Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

4.

A XV. század szellemi összetevőit keresve, Karl Joel arra a megállapításra jut, hogy ez az „egységre való törekvés”-ben összegezhető. Politikai téren a centralizációra törő fejedelem lép fel, aki minden szétfutó erőt a maga kezében akar összefogni. Ez a koncentrálás termé­sze­tesen expansivitásra törekszik, és hogy kifelé minél nagyobb erőt tudjon kifejteni, centralizál. Mindenben módszeresség nyilvánul meg. A kancellária bürokratizálódik. Még a királyfiakat is módszeresen nevelik. Az uralkodó méltó udvart tart, ahol felvirágoztatja a tudományokat és a művészeteket. A bandériumok helyett állandó hadsereget hív életre. Országából államot, népéből nemzetet alkot. És ennek a szellemnek az elvilágiasodás a belső ritmusa.¹⁰⁴

Anélkül, hogy puszta elméletet akarnánk Mátyás királyra és udvarára kívülről rákényszeríteni, látjuk, hogy mindez a megállapítás elfogadható a magyar viszonyokra is. Mátyás totalitásra törő uralma érdekében megindította a központosítást. Állandó hadsereget tart. Kancelláriáját bürokratizálja. Nálunk is megindul a műveltebb papi és udvari körökben a szellem elvilágia­sodása. Ezt Mátyás egyházpolitikája a papi és szerzetesi javadalmaknak politikai jutalma­zásokra való felhasználása csak elősegíti.

A kancellária művelt, külföldi egyetemet járt „clericus”-ai, valamint az innen főpapi székekbe kerülők, akár az egész ekkori művelt magyarság, az egyházi műveltség talaján állottak. Természetes, hogy egyházias műveltségükkel, önmagukkal szembe kellett kerülnie a pogány szerzőkön képzett szellemüknek. Nem új probléma ez. Már ott izzott az egyházatyák égető kérdései között. Azonban a XV. században még élesebben állt szemközt a két ősi ellenfél: a tudás és a hit. Itt is valamiféle egységre lett volna szükség. Ez a szellemi egységre való lázas törekvés hajtja Marsilius Ficinust, és viszi a neoplatonizmus karjaiba. Ő és könyvei megoldást hirdetnek és nyújtanak a maguk módján.¹⁰⁵

Ficinus sem veti el a tudományt. Dehogy! hisz - tudat alatt - épp ennek megmentése a cél. Csupán kettéválasztja. Az alexandrinisták és a verroisták tudományát és életszemléletét, a „docta impietas”-t, amely tagadja a kereszténység alapvető tételeit - így a lélek halhatat­lanságát - Ficinus elutasítja. Ez ellen küzdeni kell. Legyőzésére azonban nem elég a religio, hanem segítséget kell kérni a platoni filozófiától, „religio doctrinae copulata”-ra van szükség; ez a „docta pietas”. Ficinus hitt is ennek a megvalósításában. S ugyanúgy hitték az egységet áhító kortársai is.¹⁰⁶

Az volna különös, ha Mátyás király udvarából egy kéz se nyúlt volna Ficinus felé, és ha Váradi Pétert - mint a királyi udvar egyik legműveltebb főpapját - hiába keresnők a firenzei filozófus barátainak sorában.

Ficinus érdeklődése Magyarország iránt már korábbi keletű. Kapcsolata volt Janus Pannonius-szal is, ez azonban emennek halálával megszűnik. A fonalat Ficinus csak 1477-ben veszi fel újra, mikor egyik híve, Francesco Bandini, mint Lorenzo Medici követe, Budára jön. Bandini nem a legnagyobb kedvvel jött, de úgy látszik nem várt környezetre talált, ahol a platonizmus iránti érdeklődés sem hiányzott. Ficinus már ugyanebben az évben Budára küldi Platon-életrajzát, amelyet Bandinihoz írt bevezetésében így beszéltet: Ibo igitur iam celer et alacer in Pannoniam ad amicos.

Ficinus barátai Mátyás király udvarában éltek, ahol az élet Beatrix megérkezése óta még fényesebb, még pompázóbb. Ehhez szorosan hozzá tartozik a humanista érdeklődés is. A budai könyvtár, a Corvina, egyre gyarapszik, s a könyvtárszoba éppúgy, mint a lakomázó­terem szellemes, a korabeli udvarok színvonalán álló társalgások és viták tanúja. Ezekben élénken résztvesz maga a király és a királyné is. Azonkívül az itáliai egyetemeken végzett gazdag főpapok, a művelt kancelláriai tisztviselők, az udvarban szerencsét próbáló olaszak és a gyakran megforduló külföldi követek.

