Janus Pannoniustól Balassi Bálintig

2.

Most valóban tág horizont nyílt meg előtte. Váradon kapott műveltsége itt kiszélesedhetett, gazdagodhatott. Ez az ősi egyetem másfél évtizeddel előbb újult meg, és sarkig tárta kapuit az új szellem előtt. Bessarion bíborost, kinek neve a platonizmus Nyugaton való elterjedésével összeforrott, V. Miklós pápa 1450-ben megbízza a város kormányzásával. Az ő ötéves kor­mány­zósága az egyetem fejlődésében és modernizálásában nagyjelentőségű volt. Új épületeket emel, új neves humanista tanárokat hív meg, új katedrákat létesít. Különösen a humanisztikus katedrák megerősítésére fordít gondot, ezért emeli kiváltképp a szabad művészetek tanárainak fizetését, egyszersmind szabályozza a működésüket.⁷⁵

Váradi hosszabb időt töltött az egyetemen. A „magister” cím nem nyújt elég fogódzót annak megállapítására, hogy mit hallgatott. Bonfini értesítése - „optimarum artium studiis excolen­dum curavit”, - Janus Pannonius verseinek összegyűjtése, kitűnő stílusa, valamint a szemé­lyé­vel kapcsolatban állandóan hangoztatott „eloquentia” kifejezés a „bonae artes” stúdiumaival, a retorikával és poetikával való komolyabb foglalkozásra utalnak. A kancelláriában elfoglalt szerepe és hivatala pedig a jogtudományban való jártasságot föltételezi.⁷⁶

Bolognában a Bessarion bíboros által erősen pártfogolt „artes” ekkor magas színvonalon állottak. A tanárok platonista érdeklődését mutatja, hogy a híres Niccolo Perotti 1450-1455 Bessarion oldalán a Trapesuntiussal folytatott Platon-Aristotelész-vitába is beleszól. Híresebb tanárok még: Galeotto Marzio, Lodovico Carbone (1465-1466), és a poeta laureatus Francesco da Parma (1467-1478), akinél Philippus Beroaldus is tanult akkoriban.⁷⁷

A jog professzorai most is híresek ugyan, de nem vetekedhetnek a régebbi bolognai jogá­szok­kal. Diplomáciai szolgálatokat vállalnak, és körükben is feltűnő a humanizmus térfoglalása. Váradi ott tartózkodása idején a humanista, Bornio da Sala, Andrea Barbazza, Antonio de Pratovecchio, Alessandro Tartagni da Imola és Lodovico Bolognini a legkapósabbak.⁷⁸ Az ekkoriban ott tanuló magyarok doktorátusain is szerepel néhány híres tanár, így 1465 végén Bakócz Tamásén Vincenzo Paleotti, Bajori Istvánén pedig Bartolomeo Lambertini, Caspare Calderini és Giovanni da Sala, aki később is gyakran előfordul, ami a magyar diákok közti népszerűségét mutatja.⁷⁹

Padova mellett Bologna ekkor kezd megint előtérbe kerülni, hogy a század végére szinte egyeduralmat vívjon ki. Mátyás király számos főpapja, diplomatája és kancelláriai „tiszt­vise­lője” került ki innen. Ifjú Vitéz Jánost is nagybátyja, a váradi püspök küldte ide, ahol Galeotto vezetése mellett kezdte meg tanulmányait. (1463-1465 között tanult itt.) 1465. december 31-én doktorál az egyetemi ifjúság rektora, Váradi későbbi nagy vetélytársa, Bakócz Tamás. 1467-ben pedig az átutazó királyi követ, Bajoni István, ki később - mint ez Váradi levelezé­séből kitűnik - ennek baráti köréhez tartozik. Hasonlóképpen itt végezhette tanulmányait Galeotto tanítványaként Báthori Miklós váci püspök, Váradi Péter platonista társa.⁸⁰

3.

