Kadmium által indukált élettani változások kukoricában pál magda

4.10. Statisztikai analízis

Az eredmények 10 ismétlés átlagai a klorofill-a fluoreszcencia indukciós mérések és a klorofilltartalom esetében, 5 ismétlés átlagai az MDA-tartalom meghatározása, és a HPLC-s analízisek során, 3 − 5 mérés átlagai az enzimaktivitási adatok, illetve 3 mérés átlagai a GC analízis eredményei. Mivel az általunk vizsgált paramétereket az öregedési folyamatok is befolyásolhatják (Prochazkova és mtsai, 2001), a paraméterek változásait az azonos napos kontroll növényekben mért értékekhez hasonlítottuk. A szignifikancia vizsgálathoz Student-féle kétmintás t-próbát használtunk.

5. EREDMÉNYEK

5.1. Kadmiumkezelés hatásának vizsgálata kukoricában

Korábbi eredményeink azt mutatták, hogy kukoricában 500 M Cd, azaz akut kadmiumstressz már egy nap elteltével csökkenti a gyökér életképességét, a klorofill-a fluoreszcencia indukciót, és befolyásolja az antioxidáns enzimek aktivitását. Ilyen előzmények után a továbbiakban arra voltunk kíváncsiak, hogy a kadmium alacsonyabb koncentrációban, de hosszabb időtartamú kísérletben vizsgálva milyen változásokat indukál. A növénynevelés a 4.1. pontban leírtak szerint történt. Az 1 hetes kezelés során a Cd(NO₃)₂-ot 10, 25 és 50 M koncentrációkban alkalmaztuk. Vizsgálatainkat a kukoricanövények teljesen kifejlett harmadik levelén és a gyökéren végeztük.

5.1.1. Kadmiumkezelés okozta oxidatív stressz vizsgálata három stresszmarker segítségével

Az 50 M-os kadmiumkezelés már szemmel látható változással járt együtt, hiszen 7 nap elteltével klorózist okozott. A kadmiumstressz mértékének megállapítására mértük a klorofilltartalom, klorofill-a fluoreszcencia indukció változását és meghatároztuk az MDA-tartalmat. Mivel az általunk mért paramétereket a növény öregedése is befolyásolhatja, ezért a mért értékek változását mindig az azonos napos kontroll növényekével hasonlítottuk össze.

5.1.1.1. Kadmiumkezelés hatása a klorofilltartalomra

A klorofilltartalom mérése a kadmiumkezelés kezdetétől számított 1., 4. és 7. napon történt. Az eredményeket az 5. táblázat tartalmazza.

5. táblázat Kadmiumstressz hatása a klorofilltartalomra kukoricanövényben. A kísérlet során a 10 napos növényeket tápoldatban kadmium hozzáadása nélkül (kontroll), illetve 10, 25 és 50 M kadmium koncentrációjú tápoldatban neveltük 1, 4 és 7 napon át. A mintavételhez a harmadik teljesen kifejlett levelet használtuk. Zárójelben a szórásadatok vannak feltüntetve. *, **, ***: szignifikáns P≤0,05, 0,01 és 0,001 szinten a kontrollhoz képest (n=10).

Kezelés időtartama	Klorofilltartalom
	0 M Cd	10 M Cd	25 M Cd	50 M Cd
1 nap	27,5 (± 4,2)	27,1 (± 4,8)	27,6 (± 5,3)	27,3 (± 5,5)
4 nap	29,7 (± 3,5)	26,8 (± 4,7)*	25,8 (± 5,0)**	25,6 (± 4,8)**
7 nap	25,2 (± 2,6)	22,4 (± 3,2)*	21,8 (± 4,2)*	15,6 (± 3,7)***

A kísérlet időtartama alatt, a kontroll növények harmadik levelének klorofilltartalma 4 nap elteltével nem változott szignifikánsan. A 4. napon mért értékekhez képest azonban a 7. napon csökkent a klorofilltartalom. A táblázatban szereplő eredményekből jól látható, hogy az 1 napos kadmiumkezelés még nem befolyásolta a levelek klorofilltartalmát, míg a 4. naptól koncentrációfüggő szignifikáns csökkenést (9, 12 és 13%) tapasztaltunk 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében. A kadmiumstressz 7 nap elteltével 11 és 13%-os csökkenést eredményezett a 10 és 25 M-os koncentrációk esetében, a legkifejezettebb változás az 50 M-os kadmium koncentrációnál látható, ahol a klorofilltartalom 39%-kal alacsonyabb volt az azonos napos kontrollhoz képest.

