Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

Aldus Manutius magyar barátai

A magyar humanizmus Mátyás király korszakában nagy lépéseket tett a kibontakozás felé. Egy kemény, öntudatos kéz vezetése mellett - a külső hatalmi megerősödéssel párhuzamosan - befelé, a humanista szellem vonalán is megmutatkoztak az első nagyobb eredmények. A mai érte­lemben vett hivatal felé megindult kancellária a fókusz. A Mátyás királytól kreált püspökök - majdnem mind homo novus - szintén az új szellem apostolai. A királyi udvarban szívesen kötnek ki az olasz humanisták. Itáliával is állandóak a kapcsolatok. Humanizmusunk Janus Pannonius örökségét teszi hagyománnyá és a fejlődés alapjává. Alig felmérhető fejlődést rejtett magában a jövő, amikor a könyörtelen párka elmetszette a nagy humanista princeps életének fonalát. A „secundus Attila” halálával is maga választotta ősét, a nagy hun fejedelmet példázta, mert a magyar nagyhatalmat magával vitte sírjába. Uralkodása hama­rosan a magyar saeculum aureummá eszményül, normává válik, amelyhez már II. Ulászló korában mérik a jelent. Nagy koncepcióit folytatni gyönge utódjában nem volt elég tehetség és erő. Ha lett volna, úgysem választják meg azok a magyar főpapok és urak, akik kicsinyben maguk is „Mátyás király” voltak, éppen ezért nem akartak erősebbet emelni maguk fölé.

Mégis ők vitték, ők adták át a következő nemzedéknek a Mátyás kor eredményeit. Igazában a „királytalan humanizmus” idején teljesedett ki a magyar humanizmus. A király kezéből ki­csúszott hatalmat a kancellária vezetői, a gazdag főpapság és főurak ragadták kezükbe. Így nagy decentralizációval számolhatunk, amely szellemi téren is éreztette hatását. A kancellária fokozódó bürokratizálódásával együttjárt az ott működő papok fokozatos elvilágiasodása, amely a humanizmusnak is bizonyos fejlődési fokon túl természetes velejárója és hőfokának mértéke. Itt, a kancelláriában őrizték legszívósabban, ápolták leghívebben a régi humanista hagyományokat.³²⁰

Ez pedig abban rejlett, hogy - bár részben a humanizmus jegyében fejlődik ki a nemzeti öntudat, mely a külföldtől megkülönböztet és elválaszt - nem vágták el külföld felé szellemi kap­csolataikat. Szellemi élet, ha nem akar elsorvadni, be sosem gubózhat, nem rendezked­hetik be önellátásra, nem csaphatja le a határsorompókat.

Ha csak így nézzük a Jagellók uralkodását, nem mondhatjuk szerencsétlennek. Magyarország látszatra nem vesztette el nagyhatalmi pozícióját, sőt - minden belső erőtlensége ellenére Csehországgal együtt nagyhatalomnak számított. Élénk politikai kapcsolatai Lengyelország­gal, Ausztriával, Velencével erős kulturális, humanista pezsgést hoztak létre. A krakkói és bécsi egyetemen sok a magyar diák. Ha még idevesszük a cseheket, akiknek egyik központja - a cseh királyi kancellária - éppen Budán székelt, akkor láthatjuk, hogy egy sajátosan közép-európai humanizmus van kialakulóban, melynek három - összeköttetésben álló - gyújtópontja: Bécs, Krakkó és nem utolsósorban Buda. Ezek között állandó és megszakítatlan kapcsolat volt, mégha egymás politikai útjait, hol a kulisszák mögött, hol pedig egész nyíltan, keresz­tezték is. Vagy talán éppen azért! Mind Ausztria, mind pedig Lengyelország uralkodója a beteges Ulászló esetleges utódnélküli elhalálozására számolt, sandítva félszemmel a magyar trónra. A trónörökös megszületése után pedig minél nagyobb befolyásra akartak szert tenni. Mindez élénk diplomáciai kapcsolatokat eredményezett, a szellemi élet felpezsdülését is maga után vonva, hisz e diplomaták a legjobban képzett, az új műveltséggel átitatott humanisták soraiból kerültek ki.³²¹