Várday István bíboros, kalocsai érsek halála után Vitéz János, ki eddig is viselte a summus et secretarius cancellarius címet, most, ténylegesen átveszi, a kancellária vezetését. Nem hosszú időre, mert kegyvesztett lesz, és ugyanannak az évnek (1471.) második felében már Gábor kalocsai érsek vezeti a kancelláriát. Tehát 1471 az utolsó terminus, amikor Vitéz pártfogoltjai és rokonai - így Váradi Péter is - a kancelláriába még minden nehézség nélkül bekerülhettek.

Mint írnok kezdte, de már 1474 második felében királyi titkárként tűnik fel. A kancelláriában mind életére, mind pedig humanista szellemének kialakulására döntő jelentőségű esztendőket töltött.⁸¹

Kancelláriánk első magyar humanistája Vitéz János. Ő emeli - akár Coluccio Salutati Firenzében - a kancelláriai stílust irodalmi színvonalra. Leveleit Ivanich Pál kancelláriai írnok gyűjti össze, és ezzel megszületik az első humanista foganású levelesgyűjteményünk, amely stílust teremt, minta lesz a kancellária levélírói számára.⁸²

Vitéz János, és így közvetve a kancellária, nem elégszik már meg a jogi képzettséggel, hanem kaput nyit a szorosabban vett humanista műveltség előtt. Ezért küldi unokaöccsét, Janus Pannoniust, először Guarinushoz Ferrarába, s csak azután Padovába, hogy a jogot is elvégezze. Tudatosan neveli az utánpótlást, és a kancelláriát humanista képzettségű rokonai­val és védenceivel tölti meg. Aeneas Silvio Piccolomini is Magyarországba küldi a humanis­tákat, ha kancelláriában akarnak elhelyezkedni. Itt dolgozik a Guarinus-tanítvány Kosztolányi György, humanista nevén Polycarpus; az „artium et iuris doctor” Handó György, a nagy bibliofil; 1464-ben Janus Pannonius is.⁸³

Mátyás még uralkodása elején kancelláriai reformokat hajtott végre. Mindjobban elkülönül a kis-kancellária ügyköre a nagyétól, amelyet egyszerűen kancelláriának neveznek. Megindul a bürokratizálódás; a hetvenes években kezd erősebben mutatkozni, s ettől kezdve egyenes a fejlődés iránya a „hivatal” felé.

A kancelláriai foglalkozás természeténél fogva magával hoz bizonyos fokú fölvilágosodást. Az alap most is az egyházi, papi műveltség. A vezetők, a főkancellárok, papok. Az ott dolgo­zók nagy része azonban nem fölszentelt pap, csak „elericus”. Itt ugyanis nem a papi, egyházi ténykedéseken van a hangsúly, hanem a képzettség és egyéni rátermettség számít. A kancellá­riai és diplomáciai szolgálatok jutalmazására az egyházi javadalmak mutatkoztak a legalkal­ma­sabbaknak. Ezek birtokbavételéhez pedig az egyház nem követelt többet, mint a kisebb rendek fölvételét. Ha pedig püspökséget vagy érsekséget adományozott, akkor a püspökké szen­telés előtt a javadalom birtokosát pappá szentelték. A kancelláriában dolgozó Backensloer János csak subdiaconus; 1470-ben pedig mind az alkancellár Matucsinai Gábor, mind Karai László csak clericusok. Váradi Péter is csak akkor szenteltette magát pappá, mikor a kalocsai érsekséget megkapta.⁸⁴