5.1.1.2. Kadmiumkezelés hatása a lipidperoxidációra

A kadmium által okozott lipidperoxidáció meghatározása az MDA tartalom mérésének segítségével a kezelés kezdetétől számított 1., 4. és 7. napon történt. Az eredményeket a 6. táblázat tartalmazza.

6. táblázat Kadmiumstressz hatása a lipidperoxid tartalomra kukoricanövényben. A kísérlet során a 10 napos növényeket tápoldatban kadmium hozzáadása nélkül (kontroll), illetve 10, 25 és 50 M kadmium koncentrációjú tápoldatban neveltük 1, 4 és 7 napon át. A mintavételhez a harmadik teljesen kifejlett levelet illetve a gyökeret használtuk. Zárójelben a szórásadatok vannak feltüntetve. *, **: szignifikáns P≤0,05 és 0,01 szinten a kontrollhoz képest (n=5).

Kezelés időtartama	Lipidperoxidok (MDA pmol g^-1 friss tömeg)
	levél				gyökér
	0 M Cd	10 M Cd	25 M Cd	50 M Cd	0 M Cd	10 M Cd	25 M Cd	50 M Cd
1 nap	34,6 (± 5)	34,1 (± 2,6)	32,7 (± 4,5)	34,5 (± 2,0)	12,3 (± 2,1)	13,8 (± 1,7)	14,3 (± 2,0)	11,2 (± 1,5)
4 nap	35,3 (± 3,6)	40,2 (± 2,8)*	40,3 (± 2,4)*	43,4 (± 2,5)**	13,3 (± 1,6)	13,4 (± 0,8)	13,6 (± 1,5)	12,8 (± 0,6)
7 nap	56,2 (± 0,6)	65,0 (± 6,2)*	66,2 (± 3,8)**	65,0 (± 6,7)**	13,3 (± 1,6)	14,2 (± 3,2)	15,1 (± 1,1)	14,4 (± 2,3)

Az MDA tartalom szignifikánsan megemelkedett a kontroll növények levelében a kísérlet 7. napjára, ami a méréshez használt harmadik levél öregedésével magyarázható. A táblázatban szereplő adatokból látható, hogy a kadmiummal kezelt növények levelében 1 nap elteltével a lipidperoxidáció mértéke a kontroll növényekéhez hasonló volt. A 4 napos kezelés 14, 14 és 23%-os, illetve a 7 napos kezelés 15, 17 és 15%-os szignifikáns emelkedést mutatott a lipidperoxidációban 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében, az azonos napos kontroll növények levélében mérthez képest. Az MDA tartalom a gyökérben a kísérlet során sem a kontroll, sem a kadmiummal kezelt növények esetében nem változott.

5.1.1.3. Kadmiumkezelés hatása a klorofill-a fluoreszcencia indukciós paraméterre

Mivel a klorofilltartalom, és a levél MDA tartalom szignifikáns változást csak a kadmiumkezelés 7. napján mért értékeknél mutatott, a PS II kvantumhatásfokát jellemző F/F_m’ klorofill-a fluoreszcencia indukciós paramétert csak a 7 napos kadmiummal kezelt növények harmadik levelén mértük. A F/F_m’ paraméter csökkenése 25 M-os kadmium koncentrációnál már statisztikailag szignifikáns (3%), de igazán kifejezetté csak az 50 M-os kadmiumkezelésnél válik (21%) a kontrollhoz képest (3. ábra).

3. ábra 7 napos kadmiumstressz hatása a F/F_m’ klorofill fluoreszcencia indukciós paraméterre kukoricanövény levelében 7 nap elteltével. *, ***: szignifikáns P≤0,05 és 0,001 szinten a kontroll értékhez képest (n=10).

5.1.2. Kadmiumkezelés hatása a membrán lipid összetételre

A környezeti tényezők megváltozása során a sejtek a membrán lipid összetétel megváltoztatásával érik el az optimális élettani körülmények fenntartását (Thompson, 1992). A halofita Crithmum maritimum sóionok indukálta oxidatív károsodás elleni védekezés során, a membrán lipid összetétel úgy változik meg, hogy kevesebb többszörösen telítetlen zsírsavat tartalmaz (Ben Hamed és mtsai, 2005). Míg hideg edzés során búzában kimutatták, hogy a membránok magasabb telítetlenségi foka összefüggésben van a hideg toleranciával (Szalai és mtsai, 2001). Számos növényfajban kimutatták, hogy a membrán telítetlenségi foka összefüggésben van a nehézfémtoleranciával is (Maksymiec, 1997).

