Microsoft Word tektonika doc



Yüklə 259,32 Kb.
Pdf görüntüsü
səhifə1/12
tarix11.04.2018
ölçüsü259,32 Kb.
#37353
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12


 

 

 



GEOTEKTONIKA 

 

 



A Föld mai állapota évmilliárdokig tartó fejlődési folyamat eredménye, melynek 

során óceánok, kontinensek, hegységek születtek és pusztultak el. A Föld dinamikai fo-

lyamatai napjainkban sem szűntek meg, a földkéreg és a Föld belső részei jelenleg is 

szüntelen mozgásban vannak. Erről tanúskodnak a napjainkban is gyakori földrengések, 

vulkánkitörések stb. 

A geotektonika a Föld fejlődésének (dinamikai folyamatainak) általános törvény-

szerűségeivel, a kéregmozgások és a mélyebb övezetekben lejátszódó tömegáthelyeződé-

sek vizsgálatával, valamint az ezeket kiváltó erőkkel foglalkozik. 

Korábban számos geotektonikai hipotézis látott napvilágot (pl. a Föld zsugorodási 

elmélete, a Föld tágulási elmélete, magmatikus elméletek stb.) azonban egyiküknek sem 

sikerült a Föld dinamikai folyamataira és a földtudományok alapkérdéseire ellentmon-

dásmentes és kielégítő magyarázatot találni. Az 1960-as évek vége felé azonban 

− első-

sorban a szeizmikus és a földmágneses kutatások eredményei alapján 



− kialakult egy 

olyan új általános geotektonikai elképzelés (a globális tektonika, vagy más néven a 

lemeztektonika elmélete), amely egységbe foglalja a Föld dinamikai folyamatait és segít-

ségével egyszerűen magyarázhatók a földtudományok olyan alapproblémái, mint pl, a 

Föld felszíni formáinak kialakulása (a kontinensek és az óceánok mai elrendeződése), a 

földrengések, illetve a vulkanizmus eredete és területi eloszlása, a különböző típusú és 

korú kőzetek, valamint az ősmaradványok földrajzi előfordulása stb. 

A következőkben a Föld azon globális tektonikai mozgásaival foglalkozunk, ame-

lyek a geológiai korok alatt kialakították a Földünk mai arculatát: a kontinenseket, az 

óceánokat, a hatalmas hegységrendszereket és a különféle földtani képződményeket 

− és 

amelyek napjainkban is döntő szerepet játszanak a Föld életében. Először röviden átte-



kintjük a Föld nagyobb szerkezeti egységeit és ezek geofizikai jellemzőit, majd a konti-

nensek vándorlásával, az óceánfenék széttolódásával és a lemeztektonika elméletével 

foglalkozunk. 

 

 



A földkéreg nagyobb szerkezeti egységei 

 

Geotektonikai szempontok szerint a Föld felszíne három fő egységre osztható: a 



kontinentális területekre, az óceáni területekre és a partmenti tengerek területére. Ezek az 

1 ábrán látható módon további kisebb szerkezeti egységekre oszthatók, amelyek geofizi-

kai szempontokból eltérnek egymástól. 



A kontinentális területek kontinentális pajzsokra, orogén területekre és 

nemorogén területekre oszthatók. 

  Kontinentális pajzsok minden kontinensen találhatók. Ezek 570-3500 millió 

éves  ősi "kontinentális magok", főleg bázisos kőzetekből állnak, általában erősen gyűrt 

szerkezetűek és legalább 570 millió éve (a prekambrium óta) tektonikailag nyugodt terü-

letek. A geofizikai megfigyelések alapján nagy kéregvastagság, kis gravitációs anomáli-

ák, alacsony hőáram értékek, a szeizmicitás (a földrengések) és a vulkáni tevékenység 

teljes hiánya jellemzi ezeket a területeket. Ilyen ősi pajzsok pl. a Dekkán fennsík Indiá-

ban, a Balti-pajzs Észak-Európában, az Angara-masszivum Szibériában stb. 



 

1 ábra. A Föld nagyobb szerkezeti egységei 

 

A kontinentális területek kontinentális pajzsokra, orogén területekre és 

nemorogén területekre oszthatók. 

  Kontinentális pajzsok minden kontinensen találhatók. Ezek 570-3500 millió 

éves  ősi "kontinentális magok", főleg bázisos kőzetekből állnak, általában erősen gyűrt 

szerkezetűek és legalább 570 millió éve (a prekambrium óta) tektonikailag nyugodt terü-

letek. A geofizikai megfigyelések alapján nagy kéregvastagság, kis gravitációs anomáli-

ák, alacsony hőáram értékek, a szeizmicitás (a földrengések) és a vulkáni tevékenység 

teljes hiánya jellemzi ezeket a területeket. Ilyen ősi pajzsok pl. a Dekkán fennsík Indiá-

ban, a Balti-pajzs Észak-Európában, az Angara-masszivum Szibériában stb. 

 Az orogén területek Földünk felszínének azon részei, ahol az utóbbi 570 millió 

évben lejátszódó tektonikus folyamatok eredményeképpen hatalmas kiterjedésű hegysé-

gek képződtek. Időben és térben három fő hegységképződési szakasz határolható el: a 

kaledóniai orogenezis, a variszkuszi-herciniai orogenezis és a még jelenleg is tartó alpi 

orogenezis; amely utóbbinak az 1 ábrán látható tagjai: az Alpi-Himalájai-, Alpi-Pacifikus 

hegységrendszer, a Melanéziai- és az ún. Cirkum-Pacifikus-hegységrendszer. Jellemzőik: 

a Föld hatalmas területeire terjednek ki és a kontinensek szélén folyamatos övet alkotnak

a mozgások fő fázisa földtörténetileg rövid idő alatt játszódik le, hegységtömegük fő ré-

sze tengeri üledékes kőzet, erős vulkáni és igen erős szeizmikus aktivitást mutatnak. Eze-

ken a területeken magas hőáram értékek és határozott gravitációs anomáliák mérhetők. 

Az alpi orogenezisnek a jelenben is zajló élénk tektonizmusára utal, hogy napjaink leghe-

vesebb és leggyakoribb földrengései és vulkáni működései nagyrészt ide koncentrálód-

nak. 

 A kontinentális területek harmadik főbb szerkezeti egysége az ún. nemorogén 



területek. Ezek legnagyobb része táblás terület (ún. kratonok), amelyek tektonikus aktivi-

tásukat tekintve a pajzsok és az orogén területek között helyezkednek el: általában lassan 

süllyednek, vagy emelkednek, kérgük az átlagosnál vastagabb, hőáramuk normális, sze-

izmikus aktivitásuk jelentéktelen, de nem teljesen inaktívak. 



Az óceáni területek óceáni medencékre, óceáni hátságokra és mélytengeri árkok-

ra oszthatók. 




Yüklə 259,32 Kb.

Dostları ilə paylaş:
  1   2   3   4   5   6   7   8   9   ...   12




Verilənlər bazası müəlliflik hüququ ilə müdafiə olunur ©genderi.org 2022
rəhbərliyinə müraciət

    Ana səhifə