Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

A levélíró Váradi Péter

A régi humanista szemléletet Wallaszky fogalmazta meg elsőnek. Ez a magyar humanizmust Mátyás király személyéhez kötötte és uralkodásának idejére korlátozta. Újabb, modernebb felkészültségű tudósok a régi határokat mind az Anjouk, mind pedig a Jagellók felé messze kitolták. Mátyás-kori humanizmusunk ragyogását ez a kiszélesítés nemhogy letompította, jelentőségét lecsökkentette volna, hanem még gazdagította, mert annak távlatot adott. Egyre tisztábban látjuk azoknak a belső erőknek az útját, amelyek a kereszténység felvételével a keresztény latin kultúrába bekapcsolódott magyarság lelkében az itáliai egyetemek kezdemé­nyezésére a lovagkoron keresztül az egyházi műveltség talaján, a Hunyadiak alatt a királyi kancelláriában szöktek szárba. Majd a Jagellók korában, ha nem is emelkedtek, de legalább még jobban kiszélesedtek, alászállottak, és mindegyre szélesebb rétegeknek lettek sajátjává. A mohácsi vész után pedig kettéválva, erősen átszíneződve egyrészt a protestantizmusba hajoltak át, másrészt meg az új erőre kapó katolikus restaurációnak lettek fegyvertársaivá.⁵⁸

E tághorizontú humanizmus-kutatásnak gyújtópontjában ma is Mátyás kora áll. Ide futnak össze a szálak, hogy megszőjék a magyar humanizmus színekben gazdag szőttesét, és innét, mint erőforrásból szaladnak széjjel, hogy a barokk nagy szintézisében adjanak újra találkát. Nem is csoda, hogy a Mátyás-kori humanizmus jelentette és jelenti ma is számunkra a huma­nizmust, annak beteljesedését.

Valamely szellemi áramlat természeténél fogva alig zárható dátumok sorompói közé. A rákövetkező korok nemzedékeinek tudatában ahhoz a korszelethez lokalizálódik, amelyben vitalitását oly mértékben képes kifejteni, hogy az általa magasra emelt és fémjelzett eszmék testet öltenek, a mindennapi élet valóságává válnak. Így éppen Mátyás korában élt az a három humanista, akik az átlagból, a közepesek közül kiemelkedve az ideált megtestesítik, és így rajtuk keresztül a magyar humanizmus szintézise megtalálható: maga Mátyás király, Janus Pannonius és Váradi Péter. Az út hozzájuk Vitéz Jánoson keresztül vezet.

Mátyásban ér a magyar humanista princeps eszméje a legmagasabbra. Uralma a magyar erő, hatalom és kultúra virágba borulása. Megszilárdítva országának közép-európai, helyzetét Európa egyik vezető államává emeli, és nem kisebb álmokat dajkál, mint hogy fejére császári koronát tegyen. Ezt talán a körülmények miatt sem érhette volna el, de nem is volt ideje rá, mert a „secundus Attila”, ahogy a humanisták nevezték, meghalt, miután Bécs elfoglalásával megtette az első lépéseket a császári korona felé.⁵⁹

Életével tragikusan fonódik össze másik két humanistánk élete. Mindketten összeütköztek vele, és ez a magasabb szempontokat néző humanista princeps keresztül gázol rajtuk, mint aho­gyan közös nagy ősüknek, Vitéz Jánosnak sem kegyelmezett. Janus Pannoniusban a magyar humanista költészet ért delelőjére; a magyarság vele kért és kapott először helyet, tiszteletet Európa költészetében, itthon meg példa, követendő mintakép lett.⁶⁰ Váradi Péterben pedig az igazi, tökéletes humanista emberideál valósult meg, amelyet Marsilio Ficino platonizmusa akart kialakítani, és amelyet két szóban lehetne összefoglalni: „docta pietas”.

Mint minden emberi élet, Váradi Péteré is lassan alakuló, fejlődő, útja nem mindig egyenes vonalú. Színezi a szülői ház, a környezet, a stúdiumai, rányomja bélyegét a korszellem, felkapja szekerére Fortuna, hogy a beérkezés előtt ejtse el. Ámde a Providentia divina őrködik felette, és a szenvedés is csak arra szolgál, hogy az erőset még erősebbé tegye, a tisztát a reá­hulló portól megtisztítsa, az eszmények felé elindulót az eszményhez még közelebb vigye. Dol­go­zatom célja az, hogy humanizmusunknak ezt az igen rokonszenves alakját végig­kísérjük a humanista emberideál felé vivő útján.⁶¹

1.

Az ezernégyszáznegyvenes évek vége felé, vagy az ötvenes évek elején született Váradon. Apja Váradi Imre, anyja Margit. Három testvéréről tudunk: Pálról, a későbbi erdélyi prépost­ról; Mátéról, aki világi pályán haladva 1509-ben temesi alispán, és Lászlóról; ez azonban korán meghalhatott.⁶² Apja nemességéről, foglalkozásáról, társadalmi és vagyoni körül­mé­nyeiről nincsenek adataink, feltéve, ha nem azonos azzal a Váradi Imrével, aki 1492-ben a nagymihályi templom harangját öntötte.⁶³ S valószínű is, hogy családja nem volt teljesen földhöz ragadt, hanem jobbmódú família, mert Mátét nem papnak szánták, hanem otthon maradt, hogy a családfát fönntartsa. A család rokonságban állhatott Vitéz Jánossal, mert mind a feltűnő gondoskodás, mellyel Váradi Pétert elhalmozta, mind pedig címerük alkatrészeinek - liliom és két csillag - hasonlósága erre utal.⁶⁴