Eredményeink azt mutatták, hogy az általunk vizsgált körülmények között a kadmium oxidatív stresszt és membránkárosodást indukál a kukoricanövényben, kiváncsiak voltunk vajon hogyan befolyásolja a kadmiumkezelés a membránok fluiditását, ezért vizsgáltuk membrán lipidek zsírsav összetételének, kettőskötés indexének, valamit a telítetlenségi százalék értékének változásait. A növénynevelés körülményei a 4.1. pontban leírtak szerint történt. A mintavétel a 10, 25 és 50 M Cd(NO₃)₂-os kezelés 7. napján történt. Vizsgálatainkat a kukoricanövények harmadik teljesen kifejlett levelén és gyökéren végeztük.

A következő lipidfrakciókat vizsgáltuk: monogalaktozildiacilglicerol (MGDG), foszfatidiletanolamin (PE), foszfatidilglicerol (PG) és digalaktozildiacilglicerol (DGDG). A levélben és a gyökérben az UV-fény alatt a lipidfrakcióknak eltérő volt az intenzitása, ami azt sugallja, hogy ezek aránya a levélben és a gyökérben eltérő. A levélben az MGDG, DGDG és PG frakciók domináltak, míg a gyökérben ezek intenzitása hasonló volt a többi frakcióhoz.

5.1.2.1. Kadmium indukálta változások a levélben

A különböző lipidfrakciók zsírsavösszetételét vizsgálva a levélben megállapítottuk, hogy az MGDG és DGDG frakciókban a linolénsav (18:3), a PE és PG frakciókban a palmitinsav (16:0) és a 18:3 dominált (7. táblázat).

7. táblázat: A zsírsavösszetétel (mól%), a kettőskötés index (DBI) a telítetlenségi százalék (%unsat) változása a kukoricalevélből nyert különböző lipidfrakciókban 7 napos kadmiumkezelés után. A növényeket kadmium nélkül (kontroll), illetve 10, 25 és 50 M Cd(NO₃)₂-ot tartalmazó tápoldatban neveltük 1 hétig. Zárójelben a szórásadatok vannak feltüntetve. *,**,***: szignifikáns P≤0,05, 0,01 és 0.001 szinten a kontrollhoz képest (n=3).

Frakciók	Kezelések	C16:0	C18:0	C18:1	C18:2	C18:3	DBI	%unsat
MGDG	Kontroll	2,4 (±0,4)	0,8 (±0,5)	0,2 (±0,1)	2,4 (±0,2)	94,2 (±0,7)	287,6 (±2,4)	96,8 (±0,9)
	10M Cd	2,6 (±0,7)	1,0 (±0,4)	0,2 (±0,04)	3,0 (±0,7)	93,2 (±1,5)	285,9 (±3,7)	96,5 (±1,1)
	25M Cd	3,2 (±0,6)	0,6 (±0,2)	0,2 (±0,08)	3,7 (± 0,5) *	92,2 (±1,2)	284,4 (±2,7)	96,2 (±0,7)
	50M Cd	3,5 (±1,1)	2,0 (±1,9)	0,5 (±0,19)	3 (±0,5)	91,0 (±3,0)	279,5 (±8,9)	94,5 (±3,0)
PE	Kontroll	39,5 (±3,6)	3,9 (±1,6)	3,4 (±2)	22,5 (±1,5)	35,2 (±1,9)	153,2 (±9,9)	59,3 (±3,0)
	10M Cd	21,0 (±2,2) ***	8,1 (±1,9) *	3,6 (±0,6)	34,5 (±4,7) *	32,7 (±4,6)	170,9 (±4,6) *	70,9 (±0,4) *
	25M Cd	23,6 (±1,7) ***	3,2 (±0,2)	1,0 (±0,3)	29,6 (±2,3) **	42,9 (±3,1) *	188,5 (±6,2) ***	73,2 (±1,9) ***
	50M Cd	23,5 (±3) ***	11,4 (±1,6) ***	5,1 (±0,4)	31,9 (±3) **	27,8 (±1,1) ***	150,7 (±9,2)	64,4 (±4,2)
PG	Kontroll	41,1 (±1,3)	3,5 (±1,1)	1,5 (±0,2)	5,1 (±0,1)	29,6 (±2,0)	100,5 (±5,7)	36,2 (±1,7)
	10M Cd	32,1 (±0,6) ***	2,7 (±0,01)	1,1 (±0,02) *	5,6 (±0,3) *	43,1 (±0,3) ***	141,5 (±2,2) ***	50,4 (±1,3) ***
	25M Cd	30,1 (±1,2) ***	2,3 (±0,3)	1,5 (±0,9)	5,7 (±0,7)	47,5 (±2,3) ***	155,4 (±7,2) ***	55,6 (±1,6) ***
	50M Cd	38,7 (±0,9) *	4,3 (±0,3)	2,4 (±0,6) *	6,8 (±0,3) **	34,1 (±0,6) *	118,2 (±1,6) ***	43,3 (±0,7) ***
DGDG	Kontroll	10,8 (±0,9)	2,0 (±0,4)	0,7 (±0,2)	3,4 (±0,2)	83,2 (±1,6)	257,0 (±4,4)	87,2 (±1,3)
	10M Cd	10,2 (±0,7)	2,7 (±0,2)	0,7 (±0,06)	3,6 (±0,4)	82,7 (±1,3)	256,1 (±3,1)	87,1 (±0,9)
	25M Cd	6,6 (±1,7) *	1,9 (±0,3)	0,5 (±0,1)	4,1 (±1,6)	87,0 (±3,5)	269,5 (±7,5)	91,5 (±2,0)
	50M Cd	9,5 (±1,8)	2,4 (±0,1)	0,5 (±0,03)	3,6 (±0,4)	83,9 (±2,0)	259,4 (±5,8)	88,0 (±1,9)