Bandininak nem lehetett nehéz dolga; itt már egy kis baráti kört talált, amelynek tagjait személyi kapcsolatokon kívül a szellemi érdeklődés azonossága is összefűzte. Közülük háromnak a platonizmus magyarországi elterjedésében nagy szerep jutott. Ficinus 1482. május 9-én kelt levelében írja Bandininak: „Haec interim epistola tres tibi potissimum nobis in Musis amicos mandat iterum atque iterum salutandos, episcopum Colocensem, sepicopum Vaciensem, Petrumque Garazdam.”¹⁰⁷

Tekintély és egyre növekvő társadalmi súly szempontjából Váradi Péter emelkedett ki közülük, humanista képzettségben azonban a másik kettő sem maradt el mögötte. Garázda Péter még Firenzéből ismerte Ficinust, és ő közvetítette a platonizmust Janus felé. Mint Vitéz-pártfogoltat, személyes barátság fűzte Váradihoz. Báthori Miklós, a kalocsai érsek gyerekkori barátja pedig püspöki székhelyén, Vácott, egész kis Tusculanumot kerekített maga köré. Ő meg a királyi tanácskozás előtti időt is arra használja fel, hogy kedvenc auktorába, Ciceróba mélyedjen. Mindhármójuk műveltsége felért Bandiniéval, ezért nem is csoda, hogy nem érik be vele, hanem már 1478-ban magát a mestert akarják Budára csalni. Ez azonban megelégszik a firenzei Medici udvarral, és maga helyett inkább rokonát, Sebastiano Salvinit akarja elkül­de­ni. Levelei és munkái azonban egymásután érkeznek Budára, ahol szomjas lélekkel fogadják.¹⁰⁸

Ficinus nem is mulasztja el, hogy munkáival barátainak, és így Váradinak is ne kedveskedjék. Disputatio contra iudicium astrologorum című művét ajánlotta „Archiepiscopo Colocensi venerando in Christo Patri literatissimo, literatorum patrono.” Ez különben Váradi asztro­ló­giai érdeklődésére is rávilágít, ami Vitéz Jánosra vezethető vissza. Ficinus ebben a könyvben az ő platonista tanításaiba is beleívódott asztrológiát igyekszik a keresztény tanokkal, így a gond­viseléssel és a szabad akarattal összehangolni, és a nehézségeket megnyugtatóan elsimí­tani.¹⁰⁹

Budán a firenzeihez hasonló coetus alakult. Ebben Váradi vezető szerepet vitt, és mint a király kedves emberét, az olasz humanisták számon is tartják. Ugolinus Verinus, a Ficinus köréhez tartozott firenzei költő Epigrammatum libri septem című munkájával kopogtat a budai udvarban. Verseinek ajánlásaiból össze lehet állítani azok névsorát, akik 1483-ban a coetus tagjai közé számítottak. Verinus Mátyás király nagyszerű palotájába irányítja verseit, meghagyja azonban nekik, hogy előbb Aragoniai Ferencet üdvözöljék, mondják meg neki uruk nevét és a helyet, ahonnan jöttek. Majd a kalocsai érsek házába kopogtassanak be és itt árulják el hosszú utazásuk célját. Budán fogják találni régi barátját, Bandinit is. Azonkívül látogassanak meg sok mást - Garázda Pétert, kit vele együtt nevelt közös anyjuk Firenze; Callimachus Etruscust; Franciscus Briscansist, Mátyás orvosát; - csupán csak a tudatlan fukar küszöbét kerüljék el, mint a pestist.

Egyik epigrammáját Váradinak, a „vir sapientissimus”-nak, Mátyás király első titkárának címezi. „Tiszteletreméltó főpap, már Ausonia partjaira is eljutott a te neved és fényes híred. És méltán. Gyermekéveidben Itáliában nevelkedve megtanultad a mi szavunkat és Atticáét”. Neki ajánlja a verseket, hogy a királynál legyen közbenjárójuk: „Tu mihi Maecenas, tu mihi Caesar eris.” Valóban nem is csalódhatott benne, mert mikor testvérét, Salvestrot, aki a verseket Budára hozta, hazafelé menet a velenceiek kifosztották, két segélykérő levelet írt: az egyiket Mátyásnak, a másikat pedig Váradi Péternek.¹¹⁰

A lengyel király követe, Filippo Buonacersi - humanista nevén Callimachus Experiens -, aki 1483-ban hosszabb ideig Budán tartózkodott, szintén bekapcsolódott a coetus életébe. Ő annak a diplomáciai megbízatásának igyekezett eleget tenni, hogy a király ne kössön békét a törökkel. Ebben maga mellett találta Váradi Pétert és a „nemzeti” pártot is. Budán írt verseit ennek a törekvésnek szolgálatába állította. Verseivel mind Beatrixon, mind pedig az udvar humanistáin keresztül Mátyásra akart hatni. Ha ez nem is sikerült, a lengyel humanizmusnak megvolt az a haszna, hogy a platonista érdeklődést Callimachus átplántálta Lengyelországba. A budai tartózkodása előtt platonistának alig mondható Callimachus nem sokkal Lengyel­országba való visszatérése után felveszi a kapcsolatot Ficinussal és a firenzei platonista körrel. Kevéssel hazatérte után írt és Ficinusnak megküldött kis munkája, a De demone már a Budán olvasott Theologie Platonica hatását tükrözi.¹¹¹