Itt az országnak és a királynak tett szolgálatok megelőzik az egyházi érdemeket, a papi buz­galmat. Mikor Mátyás főkancellárjának, Várday Istvánnak bíbornokká való kinevezését kéri, a megokolásban azt mondja, hogy van ugyan egy bíbornoka, Széchy Dénes, de az inkább az egyházi dolgokban jártas, mint a közügyek terén. Sándor, telki apát részére, hogy még két javadalmat elfogadhasson és a nagyobb egyházi rendeket fölvehesse, ezzel a megokolással nyújtanak be suplicatiót 1470-ben: éveken át állandóan az ország közügyeivel foglalták le. Legjobban rávilágít az elvilágiasodásra egy Mátyás király nevében írt levél. Ebben Mátyás a diplomáciai tárgyalásról hazatérő Vitézt, aki a nagyhetet szándékozná megülni, magához hívatja: „az isteni szolgálatokra minden idő alkalmas; mindaz, amit a haza üdvéért teszünk, istentisztelet számba megy.”⁸⁵

A hetvenes évek elején Vitéz János összeesküvése miatt, a király megharagudott a főpap­ságra. Minthogy ezek Itáliában végezték tanulmányaikat, a király nem nézhette jó szemmel, hogy az ifjúság az itáliai egyetemekre özönlik. Állítólag olyan kijelentést tett, hogy magyar diák nem látogathatja az ottani főiskolákat. Annyi bizonyos, ez csak kijelentés maradt. Igaz, Vitéz halálával kidőlt a nagy mecénás, Janus Pannoniuséval meg az új szellem kiváló költője távozott, hiányukat megérezte humanizmusunk - de nem esett vissza, hanem belső erőitől hajtva haladt, előre a fejlődés rendje szerint.⁸⁶

Vitéz János helyét Matucsinai Gábor kalocsai érsek, az előbbi alkancellár foglalta el, - egyéb személyi változás nem történt a kancelláriában, így a szellemnek is ugyanannak kellett maradnia. Matucsinai helyébe pedig majd a tagadhatatlanul humanista érdeklődésű Karai László budai prépost lép, ki előbb királyi titkár volt. A kancelláriában marad Handó György is. Kapcsoljuk még ezekhez Váradi Pétert, és akkor látjuk, hogy a legilletékesebb helyen, a kancelláriában Vitéz és Janus Pannonius szelleme él tovább.⁸⁷

A régi történetírói hagyományok is tovább folytatódnak. Karai László alkancellár római követsége alkalmával magával hozza Hess András nyomdászt. A budai nyomdának első terméke a Budai Kis Krónika. Ennek ajánlása Karai Lászlóban jelöli meg a segítőtársat. Az aján­lásban határozott hivatkozás van a nemzeti öntudatra, amely legerősebben a kancelláriá­ban élt. Hasonlóképpen Hess nyomdájából került ki egy másik nyomtatvány, és tartalmazza Nagy Szent Vazulnak a pogány költők olvasásáról szóló műve mellett az Apologia Socratist is. Ez már halványan a platonista érdeklődés felé mutat.⁸⁸

Mátyás király centralizációs törekvései a kancelláriában a hetvenes évektől kezdve éreztették erősebb hatásukat. A kancellária mindjobban bürokratizálódik, s a királyi titkárok jutnak nagy szerephez. Eddig csak a szorosan vett kancelláriai munkát végezték, de most már a királyi tanácsban is szerepet játszanak. A sort Váradi Péter nyitja meg. Vele kezdődik a secretariusok tulajdonképpeni jelentősége. Ő indítja meg azoknak a titkároknak sorát, akik humanizmusunk folytonosságának megőrzésében és továbbfejlődésében oly jelentős hivatást töltenek be. (Bakócz Tamás, Erdődi Ferenc, Szatmári György, Thurzó Zsigmond, Csulai Móré Fülöp, Keserű Mihály, Brodarich István).⁸⁹

Magister Petrus oklevélben először 1474. december 12-én tűnik fel referensként.⁹⁰ Kancellá­riai pályafutása ezentúl már megszakítás nélkül követhető. Mint királyi titkár Mátyást minde­nüvé elkíséri.⁹¹ Ez pedig nem feledkezik meg róla. Sorra kapja a gazdag egyházi javadal­makat. Már esztergomi kanonok és kalocsai főesperes, mikor 1474-ben megkapja a szentjobbi apátságot, 1476-ban az erdélyi prépostságot, majd pedig a földvári apátságot.⁹² Pedig csak „in minoribus agens”, pappá nem is szenteltette magát. Tehát nem sokban különbözött a kancel­lária többi „clericus”-ától.