Hasonló arányokat figyeltek meg Stefanov és mtsai (1995), mivel a kukorica levelében 16:0, linolsav (18:2) és 18:3 zsírsavak voltak legnagyobb mennyiségben.

Az eredményeket összesítő táblázatból látható, hogy az MGDG és DGDG frakciók zsírsavösszetételét, kettőskötés indexét és a telítetlenségi százalékot a 7 napos kadmiumkezelés nem befolyásolta, míg a PE és PG frakciókban szignifikáns változások voltak kimutathatók (7. táblázat).

A kadmiumkezelés hatására a PE frakcióban a 16:0 aránya erőteljes csökkenést eredményezett, mivel mennyisége 46, 40 és 46%-kal alacsonyabb értéket mutatott 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében. A sztearinsav (18:0) aránya a 10 M-os Cd kezelésre 107, az 50 M-os Cd kezelésre pedig 192%-os statisztikailag szignifikáns emelkedést mutatott. Az olajsav (18:1) mennyiségét a kadmium nem befolyásolta. A kadmium valamennyi alkalmazott koncentrációban statisztikailag szignifikánsan megemelte a 18:2 szintet, mivel mennyisége 53, 31 és 41%-os emelkedést mutatott 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében. Ezen kívül a 18:3 mennyiségét a 25 M kadmiumos kezelés 22%-kal megemelte, az 50 M-os kezelés 21%-kal csökkentette a kontroll értékhez képest (7. táblázat). E változásokkal összefüggésben a PE frakcióban az alacsonyabb Cd koncentrációknál (10 és 25 M) emelkedést mutatott a kettőskötés index (11 és 23%) és a telítetlenségi százaléka (19 és 23%), míg az 50 M-os kadmiumkezelésnél nem változtak szignifikánsan ezen paraméterek értékei a kontrollhoz képest (7. táblázat).

A PG frakció zsírsavösszetételét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 16:0 mennyisége 10, 25 és 50 M-os kadmiumkezelés hatására 21, 26 és 5%-kal csökkent. A kadmiumkezelés a 18:0 és 18:1 igen alacsony értékeit nem befolyásolta számottevően. A 18:2 szintje 9, 11 és 33%-kal, míg a 18:3 szintje 45, 60 és 15%-kal megemelkedett 10, 25 és 50 M kadmium jelenlétében a kontrollhoz képest (7. táblázat).

A klorofill fehérje komplexek oligomerizációjában szerepet játszó transz-³-hexadekánsav (t16:1) csak a levél PG frakcióban fordul elő. A t16:1 mennyisége valamennyi alkalmazott kadmium koncentrációban statisztikailag szignifikánsan, 26, 40 és 28%-kal csökkent (4. ábra).