Gyermekkorát szülőhelyén töltötte. A lehető legjobb hely egy jövendő humanista számára. Az egyes városrészek neve: Bologna, Padua, Velence. Mindenfelé meglátszik még a kiváló olasz­származású püspökök keze nyoma és művészi ízlése. Másrészt pedig ott lebeg a város felett a genius loci, Szent László „szelleme”. A búcsújáró magyarok ezrei, közöttük még királyok is, zarándokoltak és zarándokolnak a nagy lovagkirály sírjához.⁶⁵

Annyi év után, 1495-ben, Kálmáncsehi Domokos váradi püspökhöz írt levelében, túl élete sok szenvedésén, meleg szeretettel, méla rezignációval fordul vissza bécsi rezidenciájából messzi gyermekkora Váradjához; Szent László fürdőjéhez, amelyben „adhuc puer” annyit fürdött, és Szent Lászlóhoz, akit mindvégig patrónusaként tisztelt.⁶⁶

A „boldog” Várad éppen ekkor élte aranykorát. Püspöke, Vitéz János humanista központtá emelte. Püspöki palotája humanista barátainak volt gyülekezőhelye, valahányszor Váradon tartózkodott. Itt vitatkoztak filozófiai problémákról; a gazdag könyvtár nyújtott keretet és anyagot vitáikhoz. Miklós modrusi püspök, aki 1463-ban Vitéznél vendégeskedett Váradon, lelkendezve emlegeti azt a telet, amelyet a váradi püspöki palota gazdag könyvtárában annyi tudós férfi között vitatkozva töltött.⁶⁷

Ahol a püspök kiváló humanista, ott a káptalan sincs elmaradva, hisz ezek közül kerültek ki azok az „igen tudós” férfiak, kiket a modrusi püspök emlegetett. Vitéz János védenceit és külföldi egyetemeken neveltetett rokonait ülteti be a nem éppen megvetendő javadalmú stallumokba. Ezek közül unokaöccse, Janus Pannonius a leghíresebb, aki 1450-51-ben itt is tartózkodott. Innen futott ki a szánja, mikor 1451 telén, Váradtól búcsúzva, egyik legszebb költeményét írta. Az ő lelkében is ugyanúgy megmozdul a honvágy, és verse fölött ugyanaz a hangulat lebeg, mint később az öregedő Váradi levelében.⁶⁸ Szintén a káptalan tagja Polánkai Bereck, aki Vitéz egyik kódexének másolását itt fejezte be 1455-ben.⁶⁹

A humanista püspöknek természetszerűleg egyik gondja a káptalani iskola. Vezetője, az olvasókanonok, egyben a hiteleshely feje, tehát hasonló képzettséget kívántak meg tőle, mint a kancelláriában, amellyel az olvasókanonokoknak gyakran szoros kapcsolatuk is volt. Matucsinai Gábor, a későbbi főkancellár, megelőzően gudai Keszthölczi Mihály pedig, akinek a Janus Pannonius-kultuszban elfoglalt szerepéről még szó lesz, a kancelláriából került vissza Esztergomba olvasókanonoknak.⁷⁰ Ahogy a püspökségek és káptalanok egyre jobban megtelí­tődnek az új szellemmel, úgy színesednek és jönnek egyre inkább életközelbe a klasszikusok textusai a tanulók kezén. Középkori káptalani iskoláink lépést tartottak a külföldiekkel, s padjaikból a magyar diákok szintén humanisztikus színezetű műveltséggel kerültek ki.⁷¹ E téren Vitéz káptalani iskolája nem vallhatott szégyent. Fejlettségét bizonyítja, hogy az iskola mellett a szegény tanulók számára tápintézet állott, amelyet Vépi Péter alapított. 1451-ben Franciaországból hozat karnagyot, a káptalani iskolában ez tanítja a „musicá”-t.⁷² Valószínű, hogy Váradi Péter, aki Guti Péter olvasókanonoksága idején volt „puer scolasticus”, Vitéz prózájával és Janus Pannonius verseivel, amelyek egy életen át elkísérték, már itt meg­ismerkedett. Vitéz 1455. március 22-én Németújhelyen tartott nagy beszédjének a müncheni kódexben megőrzött másolata iskolai használatra is került; ezt annak oldaljegyzetei igazolják, amelyek retorikai szabályok szerint való elemzést tűntetnek fel.⁷³ Másrészt Ivanics Páltól - váradi kanonok és kancelláriai hivatalnok - összegyűjtött leveleskönyve alig hiányozhatott az iskolai olvasmányok sorából.

Ebben az egyházias és az új szellemtől átitatott légkörben nevelkedett és tanult Váradi Péter. Itt szívta magába mély vallásosságát, s itt találkozott először a kibontakozó magyar huma­nizmussal, és ez a két diszparát elem élete vége felé, kiszabadulása után, a legtökéletesebb összhangra talál benne. A követendő mintakép - tudva, vagy nem tudva - mindvégig Vitéz János; a nyílt, meg nem alkuvó jellem, az egyházias papi érzület és a bonae artes felé forduló meleg érdeklődés mind az ő alakját idézik. Ő figyel fel a káptalani iskolában tehetségével kitűnő Váradi Péterre, s mint Bonfini megjegyzi, „inter pueros suos diligenter educarit”. Később sem veszi le róla kezét. Mikor 1465 tavaszán esztergomi érsek lesz, esztergomi kanonoki székbe ülteti és saját költségén a bolognai egyetemre küldi.⁷⁴