Gyors előrehaladását és a kedvező körülményeket fölhasználja arra is, hogy családja jövőjét megalapozza. Nem feledkezik meg testvéreiről, és a király 1478-ban már hármuknak adomá­nyozza a megszökött esztergomi érsek, Beckensloer János hatalmas sarokházát, mely „az esz­ter­gomi érsekség háza mellett, Buda város Szent Jánosról nevezett kapujánál, a legfeltűnőbb, s a királyi udvarhoz közel, mindenektől... látogatott helyen feküdt”, azzal a föltétellel, hogy egy év alatt újjáépítik.⁹³

Ugyancsak 1478 decemberében vette át Váradi a kancellária vezetését; az egyik oklevélen ekkor már „cancellarius”-nak vallja magát.⁹⁴ A tényleges fő- és titkos kancellár Handó György, akit halála után hivatalában volt kancellártársa, Veronai Gábor követ. Ez azonban még ugyanabban az évben Rómába költözik, és a királyi pecsétek Váradi Péter kezébe kerülnek. Ő lesz a summus et secretarius cancellarius és egyszersmind a kalocsai érsek.⁹⁵

Váradi Péter kancelláriai működését illetőleg humanista szempontból Mátyás király nevében írt diplomáciai levelei jöhetnek számba.

Mátyás uralkodásának első harmadában a diplomáciai levelezés túlnyomó részét királyi megbízásból a kancellária tagjai írták. Ezek között a kiváló latin stiliszták - Polycarpus, Janus Pannonius, Handó György - olykor elsőrendű humanista epistolává kerekítették a diplomáciai leveleket. 1472-től - így látja Fraknói - ezen a téren mutatkozik a legnagyobb visszahatás. Mátyás király ettől kezdve maga írja a leveleit, és „úgyszólván ő maga a saját titkára”. Az 1472-1480 közötti diplomáciai levelezés zömét neki tulajdonítják. S a visszahatásban jelentős szerepet juttatnak még Veronai Gábornak és pártfogoltjának, Bakócz Tamásnak.⁹⁶

Veronai Gábor, mint már említettem, csak Handó György halála után kerül tényleges veze­tőként a kancellária élére, akkor is mindössze néhány hónapra. Ha néhány levél az ő kezétől származik is, de állandóan már azért sem tartózkodhatott a kancelláriában, mert különféle diplomáciai megbízások miatt majd mindig külföldön tartózkodott. Bakócz Tamás nevével pedig csak 1480-ban találkozunk a kancellári iratokban.⁹⁷

Tagadhatatlan, hogy Mátyás ettől az időtől kezdve kevésbé enged szabadkezet titkárainak és diplomáciai levélíróinak. Van néhány levél, amelyről bizonyos, hogy ő írta vagy diktálta. A levelek nagy része magán viseli a király kemény egyéniségét, hiszen az iniciatívákat, a szem­pontokat ő adta, a szorosan vett tartalmat ő szabta meg. A levélíróra csupán a megfogalmazás, a formába öntés maradt. De a mi szempontunkból éppen ez a fontos.⁹⁸

A levélíró személyének eldöntésében az egyetlen fogódzót a levelek végén található „Ad mandatum domini regis”, vagy „Commissio propria domini regis” jelzés adhatja kezünkbe. E jelzés azt fejezi ki, hogy a király felelősséget vállal a tartalomért, tehát valószínűleg nem ő maga írta.⁹⁹ Ha végignézzük a Mátyás-kori levelezés e kritikus korszakba eső részét, azt tapasztaljuk, hogy azok a levelek, amelyeknek eredetije fennmaradt, éppúgy, mint az előző korszakban, kevés kivétellel el vannak látva ezzel a jelzéssel. Csupán a leveleskönyvekből kiadottakról hiányzik, mert azok összegyűjtői erre nem fordítottak gondot. De hogy azok nagy részén is rajta kellett lennie, bizonyítják a mindkét helyen megtalálható levelek: az eredetin rajta van a jelzés, a másolaton már nincs.¹⁰⁰