4. ábra Kadmiumstressz hatása a transz-³-hexadekánsav mennyiségére kukorica levél PG frakciójában a kezelés 7. napján. *,**,***: szignifikáns P≤0,05, 0,01 és 0,001 szinten a kontroll értékhez képest (n=3).
A telített palmitinsav és a t16:1 arányának csökkenése, és a telítetlen zsírsavak arányának növekedése, a kettőskötés index és a telítetlenségi százalék megemelkedéséhez vezetett, mely nagyobb mértékű volt a 10 és 25 M-os koncentrációknál , mint az 50 M kadmium esetében. DBI értéke 40, 54 és 17%-kal, a telítetlenségi százalék értéke 39, 53 és 19%-kal emelkedett meg 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében (7. táblázat).

Összefoglalva, a levélben a PE és PG frakciókban a kadmiumkezelés hatására a telítetlen zsírsavak arány megnőtt, ami a kadmiumstressz indukálta alkalmazkodás részeként a membránpermeabilis növekedését jelezheti.

5.1.2.1. Kadmium indukálta változások a gyökérben

A vizsgált lipidfrakciókban a 16:0 és a 18:2 zsírsavak domináltak (8. táblázat).

8. táblázat: A zsírsavösszetétel (mól%), a kettőskötés index (DBI) a telítetlenségi százalék (%unsat) változása a kukoricagyökérből nyert különböző lipidfrakciókban 7 napos kadmiumkezelés után. A növényeket kadmium nélkül (kontroll), illetve 10, 25 és 50 M Cd(NO₃)₂-ot tartalmazó tápoldatban neveltük 1 hétig. Zárójelben a szórásadatok vannak feltüntetve. NK: nem kimutatható, *,**,***: szignifikáns P≤0,05, 0,01 és 0,001 szinten a kontrollhoz képest (n=3).

Frakciók	Kezelések	C16:0	C18:0	C18:1	C18:2	C18:3	DBI	unsat %
MGDG	Kontroll	24,9 (±2)	15,5 (±1,9)	11,4 (±2)	29,9 (±2)	18,1 (±2)	125,9 (±2)	59,6 (±2)
	10M Cd	20,2 (±1,6) *	5,4 (±0,6) ***	3,8 (±0,01) *	33,3 (±1,5)	38,4 (±2,7) ***	184,4 (±8,5) ***	74,3 (±1,9) ***
	25M Cd	22,6 (±4,6)	9,2 (±1,4) *	5,1 (±0,4) **	31,1 (±4,3)	34,5 (±0,7) ***	170,8 (±6,8) ***	69,0 (±4,6) *
	50M Cd	21,7 (±3,9)	10,6 (±0,5) *	6,6 (±1,8) *	35,7 (±1,2) *	25,2 (±2,6) *	153,5 (±9,2) **	67,6 (±4) *
PE	Kontroll	29,1 (±0,3)	2,4 (±1,0)	2,7 (±0,3)	65,3 (±4,8)	2,8 (±0,4)	141,8 (±9,8)	69,2 (±2,1)
	10M Cd	24,6 (±1,5) **	1,7 (±0,6)	1,9 (±0,4)	68,5 (±0,9)	3,3 (±0,5)	148,8 (±0,9)	73,7 (±0,9) *
	25M Cd	22,4 (±0,03) ***	2,2 (±0,5)	2,4 (±0,1)	69,0 (±0,8)	3,9 (±0,2) *	148,4 (±6,9)	75,1 (±0,8) *
	50M Cd	15,9 (±1,3) ***	6,4 (±0,9) **	4,8 (±1) *	70,0 (±3,8)	4,0 (±0,6) *	156,9 (±8,5)	77,9 (±2,1) **
PG	Kontroll	62,8 (±7,5)	8,2 (±2,0)	6,4 (±1)	26,0 (±3,8)	NK	57,9 (±10)	29,5 (±1,3)
	10M Cd	53,8 (±0,8)	8,1 (±0,2)	4,3 (±0,5) *	33,7 (±0,02)	NK	71,8 (±0,8) *	38,1 (±0,8) *
	25M Cd	45,8 (±6,5) *	5,2 (±0,1)	3,2 (±0,1) *	46,0 (±0,4) *	3,5 (±0,01)	102,3 (±6,1) ***	50,4 (±4,1) ***
	50M Cd	32,0 (±2,2) ***	3,7 (±1,7) *	4,0 (±0,9) *	57,4 (±3,8) ***	2,9 (±0,4)	127,5 (±8,2) ***	64,3 (±3,6) ***
DGDG	Kontroll	36,1 (±3,4)	3,6 (±0,4)	4,6 (±0,3)	45,2 (±3,4)	10,4 (±0,4)	126,4 (±7,4)	60,3 (±3,4)
	10M Cd	22,7 (±0,2) *	3,4 (±0,8)	4,6 (±0,6)	58,9 (±1,5) ***	10,4 (±0,8)	153,7 (±2,8) ***	73,9 (±0,9) ***
	25M Cd	7,3 (±0,6) ***	3,8 (±0,01)	5,0 (±0,8)	73,6 (±1,2) ***	10,3 (±0,3)	183,2 (±2,6) ***	88,9 (±0,5) ***
	50M Cd	26,5 (±2,8) **	17,9 (±2) ***	11,9 (±1,8) **	61,8 (±0,1) *	10,0 (±1,0)	162,6 (±1,6) ***	66,7 (±0,8)