Hogy Callimachus valóban szerepet játszott Buda szellemi életében, bizonyítja a nagyon jól informált platonista, Ugolinus Verinus versajánlása: „Ad Callimachum Etruscum poetam insignem, Pannonii regis amicum”. Az itt talált pezsgő, magas színvonalú szellemi élet vezethette arra a gondolatra, hogy politikai célkitűzésére vonatkozó célzásait a vers ruhájába öltöztesse.¹¹²

Mert a budai kör tagjai között is akadt költő: Garázda Péter, egykor Guarinus tanítványa, most pedig - mint Verinus mondja róla - „Strigoniense decus, qui prosa pariter carmine quique valet”. Callimachus olvasta, vagy talán egyik összejövetelükön hallotta Garázda verseit. Mint igazi humanista, mindjárt az ihlető, a minta után érdeklődött. Ki is lehetett volna hivatottabb, hogy erről felvilágosítást adjon, mint a kalocsai érsek, az „artis Pierie lumen, nec minus eloquii”, aki előhozza Janus Pannonius verseit, és rámutat az ihletőre, a hagyományra, amely tovább él az unokaöccsben:

„Ille rudem primus permulsit uersibus Histrum

Et patrie et gentis candida fama fuit”.¹¹³

Callimachus verse, melyet Garázda Péterhez írt, egyúttal Váradi humanista fölkészültségét is kedvező színben tünteti fel. Váradi nevéhez fűződik a magyar humanizmus fejlődésében központi helyet elfoglaló Janus-kultusz elindítása, költeményeinek hagyománnyá tétele. Mint későbbi leveléből megtudjuk, Mátyás őt bízta meg Janus epigrammáinak összegyűjtésével. Ő volt erre a királyi udvarban mind képzettségét, mind érdeklődésének irányát, mind pedig Janusszal és barátaival való személyes kapcsolatait tekintve a legalkalmasabb. Vitéz és Janus barátaival - így a Laki Thurzókkal - mindvégig barátságban marad.¹¹⁴ Ízlésére jellemző, hogy legtöbbre az epigrammaírót becsülte Janusban, akit Martialissal egyenrangúnak tart.

Gyűjteménye a Corvinába került, de magának, is lemásoltatta pergamenre. Ez a másolat fog­sága idején elkallódott. A kancelláriában - a vezető itt Váradi volt -, ahol minden humanista megmozdulás, így a költészet iránt is érdeklődtek, szintén lemásolták. 1496-ban Keszthölczi Mihály esztergomi olvasókanonok tulajdonában is volt egy kézirat, amely Váradi gyűjtemé­nyének volt a másolata. Keszthölczi, amint distichonokban írt sajátszerzésű sírfelirata elárulja, a kancelláriában dolgozott. Itt juthatott hozzá kancellárja munkájához.¹¹⁵

Mint a föntebbiekből láttuk, Váradi Péter benne élt Buda szellemi életében, sőt vezető szere­pet vitt. Humanitása nemcsak felületes „ornamentum”, a divatos érdeklődésnél mélyebben gyökeredzett. Janus Pannonius verseinek összegyűjtése az átlagosnál szélesebb és mélyebb műveltséget, vérbeli humanistára valló filológiai jártasságot követelt. Ennek fényében platonista érdeklődése, humanista kapcsolatai is egészen más színben tűnnek fel. Ezekről azonban, sajnos, elég keveset tudunk, pedig Ficinus „patronus poetarum” kitétele sokat sejtet. Ekkori magánlevelezése is elveszett. Humanista stílusából mégis ízelítőt ad Mátyás király nevében írt diplomáciai leveleinek némelyike. Platonista voltát, a platonista tanokban való elmélyedését igazolják ugyan fogsága utáni kapcsolatai, azonban a platonistára valló asztrológiai érdeklődésen és azon a tényen kívül, hogy szoros kapcsolatban állt Ficinussal, semmi más adatunk nincs. Csupán hipotéziseket lehetne felállítani arról, hogy milyen volt érdeklődésének intenzitása, és mennyit hasonított át a XV. század új evangéliumából. Ez már csak azért is kockázatos lenne, mert a firenzei kapcsolatok megindulásának virágkorában állt ki a sorból.