Közép-európai humanizmus van itt kialakulóban, amelynek az egyes országhatárokon belül erőforrásai a királyi kancelláriák, Bécsben és Krakkóban az egyetem; kapcsolatait azonban egy pillanatra sem szakítja meg szülőanyjával, Itáliával. A legképzettebb emberek, a vezetők mind innét kerültek ki. A tudományszomjasabb, törekvőbb tanulók a bécsi vagy a krakkói egyetemet nem találják elégnek, hanem Itáliába mennek, hogy - amint az eléggé Itália-ellenes Celtis megfogalmazta - „apud genetricem et antiquam litterarum parentem Italiam” - tanul­mányaikat mintegy betetőzzék. Az olasz egyetemek még nem vesztették el régi varázsukat.³²² És épp ezekkel az itáliai kultúrgócokkal való összeköttetés ád mindig új erőt, ösztönzést, új lehetőségeket a fejlődéshez. Érdemes a közép-európai humanizmus itáliai orientálódásának térképét fölrajzolni, mert a német, magyar, lengyel és cseh diákok egyes tanárokat favorizál­tak erősebben. Mind a hely, mind pedig a tanár szelleme erősen rányomja bélyegét gondol­kodásukra és ízlésükre, mind pedig későbbi humanista tevékenységükre.

Ezt szinte készen kapjuk Vincenz Langnak Konrad Celtishez írt levelében. Lang néhány barátjával tanulmányútra indul Itáliába. A közép-európai humanizmus vezéralakja, Celtis, szabja meg, hová menjenek, kiket keressenek föl. A levél, mely útibeszámolónak készült, pon­to­san jelzi azokat a gócpontokat, humanistákat, kik nagy szerepet játszottak a közép­európai és így a magyar humanizmus életében.

Első állomásuk - földrajzilag, de ez a sorrend hatóerőt tekintve is helytálló - Velence, itt meg­látogatják Aldus Manutius „Graecanicae antiquitatis restauratorem”, és hallgatják Georgius Vallát, meg Antonius Sabellicust. Innét Velence hivatalos egyetemére, Padovába vezet az útjuk, ahol akkor az „artes” leghíresebb tanára Calphurnius. Majd Ferrarában álla­pod­nak meg, hol a nevezetesség a nagy Guarino da Verona legkedvesebb fia és szellemi örököse, a már öreg és betegeskedő Baptista Guarinus. A következő stáció Bologna, itt a görögben és latin­ban egyaránt kiváló Codrust és Phillippus Beroaldust hallgatják. Majd Firenze kerül sorra. Ide Marsilius Ficinus kedvéért jöttek, de ő, még mielőtt a városba értek, elhunyt. Útjuk végére Róma marad, hol jónevű tanárok és a gazdag pápai könyvtár várja a humanistákat.³²³

A legnagyobb vonzerőt Padova és Bologna egyeteme gyakorolta. Ott Calphurnius, emitt pedig különösen Beroaldus dicsekedhetett sok német, magyar, lengyel és cseh tanítvánnyal.³²⁴ Ehhez járult a század végétől kezdve Velence. A „tenger jegyesé”-nek nincs ugyan egyeteme, amely csalogatná a diákokat és a híres tanárokért rajongó humanistákat, de nagy, gazdag és művelt város. A polgárosodással magas kultúra fejlődött ki. A nyomdászat centruma. 1500-ig száz nyomda működött itt, az európai könyvtermelés nagy részét Velence adja.³²⁵ Itt van Bessarion bíboros gyönyörű, gazdag könyvtára. Mégis igazi nevezetességét, bűvös erejét, hogy jóidőre nagy humanista központként szerepel, ahová személyesen, s ha ezt nem teheti, leveleivel zarándokol el a humanista, tudós világ, más adta meg. Egy - a humanisták számára sokat jelentő - név: Aldus Manutius, amelynek hallatára - Matthaeus Fortunatus megfogal­mazása szerint - az „instaurator literarum” jut eszünkbe.