A kadmiumkezelés valamennyi frakcióban változást idézett elő. A zsírsavösszetétel alakulása a kezelés során a 8. táblázatban látható.

Az MGDG frakcióban a 16:0 mennyiségét a kadmiumkezelés nem befolyásolta, míg a 18:0 és a 18:1 aránya minden alkalmazott Cd koncentrációnál csökkent. A 18:0 szintje 65, 40 és 31%-kal, a 18:1 szintje pedig 66, 55 és 42%-kal csökkent 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében. A 18:2 szintje csak a legmagasabb (50 M) koncentrációnál mutatott kismértékű (19%) emelkedést, de a 18:3 szintje valamennyi, különösen az alacsonyabb koncentrációknál megemelkedett (112, 90 és 39%) a kontrollhoz képest. Ezen változások eredményeképpen a kettőskötés index 46, 35 és 21%-os, a telítetlenségi százalék 24, 15 és 13%-os emelkedést mutatott (8. táblázat).

A PE frakció esetében a 16:0 mennyisége a kadmiumkoncentráció emelésével fordítottan arányosan szignifikánsan 15, 23 és 45%-kal csökkent. Csak a legmagasabb (50 M) koncentrációjú kadmiumkezelés volt képes megemelni a 18:0 (166%) és 18:1 (77%) arányát, míg a 18:2 szintjét a kadmiumkezelés nem befolyásolta. A 18:3 arányát a magasabb (25 és 50 M) koncentrációk 39 és 43%-kal emelték meg. Ebben a frakcióban a kadmiumkezelés nem befolyásolta szignifikánsan a DBI értékét, míg a telítetlenségi százalék értéke szignifikánsan 6, 8 és 12%-kal emelkedett 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében (8. táblázat).

A 16:0 szintje a PG frakcióban szintén csökkent, 14, 27 és 49%-kal a 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében. A PE frakcióban tapasztaltakkal ellentétben itt az 50 M-os Cd koncentrációnál a 18:0 mennyisége 55%-kal, a 18:1 mennyisége pedig 33, 50 és 37%-kal csökkent 10, 25 és 50 M Cd jelenlétében. A 18:2 mennyisége emelkedett, különösen a 25 és 50 M-os koncentrációnál (77 és 120%). A PG frakcióban mind a DBI (24, 76 és 120%-os) mind a telítetlenségi százalék (29, 71 és 118%-os) szignifikáns, Cd koncentrációtól függő emelkedést mutatott (8. táblázat).

A zsírsavösszetétel a DGDG frakcióban a PE frakcióban tapasztaltakhoz hasonló változásokat mutatott. A 16:0 aránya minden Cd koncentrációnál csökkent (37, 78 és 26%-kal), a legmagasabb, 50 M-os koncentrációnál a 18:0 és a 18:1 mennyisége megemelkedett (397 illetve 158%-kal). De a 18:2 szintje itt minden alkalmazott koncentrációnál emelkedett, 30, 63 és 36%-kal a 10, 25 és 50 M kadmium jelenlétében, míg a 18:3 arányát a kadmiumkezelés nem befolyásolta. A kettőskötés index és telítetlenségi százalék értéke 21, 45 és 28%-kal, illetve 22, 47 és 10%-kal emelkedett a kontrollhoz képest (8. táblázat).

A kadmiumkezelés a gyökérben valamennyi vizsgált lipidfrakcióban befolyásolta zsírsavak arányát, mely a hosszabb szénatomszámú, telítetlen zsírsavak felé tolódott el.