Formai szempontból vizsgálva e korszak levelezését, arra az eredményre jutunk, hogy huma­nizmusunk a levélstílus tekintetében sem szenvedett komoly törést. A kancelláriára jellemző átlagos levélstílus színvonalán a megelőző korszakban messze felülemelkedtek Janus Panno­nius és Handó György levelei. Maga a stílus pedig később sem esett vissza, csupán a díszes humanista epistolát szorította ki az egészséges fejlődés, amely a kancelláriában a bürok­ratizálódással megindult. Az epistolák helyét a szerényebbnek látszó, egyszerűbb kiállítású diplomáciai levél foglalja el. Ez inkább belső hajlékonyságot, simaságot követelt, mint külső díszt, klasszikus utalásokat. Legnagyobb tökélyre ezt a levélstílust - különösen Magyarország javának „bonum christianis”-ként való feltüntetése és a török kérdés, az „immanis perfidusque hostis” dolgában - Mátyás király kancelláriája emelte. Hagyományának bölcsője ott ringott már Vitéz János levelezésében, és később éppen humanista ihletésre fejlődik annyira, hogy a klasszikus allúziók helyébe lép.¹⁰¹

A kancelláriából kinövő Váradi Péter is ezeket a hagyományokat követi. Ezért olyan nagy a különbség magánlevelezése és a Mátyás király nevében írottak között. Már királyi titkár korában részt kellett vennie Mátyás diplomáciai levelezésében, „cum Matthiae serviret ab epistolis”, hiszen - Bonfini állítása szerint - éppen ezzel nyerte meg királya kegyét. Adatok híján a sablonos, egyforma stílusú levelek közül szinte lehetetlen lenne kiválogatni azokat, amelyeket királyi titkár korában Váradi írt. Így csak azokra szorítkozhatunk, amelyeknél szerzősége kétségtelen. Hat levelet nevének kezdőbetűjével is megjelöl: „P secretarius”, vagy „P secret”. Mind a hat már főkancellárságának idejére esik. Ezek ismerete alapján már könnyebb feladat megkísérelni annak eldöntését, hogy az egykorú levelek közül melyek származhatnak az ő kezétől.¹⁰²

Ez a hat levél nem nagyon emelkedik ki az átlagból, bár meglátszik rajtuk az ügyes stiliszta kezenyoma. Közülük nagyobb figyelemre kettő tarthat számot. Az egyik 1481. április 24-én kelt, a másik 1483. november 6-án. Mind a kettő IV. Sixtus pápának szól. Az előbbiben Mátyás értesíti a pápát a fenyegető török veszedelemről, és kéri, hogy a keresztény hatalmakat szólítsa fel segélynyújtásra. Ebben már nemcsak a „bonum christianitatis”-t hangoztatja, hanem tisztán feltűnik az „antemurale”, a „kereszténység bástyája” humanista szólama. A másik levélben a törökökön kivívott győzelmet jelenti. Nagy vonalakban, adja az előzmé­nyeket, midőn a törökök „immani atque barbarico furore” betörtek a császár területére, és azt pusztítva „onusti spolitis, captivorum maximam multitudinem secum trahentes potius quam ducentes”; majd pedig a csatát, melyet „nox diremit”, az ellenség „in equis pernoctarunt”, s másnap a győzelmet a könyörületes Isten „nobis et christiano populo contulit”. A háborús jelentéseknek a kancelláriában bevált régi szabályai szerint készült, mégis eleven, színes, és önkéntelenül a humanista történetírók stílusát idézi.¹⁰³