőzni, hogy ez nem így van...” „Mivel annak a valószínűsége, hogy az élet spontán keletkezet, jelentéktelen, ezért abszurd a véletlenen alapuló összes koncepció. Logikus elfogadni, hogy a kedvező fizikai tulajdonságok, melyektől függ az élet, egy szándék alapján keletkeztek. Ezért majdnem elkerületlen annak a feltételezésnek az elfogadása, hogy a mi elménk szintje csak tükrözi a minket létrehozó felsőbb Elmét és Isten elvét.” „Az az elképzelés, hogy nemcsak a biopolimerek, hanem az élő sejt programja (kódja) is képes volt valahol az őslevesben spontán keletkezni, a legnagyobb abszurdum.” [Hoyle Fred., The Big Bang in Astronomy, New Scientist, 1981, No.1280] „Képzeljenek el egy feladatot, amelyben 1050 vak embernek egyidejűleg kell összerakni 1050 Rubik-kockát. Akkor megértik annak a valószínűségét, hogy spontán legalább egy (a sok közül) biopolimér keletkezzen, amelytől függ az élet létezése. Azok a kijelentések, hogy nemcsak a biopolimérek, hanem az élő sejt működéséhez szükséges programok is spontán keletkeztek a történelemelőtti őslevesben a Földön – felsőbbrendű zagyvaság. Az élet – egyszerűen kozmikus fenomén.” [Hoyle Fred., New Scientist, 19 November, 1981] Sir Hoyle Fred (1915–2001) angol kozmológus, matematikus, csillagász és filozófus, Cardiff Egyetem, Nobel-díjas, (volt evolucionista), Wickramasinghe Chandra alkalmazott matematikus és csillagász, (Cardiffi Egyetem): "… majmok hada, melyek állandóan ütik az írógép billentyűit, nem tudták volna létrehozni Shakespeare műveit, mivel a Világegyetem nem eléggé nagy ahhoz, hogy ott annyi majom és szemétláda elférjen, melyekre szükség van a sikertelen próbálkozások tárolására. Ez vonatkozik az élő anyagra is." „Annak a valószínűsége, hogy az előző fejezetekben közölt tényeknek a teremtéselmélet helyes magyarázatot adjon, lényegesen nagyobb, mint 1/1040000. Tényleg, ez az elmélet annyira nyilvánvaló, hogy csak csodálkozni lehet, hogy miért nem fogadták el azt, mint egy axiómát. Ennek inkább pszichológiai, és nem tudományos okai vannak.” „Ebben a fejezetben megmutattuk, hogy az az elmélet, mely a Fajok eredetében volt leírva, hamis. A sors iróniája, hogy a tények kidobták Darwint a „nyeregből”, és úgy tűnik, hogy a verseny győztese William Paley lett, aki majdnem száz évig a tudósok számára a gúny tárgya volt.” „A kövületekben talált ősélet maradványai nem az egyszerű kezdetről tanúskodnak… Ez azt jelenti, hogy az evolúcióelméletnek nincs megfelelő alapja.” „A DNS öt gisztont tartalmaz, melyekről feltételezik, hogy azok a gének működését vezérlik. Annak a valószínűsége, hogy legalább egy legegyszerűbb giszton is keletkezzen 1:20100 … 20100 szám nagyobb, mint az atomok száma az összes csillagokban és galaxisokban.” [Fred Hoyle and Chandra Wickramasinghe, Evolution from Space, London: J. M. Dent & Sons, 1981] Yüklə 1 Mb. Dostları ilə paylaş:
|